A brit transz+ emberek elleni legújabb támadás a szélsőjobb által hajtott globális offenzíva része – amire a baloldalnak választ kell adnia.
A legnagyobb hazugság, amit mostanában hallottam – és volt belőle bőven – az a kormányzati nyilatkozat volt, miszerint a Legfelsőbb Bíróság ítélete, amely a „nő” és a „nem” jogi meghatározását a biológiai különbségekre szűkítette, „egyértelműséget és bizalmat” hoz.
Éppen ellenkezőleg: az ítélet a transz+ közösséget a bizonytalanság és a félelem viharába taszítja. Az érv, hogy a Legfelsőbb Bíróság csupán a 2010-es Egyenlőségi Törvény értelmezéséről döntött, teljesen lényegtelen.
A diadalmas transzfóbok, mint például az Egyenlőségi és Emberi Jogi Bizottság elnöke, Lady Kishwer Falkner, az ítéletre hivatkozva igyekeznek kiszorítani a transz nőket a női terekből. Az ő javaslata, hogy külön „harmadik terekért” kampányolhatnak, üresen cseng.
Ha még a transz+ jogok alapvető kérdését is figyelmen kívül hagyjuk, vajon milyen könnyű lesz ilyen tereket kiharcolni, miközben Keir Starmer és Rachel Reeves a megszorítások új hullámát indítják el?
Az, hogy a baloldal egyes részei üdvözölték az ítéletet, szégyenletes kapituláció azokkal szemben a radikális feministákkal szemben, akik a nők elnyomását mindig is a biológiára redukálták. A marxizmus szellemi magja a történelmi materializmus. Ez semmilyen mértékben nem hanyagolja el a változó biológiai alkotásunkat, hanem integrálja azt a szélesebb történelmi folyamatba, amelyben az emberek formálják és formáltatják társadalmukat. A transz+ felszabadítás támogatásának tehát semmi köze az „identitáspolitikához”.
Nagy-Britanniában a transz emberek elleni legújabb támadás a szélsőjobb által hajtott globális offenzíva része. A The New York Times újság az ítélet után megjegyezte: „A transz jogok elleni jogi támadás az Atlanti-óceán mindkét oldalán folyik. Ezen a héten a magyar parlament elfogadott egy alkotmánymódosítást, amely megtiltja az LMBT+ közösségek tagjainak nyilvános rendezvényeit. Trump elnök pedig pert indított Maine állam ellen, amiért az engedélyezi a transz atléták részvételét az iskolákban.”
A Trump-kormány diverzitás, egyenlőség és befogadás (DEI) elleni kampányának két fő ideológiai irányvonala van. Az első a rasszizmus, amely például abban nyilvánul meg, hogy az afro-amerikaiak és a bennszülött amerikaiak eredményeire vonatkozó összes utalást eltávolították a kormányzati weboldalakról.
A második viszont a transz emberek társadalomból való kizárásának megszállott hajtása. A szélsőjobb „gender ideológia” elleni hajtóvadászatának célja a tradicionális heteronormatív családmodell visszaállítása. Ez a felállás rejlik a Legfelsőbb Bíróság ítéletének hátterében is.
Judith Butler nagyon jól fogalmaz: a transzfóbok „a patriarchális álomrend visszaállítására” vágynak. Egy olyan világra, „ahol az apa apa marad, a nemi identitás soha nem változik”. Ahol „a nők, akiket ‘születésüktől fogva nőnek’ tekintenek, visszanyerik ‘természetes’ és ‘erkölcsi’ pozíciójukat a háztartáson belül, és a fehér emberek vitathatatlan felsőbbségét élvezik”.
Ahogy mondják: „A múlt, amelyet az anti-gender pártiak vissza akarnak állítani, egy álom, egy vágy, sőt akár egy fantázia.” De ez nem teszi kevésbé veszélyessé a törekvést annak újrateremtésére.
Két lengyel feministának, Agnieszka Graffnak és Elżbieta Korolczuknak van egy kiváló tanulmánya, amely bemutatja, hogy mennyire fontos a „gender ideológia elleni” harc a modern szélsőjobb számára. De mióta a könyvük 2022-ben megjelent, a szélsőjobb még erősebbé vált.
Trump visszatért a Fehér Házba, és egy még fókuszáltabb, radikálisan reakciós kormányt vezet. Giorgia Meloni fasiszta vezető most Olaszország miniszterelnöke.
Argentína szélsőjobboldali libertariánus elnöke, Javier Milei, brutális támadásokat indított a transz+ emberek ellen. És ami a szakértők szerint a „szélsőjobb mainstream-be kerülését” jelenti, az nem más, mint a közép meghódolása a transzellenes politikák előtt. Ahogy a Starmer-kormány üdvözölte a Legfelsőbb Bíróság ítéletét, az éppen ennek legújabb példája.
Ahogy Graff és Korolczuk állítják: „A gender nem elterelés az igazi politikától, hanem a mai politika szíveben lakozik, mind konkrét politikai kérdések összességében, mind egy szimbolikus harc központjaként.” És ne legyen kétség: az ilyen ideológiai konfliktusok a legkegyetlenebb anyagi hatásokkal járhatnak az emberek életére és testére.
Ezért az igazi forradalmi baloldalnak fel kell vennie a kesztyűt. A transz+ felszabadításért folytatott harc a mi harcunk is – mind az elnyomottakkal való szolidaritásból, mind azért, hogy megállítsuk azokat a szörnyetegeket, akik egy reakciós rémálom társadalomra kényszerítésére törekednek.
írta. Alex Callinicos
forrás: Peoples Dispatch