A 2025. szeptember 10-i, Charlie Kirk konzervatív politikai aktivista elleni merényletet követően Donald Trump elnök azt állította, hogy a radikális baloldali csoportok szítják a politikai erőszakot az USA-ban, és „börtönbe kellene zárni őket”.
„A radikális baloldal óriási erőszakot okoz” – mondta, kijelentve, hogy „úgy tűnik, ezt nagyobb mértékben teszik”, mint a jobboldali csoportok.
Stephen Miller, az elnök főtanácsadója is hozzászólt Kirk meggyilkolása után, mondván, hogy a baloldali politikai szervezetek „egy hatalmas belföldi terrormozgalmat” alkotnak.
„Minden rendelkezésre álló erőforrást felhasználunk… e kormányzat egészében, hogy azonosítsuk, megzavarjuk, felszámoljuk és elpusztítsuk ezeket a hálózatokat, és ismét biztonságossá tegyük Amerikát” – mondta Miller.
A döntéshozóknak és a nyilvánosságnak azonban megbízható bizonyítékokra és tényleges adatokra van szüksége a politikai motivációjú erőszak valóságának megértéséhez. A szélsőségesességről szóló kutatásainkból kitűnik, hogy az elnök és Miller baloldali politikai erőszakkal kapcsolatos állításai nem tényeken alapulnak.
Saját kutatásaink és a kapcsolódó munkák áttekintése alapján magabiztosan állíthatjuk, hogy a legtöbb hazai terrorista az USA-ban politikai szempontból a jobboldalon van, és a jobboldali támadások teszik ki a hazai terrorizmus áldozatainak túlnyomó többségét.
A politikai erőszak növekszik
A politikai erőszak megértését megnehezíti a definíciók különbsége és az, hogy az Igazságügyi Minisztérium nemrég eltávolított egy hazai terroristákról szóló egyik fontos, kormányzati támogatású tanulmányt.
Az USA-ban a politikai erőszak az elmúlt hónapokban növekedett, és olyan formákat ölt, amelyeket nem ismernek el. A 2024-es választási ciklus során az államok közel fele jelentett fenyegetéseket a választási munkatársak ellen, beleértve a közösségi médiában megjelenő halálos fenyegetéseket, megfélemlítést és doxolást (személyes adatok nyilvánosságra hozatalát).
Kirk gyilkossága a növekvő fenyegetést illusztrálja. A gyilkossággal vádolt férfi, Tyler Robinson állítólag írásban és online tervezte a támadást.
Ez más, politikai motivációjú gyilkosságokat követ, köztük Melissa Hortman minnesotai demokrata állami képviselő és volt házelnök, valamint férje júniusi meggyilkolását.
Ezek az események a politikai erőszak normalizálódását tükrözik. A fenyegetéseket és erőszakot egyre inkább elfogadhatónak kezelik politikai célok elérése érdekében, ami komoly kockázatot jelent a demokráciára és a társadalomra.
A „politikai erőszak” meghatározása
Ez a cikk a szélsőségesességgel kapcsolatos kutatásaink egy részére, más akadémiai kutatásokra, szövetségi jelentésekre, akadémiai adatbázisokra és egyéb megfigyelésekre támaszkodik annak értékelésére, hogy mi ismert a politikai erőszakról.
A politikai erőszak támogatása az USA-ban a szélsőséges peremhelyzetből terjed a mainstreambe, ami miatt az erőszakos cselekmények normálisnak tűnnek. A fenyegetések az online retorikából a tényleges erőszakba fordulhatnak, komoly kockázatot jelentve a demokratikus gyakorlatra.
A különböző ügynökségek és kutatók azonban eltérő meghatározásokat használnak a politikai erőszakról, ami megnehezíti az összehasonlítást.
Az FBI és a Belbiztonsági Minisztérium a hazai erőszakos szélsőségeséget a tényleges erőszakot magában foglaló fenyegetésekként határozza meg. Nem vizsgálnak az USA-ban élő embereket az alkotmány által védett szólásszabadság, aktivizmus vagy ideológiai meggyőződés miatt.
A hazai erőszakos szélsőségeséget az FBI és a Belbiztonsági Minisztérium olyan erőszakként vagy hiteles erőszakfenyegetésként határozza meg, amelyet azért követnek el, hogy befolyásolják a kormányzati politikát vagy megfélemlítsenek civileket politikai vagy ideológiai célból. Ez az általános keret, amely különféle tevékenységeket von be egyetlen kategória alá, irányítja a nyomozásokat és üldözéseket.
Az akadémiai kutatók által összeállított adatbázisok szűkebb és operacionálisabb definíciókat használnak. A Globális Terrorizmus Adatbázis olyan eseményeket számlál, amelyek szándékos erőszakot vonnak maguk után politikai, társadalmi vagy vallási motivációval.
Ezek a különbségek azt jelentik, hogy ugyanaz az incidens meg is jelenhet vagy nem is egy adatbázisban, az alkalmazott szabályoktól függően.
Az FBI és a Belbiztonsági Minisztérium hangsúlyozza, hogy ezek a megkülönböztetések nem pusztán akadémiai jellegűek. Egy esemény „terrorizmus” helyett „gyűlölet-bűncselekményként” való megjelölése megváltoztathatja, hogy ki felelős az esemény kivizsgálásáért, és milyen források állnak rendelkezésükre a nyomozáshoz.
Például egy politikai motivációjú lövöldözés a szövetségi jelentésekben terrorizmusként, az Armed Conflict Location and Event Data Project által politikai erőszakként katalogizálható, és az állami szinten gyilkosság vagy gyűlölet-bűncselekményként üldözhető.
Mintázatok az eseményekben és a halálesetekben
A definíciók különbségei ellenére számos következetes minta bukkan fel a rendelkezésre álló bizonyítékokból.
A politikai motivációjú erőszak a teljes erőszakos bűnözés kis hányadát teszi ki, de a hatását felerősítik a szimbolikus célpontok, az időzítés és a médiatudósítás.
2025 első felében a Marylandi Egyetem kutatói által nyomon követett erőszakos események 35%-a az amerikai kormányzati személyzetet vagy létesítményeket célozta meg – ez több mint kétszerese a 2024-es aránynak.
A jobboldali szélsőséges erőszak az elmúlt években halálosabb volt, mint a baloldali erőszak.
Kormányzati és független elemzések alapján a jobboldali szélsőséges erőszak felelős a halálesetek túlnyomó többségéért, megközelítőleg 75-80%-át teszi ki az USA hazai terrorizmus áldozatainak 2001 óta.
Jellemző esetek közé tartozik az 2015-ös charlestoni templomi lövöldözés, amikor a fehér felsőbbrendűség híve, Dylann Roof kilenc fekete hívőt ölt meg; a pittsburghi 2018-as Tree of Life zsinagóga elleni támadás, ahol 11 hívőt gyilkoltak meg; az 2019-es el pasói Walmart mészárlás, amelyben egy bevándorló-ellenes fegyveres 23 embert ölt meg. Az 1995-ös oklahomai robbantás, egy korábbi, de még mindig figyelemre méltó példa, 168 áldozatával az USA történetének legsúlyosabb hazai terrorista támadása.
Ezzel szemben a baloldali szélsőséges incidensek, beleértve az anarchista vagy környezetvédelmi mozgalmakhoz kapcsolódókat, az esetek kb. 10-15%-át és a halálesetek kevesebb mint 5%-át tették ki.
Példák közé tartozik az Állatfelszabadítási Front és a Föld Felszabadítási Front gyújtogatási és vandalizmus kampányai az 1990-es és 2000-es években, amelyek valószínűbb, hogy vagyontárgyakat céloztak meg, nem embereket.
Erőszak történt a seattle-i Munkásnap (May Day) tüntetések során 2016-ban, amikor anarchista csoportok és más tüntetők összecsaptak a rendőrséggel. Az összecsapások több sérültet és letartóztatást eredményeztek. 2016-ban öt dallas rendőrt gyilkolt meg egy jelfelfogóval felszerelt mesterlövész, aki fehér rendőröket célozott meg.
Nehéz megszámolni
Van egy másik oka is annak, hogy nehéz elszámolni és jellemezni a politikai erőszak bizonyos típusait és az elkövetőiket.
Az USA a bűncselekmények üldözésére összpontosít, ahelyett, hogy formálisan terroristának nyilvánítaná a szervezeteket, és a meglévő jogszabályokra, például a konspirációra, a fegyverek megsértésére, a RICO rendelkezésekre és a gyűlölet-bűncselekmény törvényekre hagyatkozik, hogy egyénekre vonatkoztatva üldözze az erőszak konkrét cselekményeit.
A külföldi terrorizmussal ellentétben a szövetségi kormánynak nincs mechanizmusa arra, hogy formálisan vádolja valakit hazai terrorizmussal. Ez megnehezíti valakinek a hazai terroristaként való jellemzését.
A Külügyminisztérium Külföldi Terrorista Szervezetek listája csak az Egyesült Államokon kívüli csoportokra vonatkozik. Ezzel szemben az amerikai törvény megakadályozza a kormányt abban, hogy a hazai politikai szervezeteket terrorista entitásokként jelölje meg, az Alkotmány Első Módosítása alapján járó szólásszabadság védelme miatt.
A retorika nem bizonyíték
A harmonizált jelentéskészítés és az egységes definíciók nélkül az adatok nem nyújtanak pontos áttekintést az USA-beli politikai erőszakról.
De levonhatunk néhány fontos következtetést.
A politikai motivációjú erőszak az USA-ban ritka az összes erőszakos bűncselekményhez képest. A politikai erőszak aránytalanul nagy hatással van, mert még a ritka incidensek is felerősíthetik a félelmet, befolyásolhatják a politikát és elmélyíthetik a társadalmi polarizációt.
A jobboldali szélsőséges erőszak gyakoribb és halálosabb volt, mint a baloldali erőszak. A szélsőséges csoportok száma jelentős és a jobboldal felé tolódik el, bár a szervezetek száma nem feltétlenül tükrözi az erőszakos eseményeket.
A nagy nyilvánosságot kapott politikai erőszak gyakran fokozott retorikát és nyomást hoz a átfogó válaszadásra. Mégis, az empirikus adatok azt mutatják, hogy a politikai erőszak továbbra is koncentrálódott bizonyos mozgalmakban és hálózatokban, nem pedig egyenletesen oszlik el az ideológiai spektrumon. A retorika és a bizonyíték közötti különbségtétel elengedhetetlen a demokrácia szempontjából.
Trump és kormánya tagjai azzal fenyegetőznek, hogy agresszív jogi intézkedésekkel célozzák meg az egész szervezeteket és mozgalmakat, valamint az azokban dolgozó embereket – hogy börtönbe zárják őket vagy vizsgálják ki kedvezményes adóügyi státuszukat. De a kutatások azt mutatják, hogy a politikai erőszak többsége a jobboldali ideológiákat követő emberekből származik.
forrás: The Conversation