A hétvégén az Egyesült Államok szerte zajló tüntetések cáfolják azt az állítást, miszerint minden remény elveszett a konzervatív jobboldal és szélsőjobboldali szövetségesei elleni küzdelemben a nép jogaiért és a társadalmi igazságosságért.
Persze, mindig akadnak a defetisták – különösen a „centrum-baloldali” értelmiségiek –, akik makacsul állítják, hogy az Atlanti-óceán mindkét oldalán a munkásosztály túl buta, lusta, önző és rasszista ahhoz, hogy ellenálljon az igazságtalanságnak.
Ahogy Frazer közlegény mondaná: „Mindannyian halottak vagyunk!” A fasizmus elkerülhetetlen.
Eközben több millió tüntető – mindenféle bőrszínnel, hitvallással és politikai hovatartozással, a centrum-jobbtól az igazi baloldalig, Los Angelestől Washingtonig – vonult fel a munkahelyek, a nők jogai, az amerikai alkotmány, a fiatalok, az idősek, a betegek, a fekete közösségek, a világ szegényei és a palesztinok védelmében, Trump és hívei támadásai ellen.
Egy mélyreakciós kormányzattal néznek szembe, amelyet a kegyetlen monopoltőke jelentős része és egy hatalmas állami apparátus támaszt alá. Az amerikai munkásosztálynak, a munkásmozgalmaknak és a népnek minden erőt össze kell szednie, hogy megállítsa a feltámadó jobboldal és protofasiszta elemeinek előrenyomulását.
De ahogy egyre erősödik a globális ellenállás Donald Trump globális kereskedelmi háborúja ellen, repedések keletkeznek az uralkodó republikánusokon belül, a monopoltőkések körében, sőt még az állami apparátuson belül és közöttük is. Ha a lázadók nem bíznak a nagyvállalatok zsebében ülő Demokrata Párt politikusokban, megteremthetik saját víziójukat, stratégiáikat és vezetésüket, hogy visszaszorítsák a MAGA mániákusokat.
Nagy-Britanniában sem szabad hagyni, hogy a „centrum-baloldal” elterelje vagy demoralizálja a Keir Starmer áruló rezsimje és a City-pártoló, NATO-barát politikája elleni kialakulóban lévő ellenállást.
Számos helyi közösségben az emberek kezdenek mozgolódni közszolgáltatásaik, társadalmi létesítményeik és jogaik védelmében.
Soha nem volt még ennyire népszerű a vagyonadó, a közszféra által építtetett lakások, valamint az energia és tömegközlekedés állami tulajdonba vétele. Az Alternatív Gazdasági Stratégia üdvözölhető visszatérést élvez.
A tüntetők hetente vonulnak a brit kormány izraeli népirtással kapcsolatos gyomorforgató hallgatása és bűnrészessége ellen. Nagy-Britannia fegyveres erői bombázzák a huszikat, védelmezik Izraelt a beérkező rakétákkal szemben, bombázták és megszállták Szerbiát, Irakot, Afganisztánt, Líbiát és Jement – de egy ujjat sem emelnek a védtelen palesztinok védelmére Gázában és a Ciszjordániában.
A nyugati hatalmak valódi indítékai iránti cinizmus egyre erősödik, amint egyre több fegyvert öntenek az ukrajnai háború tüzébe, ahelyett, hogy őszintén keresnék a konfliktus végét, amely három éve kezdődött Oroszország brutális inváziójával.
Nagy-Britanniában építhetünk egy népi tömegmozgalmat ezen égető kérdések körül, és közben leleplezhetjük a Reform UK munkásosztály-ellenes politikáját, amelynek négy legfőbb tisztségviselője a banki szektorban, ingatlanfejlesztésben vagy a Cityben szerzett milliókat.
De itt is szilárd alapokra kell építenünk az egységet.
Ez nem tartalmazhatja azt a követelést, hogy Nagy-Britannia csatlakozzon az EU-hoz egy kereskedelmi háborúban az USA és akár Kína ellen. Se nem szabad illúziókat táplálni arról, hogy az EU-tagság évtizedei alatt felgyülemlett mélyreható problémákat valahogy könnyebben meg lehetne oldani, ha újra belépnénk a nagyvállalati klubba, annak tőke- és munkaerőpiacába.
Ellen kell állnunk a NATO újrafelfegyverzésének. Az USA által vezetett hidegháborús antikommunista szövetség már több mint 30 évvel túlélte a Varsói Szerződést.
Ha egy népi mozgalom ezt a két kígyót öleli a szívéhez – az EU-t és a NATO-t –, az öngyilkosságot jelentene minden olyan mozgalom számára, amely a közszolgáltatásokért, a társadalmi igazságosságért, a békéért és a szolidaritásért küzd.
forrás: Morning Star