Az USA tartós fenyegetése Kubával és Venezuelával szemben súlyos veszélyt jelent a demokráciára az egész régióban
Donald Trump 2026. január 3-án katonai támadást rendelt el Venezuela ellen. A támadás négy város (Caracas, Miranda, La Guaira és Maracay) katonai és polgári célpontjainak súlyos bombázásából, valamint Nicolás Maduro elnök és felesége, Cilia Flores erőszakos elrablásából állt; mindkettőjüket foglyul ejtették és New Yorkba repítették.
Az USA kormányának narratívája, amellyel a nemzetközi jog e nyilvánvaló megsértését kívánja igazolni, a venezuelai kormányt hamisan „kábítószer-kereskedelem”-mel és „narko-terrorizmus”-sal vádolja, elfedni próbálva a valódi célt: Venezuela olajkészleteinek (a világ legnagyobbjainak) katonai erővel történő megszerzését.
Washington háborúja Venezuela olajáért
Az USA venezuelai katonai támadását követően Trump kijelentette, hogy Venezuela „elvette tőlünk az olajunkat”, és ellopta „a mi javainkat„. Ezzel összhangban Stephen Miller, a Fehér Ház helyettes kabinetfőnöke, az amerikai adminisztráció vezető jobboldali ideológusa azt mondta: mivel az USA „teremtette meg Venezuela olajiparát”, annak 1976-os államosítása „az amerikai vagyon és tulajdon valaha feljegyzett legnagyobb mértékű ellopása volt”.
Az USA Karib-térségben bevetett hadiflottája (Operation Southern Spear) semmilyen kapcsolatban sem állt a „kábítószer-kereskedelem” vagy a „narko-terrorizmus” elleni küzdelemmel, hanem annak célja Venezuela olajának ellenőrzése érdekében végrehajtott erőszakos „rendszerváltás” volt.
Trump valójában bejelentette, hogy Venezuelát ideiglenes amerikai ellenőrzés alá vonja: „Mi fogjuk irányítani az országot mindaddig, amíg biztonságos, megfelelő és körültekintő átmenetet nem tudunk végrehajtani”, és hogy nagy amerikai vállalatok fognak Venezuelába települni.
Az USA hadiflottája (a legnagyobb 30 év óta) továbbra is Venezuela partjainál állomásozik, és egy amerikai szenátusi meghallgatáson Marco Rubio megismételte Trump fenyegetését: erőszakot is alkalmazhatnak „maximális együttműködés [az ideiglenes elnöktől] biztosítása érdekében, ha más módszerek kudarcot vallanak”.
Röviden: a venezuelai ideiglenes kormány fejéhez amerikai pisztolyt szegeztek.
Ezt követően az Igazságügyi Minisztérium (DoJ) hamis állítását – miszerint Venezuelát a nem létező, Maduro elnök és a bolivári kormány által állítólag vezetett kábítószer-kereskedő csoport, a Cartel de los Soles irányítja – ejtették.
A hamis narko-terrorizmus ürügy az amerikai beavatkozáshoz
A Cartel de los Soles külföldi terrorista szervezetté nyilvánítására 2025 novemberében került sor. 2026. január 6-án (három nappal Venezuela államfőjének elrablása után) az USA Igazságügyi Minisztériuma már „klientúra-rendszerként” hivatkozott rá, ezzel elismerve, hogy nem valós.
2025 szeptembere és 2026 januárja között az Operation Southern Spear során 29 kishajót robbantottak szét, és jóval több mint 100 állítólagos kábítószer-kereskedőt és narko-terroristát végeztek ki bírósági eljárás nélkül.
Az amerikai hatóságok azonban makacsul megtagadják, hogy bármilyen információt szolgáltassanak a kivégzett személyekről, vagy bármilyen bizonyítékot bemutassanak. Maduro elnök elrablása után az USA kishajók elleni csapásai teljesen megszűntek.
Paradox módon amerikai szakértők, politikusok és nyugalmazott tábornokok is rámutatnak a DEA (Kábítószer-ellenes Hivatal) és az UNODC (Az Egyesült Nemzetek Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala) ismételt jelentéseire, miszerint a Kolumbiában előállított kokain több mint 85%-a a Csendes-óceánon keresztül jut el az USA-ba, csekély hányada (5-7%) próbálja (nem mindig sikeresen) Venezuelát tranzitútvonalként használni, és Venezuela hozzájárulása a fentanil-kereskedelemhez NULLA.
Trump kegyelme Juan Orlando Hernández volt hondurasi elnöknek, aki 45 éves börtönbüntetését töltötte, mert 400 tonna kokaint csempészett az USA-ba, megerősítette, hogy az USA venezuelai katonai támadása biztosan nem a kábítószer-kereskedelemről szólt.
Bolivári Forradalom Washington fegyverétől fenyegetve
Érdekes módon Trump eleve elutasította a szélsőséges jobboldali politikus, María Corina Machadót Maduro elnök utódjaként, mert „nem tisztelik”, vagyis nincs támogatottsága Venezuelában (még kevésbé, miután Trump iránti megalázkodó szolgalelkűsége odáig vezetett, hogy odaadta az amerikai elnöknek a Nobel-békedíj érmét).
Ez azt jelenti, hogy a bolivári állam megingott ugyan, de érintetlen.
Alighogy Trump és Rubio elfogadták, hogy mit tudnak Venezuelára kényszeríteni, és kelletlenül elismerték az ideiglenes elnök tekintélyét, Washington rágalomhadjáratot indított Delcy Rodríguez ellen, azt állítva, hogy „kompromittálja Nicolás Maduro elnök és Hugo Chávez örökségét”.
Egy brit napilap odáig ment, hogy titkos találkozókról számolt be, amelyeket Rodríguez Maduro elnök átadására tartott. A vállalati média „Trump embereként” igyekszik feltüntetni őt, hamisan állítva, hogy ideiglenes elnökké történő kinevezése „hosszan tartó tárgyalások eredménye” volt. A nyilvánvaló cél a szakadás szítása a chavista mozgalomban.
Rodríguez ideiglenes elnökké történő kinevezését a Legfelsőbb Bíróság által teljes mértékben támogatja a Nemzetgyűlés, a Venezuela Egyesült Szocialista Pártja (PSUV) és a fegyveres erők. Ez biztosította az alkotmányos folytonosságot és garantálta a politikai normalitást.
Legelső, ideiglenes elnökként tett nyilatkozatában (2026. január 4.) Maduro elnök és Cilia Flores first lady azonnali szabadon bocsátását követelte, határozottan kijelentve: „Venezuela egyetlen elnöke Nicolás Maduro elnök.”
Végrehajtotta Maduro elnök rendeletét is, amely az országot rendkívüli állapotba helyezte, és aktiválta a Nemzetvédelmi Tanácsot.
Regionális szolidaritás
Ugyanezen a napon került sor a CELAC (Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége) rendkívüli csúcstalálkozójára, amelyet az USA Venezuela elleni támadása tett szükségessé. A találkozón Yván Gil Pinto venezuelai külügyminiszter felszólította a CELAC-ot, hogy követelje az összes amerikai katonai erő azonnali kivonását a Karib-térségből, Kuba pedig „Venezuela területi integritásának és függetlenségének kellő tiszteletben tartását, valamint a venezuelai vezető és felesége azonnali szabadon bocsátását” követelte.
Másnap Venezuela az ENSZ Biztonsági Tanácsának sürgősségi ülését kérvényezte, ahol az USA Venezuela elleni támadását és elnökének elrablását meg nem engedhető bűntettnek minősítették, és követelték Nicolás Maduro és feleségének azonnali szabadon bocsátását.
Válaszul Trump azon kijelentésére, hogy az USA irányítja Venezuelát, Rodríguez ideiglenes elnök így vágott vissza: „Venezuela kormánya uralkodik országunkban és senki más; nincs külső hatalom, amely Venezuelát kormányozza.” 2026. január 7-én, egy női tömegtüntetésen, amely az elnök biztonságos hazatérését követelte, Diosdado Cabello belügyminiszter és a PSUV főtitkára rámutatott: az amerikai katonai akciók mély imperializmusellenes érzelmeket váltottak ki az országban.
CITGO, szankciók és a háború gazdasági frontja
A mainstream média fókuszába került a venezuelai olajipart szabályozó meglévő törvény (a Szénhidrogén-törvény) frissítése is, amelyet szándékosan félremagyaráznak, és az USA által kikényszerített privatizációként tüntetnek fel.
A törvényt a Nemzetgyűlés egyhangúlag jóváhagyta, és a munkásmozgalom erőteljesen támogatta; valójában a meglévő Blokádellenes Törvény reformjáról van szó, amely nagyon hasonlít Kuba Beruházási Törvényéhez. Mindkettőnek ugyanaz a célja: külföldi közvetlen beruházások vonzása a blokád és szankciók sújtotta gazdaságokba, mivel képtelenek belföldön elegendő erőforrást előteremteni.
Rodríguez politikájával összhangban Gil Pinto külügyminiszter elítélte a Venezuelai tulajdonú, az USA-ban működő Citgo olajvállalat kényszereladását, mint „a lopás, bűnözés és bírósági kalózkodás egyik legfelháborítóbb aktusát a modern történelemben”.
Az USA agressziója Kubára is kiterjed
A Venezuela elleni támadástól felbátorodva Trump vámokat fog kivetni azon országok importjára, amelyek olajat adnak el vagy szállítanak Kubának, és két hadihajót vezényelt Kuba északi részéhez. Ez a fegyveres diplomácia szteroidokon.
Cubai elnök, Miguel Díaz-Canel természetesen elítélte az agressziót: „Ezzel az új támadással szilárdan, higgadtan és azzal a bizonyossággal nézünk szembe, hogy az igazság teljes mértékben a mi oldalunkon áll.”
Gil Pinto is elítélte mint a nemzetközi jog kirívó megsértését, a nemzeti szuverenitás elleni támadást, és kijelentette, hogy a szabadkereskedelem nem lehet kényszerítés tárgya. Hozzátette: „Kubát az Amerikai Egyesült Államok nemzetbiztonságára jelentett fenyegetésnek tekinteni abszurd, és súlyos veszélyt jelent annak nemzeti létére.”
Mindkét nyilatkozat a szuverén nemzeteket vezető független kormányokat jellemzi.
Az USA agresszív fegyveres diplomáciája súlyosan veszélyezteti Venezuela, Kuba és Latin-Amerika szuverenitását. A küzdelem a Monroe-doktrína ellen folytatódik. És Latin-Amerika, a Karib-térség és a világ népei továbbra is követelik Maduro elnök azonnali szabadon bocsátását és az USA hadiflottájának kivonását a Karib-térségből.
Írta: Francisco Dominguez, a Venezuela Szolidaritási Kampány titkára
forrás: Peoples Dispatch