Az USA–izraeli Irán elleni csapások részei az Iszlám Köztársaság ellen évtizedek óta tartó háborúnak, amely nem volt hajlandó meghajolni azon amerikai követelés előtt, hogy adja fel szuverenitását.
Most, hogy éppen megalakult a Béke Tanácsa, az Egyesült Államok és Izrael megkezdte a testület első háborúját, ezúttal Irán ellen. Az USA-Izrael támadás, amely február 28-án hajnalban indult iráni célpontok ellen, már így is pusztítást okozott, beleértve legalább 60 kislány halálát egy minabi (Hormozgán tartomány) általános iskolából, és több tucat másik emberét országszerte. A legfrissebb becslések szerint a halálos áldozatok száma 201.
Valójában a 2026. február 28-i iráni támadás nem az első csapás volt Irán ellen. Izrael és az USA évtizedek óta hadiállapotban van Iránnal, akár közvetlen katonai csapások (legutóbb 2025 júniusában), akár az Iránra kényszerített hosszú hibrid háború (beleértve az 1996-ban kezdődött büntető amerikai szankciókat) révén.
Sem Izrael, sem az Egyesült Államok nem értékeli az ENSZ Alapokmányát, amelynek 2. cikkét mindketten rendszeresen megsértik (egyikük sem szembesül elítéléssel az ENSZ Biztonsági Tanácsában, ami az Alapokmány hírnevét befolyásolja). Évtizedek óta az Egyesült Államok és globális északi szövetségesei ördöginek állítják be Iránt, politikáját terrorizmusként, kormányát diktatórikusként kezelve. Lényegében megteremtették azt az érvet, hogy a teheráni kormány megdöntésére irányuló kísérlet legitim, még ha az ENSZ Alapokmányának megsértése is.
Donald Trump amerikai elnöknek azonban nincs étvágya egy hosszú háborúhoz. Rövid a figyelme, és gyors győzelmekre törekszik, amelyek gyorsan címlapra juttathatják a hírciklusban, mint Nicolás Maduro venezuelai elnök 2026. január 3-i elrablása és az olaj Kubának történő eladását megtiltó végrehajtási utasítás január 30-án. Trump hasonló kimenetelben reménykedett: Ali Hamenei ajatollah, Irán legfelsőbb vezetője vagy Maszud Peszeskján elnök meggyilkolásában. Jelentések megerősítették, hogy Irán legfelsőbb vezetője valóban életét vesztette az izraeli-amerikai támadásban. Trump rendszerváltásra felszólító felhívása ellenére azonban eddig nem történt változás a politikai vezetőkben. A 2025. júniusi izraeli-amerikai csapás nem semmisítette meg Irán nukleáris energiaprojektjét, és a 2026. februári csapás sem semmisítette meg Irán politikai rendszerét.
Az Irán elleni egyoldalú csapások története
A jelenlegi izraeli-amerikai katonai kampány Irán ellen 2020 januárjában kezdődött, amikor az Egyesült Államok meggyilkolta Kászim Szulejmáni tábornokot az iraki Bagdadban. Szulejmáni tábornok az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) vezetője és az „ellenállási tengely” építésze volt, amely Irán első védelmi körét jelentette: azt az elképzelést, hogy ha az Egyesült Államok vagy Izrael megpróbálná csapást mérni Iránra, akkor Irán szövetségesei a Hezbollah-tól (Libanon) az Ansar Allah-ig (Jemen) csapást mérnének Izraelre és az amerikai katonai támaszpontokra.
Szulejmáni megölése csapás volt a tengelyre, de három évvel később egy eseménysorozat megzavarta az általa tervezett tengelyt. Izrael palesztinok elleni népirtása gyengítette a Hamászt, libanoni háborúja megzavarta a Hezbollah-ot (különösen Sajjid Haszan Naszrallah 2024 szeptemberi meggyilkolása), és az egykori al-Kaida-vezér Ahmed al-Sharaa szíriai elnökké történő beiktatása 2025 januárjában az összes palesztinpárti csoport eltávolításához vezetett az országból. Miután ezt az első védelmi kört viszonylag megtörték, Izrael és az Egyesült Államok 2025 júniusában csapást mért Iránra, ami iráni megtorlással járt, de semmihez sem foghatóhoz, ami történt volna, ha a Hezbollah és a szíriai frakciók képesek lettek volna csapást mérni Izraelre.
A 2025. júniusi, Irán nukleáris létesítményei elleni csapás után Izrael és az Egyesült Államok azt állította, hogy az megsemmisítette Irán képességét nukleáris fegyverek előállítására. Ha ez volt a helyzet, akkor az Egyesült Államok miért nem kötött megállapodást Iránnal és vonta vissza a szankciókat? Hiszen Maszud Peszeskján iráni elnök 2024-ben egy „reform” programmal került hatalomra, kabinetet alakított, amelybe neoliberális pénzügyminisztert (Ali Madanizadeh) is bevont, és ezzel megmutatta, hogy hajlandó engedményeket tenni a nyugati ellenőrzésű intézményeknek, mint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ). Válaszul azonban a 2025. júniusi amerikai-izraeli csapásokra Irán felmondta a NAÜ-vel kötött ellenőrzési megállapodásait. Az IMF megjegyezte Irán gyenge kilátásait, de úgy látta, hogy ez nagyrészt az USA által bevezetett szankcióknak és – az ő szemszögükből – az iráni támogatási rendszernek köszönhető.
Madanizadeh egy megszorító költségvetés keresztülvitelével csitítgatta az IMF-et. Ez olyan társadalmi feszültséget teremtett, amely fellángolt, amikor az USA beavatkozott az iráni rial megzavarására és a gazdasági válság elmélyítésére az országban. A bazáriak (kiskereskedők) egy része Iránban, az Iszlám Köztársaság bázisa, akik megérezték az infláció súlyát, a kormány ellen fordultak, de nem feltétlenül maga a rendszer ellen. Az USA és Izrael, valamint a külföldi média szándékosan félreértelmezte a helyzetet, tévesen hirdetve, hogy Irán népe a köztársaság ellen van. Peszeskján kormányának azon próbálkozása ellenére, hogy az USA feltételei szerint találkozzon vele, az USA és Izrael egy irreális maximalista végjátékot erőltetett, nevezetesen az Iszlám Köztársaság megdöntését.
Nukleáris program vagy rendszerváltás?
Ezt a maximalista végjátékot az USA és Izrael azon követelése vezérelte, hogy Irán számoljon fel egy illuzórikus nukleáris fegyverkezési programot. Irán évtizedek óta azt állítja, hogy nem érdekelt a nukleáris fegyverekben, és Peszeskján külügyminisztere, Abbas Aragcsi ismételten kijelentette, hogy Irán soha nem fog ilyen fegyvereket kifejleszteni. Irán kijelentette, hogy hajlandó megvitatni nukleáris programjának kérdését, de nem teszi le az asztalra az Iszlám Köztársaság valóságát (vagy az 1979. decemberi iráni alkotmány tényleges tartalmát). Órákkal a 2026. februári támadás előtt az Irán és az Egyesült Államok közötti tárgyalások közel kerültek a megállapodáshoz. Omán külügyminisztere, Szajjid Badr bin Hamad al-Buszajdi azt mondta, hogy „a békeegyezmény elérhető közelségben van”, és Irán beleegyezett a nullás felhalmozásba. Más szóval, Irán kész volt elfogadni a nukleáris energiaprogramjával szemben támasztott követelések többségét. Az, hogy az USA és Izrael ebben a kontextusban támadott, azt mutatja, hogy Irán nukleáris projektje nem a valódi probléma Washington és Tel-Aviv számára. Elkötelezettek a rendszerváltás mellett.
Ha az amerikai-izraeli háború egy rendszerváltó háború, akkor ez egy olyan háború, amelyet nem lehet megnyerni hatalmas emberélet-veszteség nélkül. Csaknem 100 millió ember él Iránban, akiknek nagy része haláláig védeni fogja köztársaságát. Néhány nappal azután, hogy az USA elrabolta Madurót, Hamenei elment elődje, Nagy Ajatollah Ruholláh Muszavi Homeini (1900-1989) szentélyébe. Érdekes, hogy Hamenei most 89 éves, ugyanannyi idős, mint Homeini volt halálakor. Szinte olyan volt, mintha elment volna meglátogatni régi barátját és mentorát, hogy bátorságot merítsen tőle. Hamenei meggyilkolása nem fogja demoralizálni az Iszlám Köztársaság támogatóit, hanem inkább a mártíromság szférájába emeli őt, és megerősíti eltökéltségüket. Iránnal szemben az USA-nak és Izraelnek nincs reális stratégiája a győzelemre. Megölhetnek nagy számú embert. De nem törhetik meg az iráni patroitizmus akaratát.
Írta: Vijay Prashad
forrás: Peoples Dispatch