Mit teszel akkor, ha ugyan széljobber ellenzékit játszó Fidesz 2.0 vagy (azaz a Tisza párt), de ugyanakkor LMBTQ vonalon zajlik hazánk legnagyobb kormányellenes lázadása???
(Azért sem redukáljuk a lázadást tiltakozássá, mivel tiltás ellenére zajlott).
A Tisza prominense a legjobb megoldást választotta: lelépett… külföldre, lehetőleg gyermekekkel, nyaralásnak álcázva a dolgot.
A meleg közösségek jogainak szélsőjobboldali stílusú eltiprása ugyanis nem kompatibilis annak a Wass Albertnek az idézgetésével, aki kőkeményen támogatta az őket gázkamrába küldő rezsimeket.
Sem a kamu „keresztény értékrenddel”, amit terjeszt, sem a jobboldalisággal, amelynek bevallottan híve.
A Pride azért megmutatta, hogy az ellenzékiség immár két szálon fut. Van egy jobboldali politikai átverés, amely sajnos jelenleg elég jól teljesít a közvélemény-kutatásokon (Tisza), és amelytől nem is várhatunk semmiféle politikai vagy szociális változást – ismerve prominenseiket, erkölcsi magatartásukat és ideológiájukat, ugyanazt fogják folytatni, mint a Fidesz.
És van egy másik szál. Az alulról építkező bázisdemokrácia, amely nem csak szavakban megy neki a rendszernek, de üt és nyer is. A Pride ugyanis óriási számú embert hozott össze… és ez nem csak LMBTQ jogi lázadás volt, hanem ámblokk a korrupt, jobboldali, pedofilvédő és legfőképp népnyomorító rendszernek is szólt. Sőt, inkább annak.
Ezt a rendszert védte a szélsőjobb. A Mi Hazánk nácik és a Budaházy-csoport szélsőjobbosai is megjelentek és csúful alulmaradtak. Utóbbi a Fidesz által köztársasági elnöki kegyelemmel szabadult, elítélt terrorista csoport, amely a pedofilokkal „kézenfogva” hagyta el a börtönt.
Nyilvánvaló, hogy ebben a buliban a Tiszta a Mi Hazánk-Budaházy-Fidesz tengelyen foglalt volna helyet. Ugyanakkor érezték, hogy ez az elvi kiállás nem lett volna politikailag kifizetődő. Márpedig a politikai profit mindig is felül fogja írni az „elveiket”. Az ilyen elvtelenség vezet majd korrupcióhoz és elnyomó politikához (mi szóltunk).
A Pride sikerét csupán egy dolog árnyékolja be. Hogy lehetett volna sokkal sikeresebb is. Mégpedig fényévekkel vihette volna előre a hazai demokrácia és szociális kérdések ügyét, ha ezek a tényezők megjelentek volna a tüntetésen. Ha meg is jelentek, az csak a pártunk tagságának molinóin és tábláin. Amelyeken pl. a komoly bizonyítékok nélkül vád alá helyett Antifa aktivisták szabadon engedését követeltük. Egyikük (Maja) nem mellesleg az LMBTQ közösség tagja is.
A Pride kiváló alkalom lett volna, hogy a meleg közösség tagjainak jogait és érdekeit ne csak a melegjogok szintén értelmezzék, hanem kiterjesszék demokratikus és szociális jogokra is, amelyből ugyanúgy hiányt szenvednek a nem meleg honfitársaink is. Ahogy már leírtuk: az LMBTQ harcnak osztályharccal kellene párosulnia, ha komolyan gondolják az elnyomás elleni küzdelmet, mert a melegellenes gyűlöletpolitika végső soron a kizsákmányoló termelési módra vezethető vissza.
Tudjuk jól, hogy a résztvevők többsége hetero volt, akik a szólásszabadság és gyülekezési szabadság korlátozása miatt védték meg a meleg közösségeket és ezzel saját magukat. A szolidaritás csodálatosan nyilvánult meg ezen a napon, amely beírta a nevét a magyar történelembe. Pont ezért szép lehetőség volt, hogy megragadjuk a társadalmunk sokkal súlyosabb problémáit is… a fagyhalottak ezreit, az egészségügyben évente megmenthető tízezrek halálát, a funkcionális analfabéták termelésére züllesztett oktatást, a szélsőjobboldali történelem-hamisítást, az infláció miatt szegényedőket, a megélhetési válságot, a lakhatási válságot, a klímaválságot, a kulturális züllést.
A Pride megmutatta, hogy a szélsőjobb simán kiüthető, ha az emberek felismerik saját elnyomatásukat is, és rájönnek, hogy saját érdekük is, hogy szólniuk kell, amikor a kommunistákért jönnek, mert aztán értük már nem fog szólni senki.