2025 decembere óta Kuba nem kapott olajszállítmányokat, ami súlyosan veszélyeztette az energiaellátó rendszerét. Az orosz olajszállító tartályhajó érkezésétől azt várják, hogy enyhíti a szigetországot sújtó súlyos helyzetet.
A Kreml néhány héttel ezelőtt bejelentette, hogy az Anatolij Kolodnyik olajszállító tartályhajó nemzetközi vizeken hajózik, hogy 100 ezer hordó olajat szállítson Kubának, amely súlyos energiaválsággal néz szembe az Egyesült Államok megszigorított embargója miatt. Oroszország szerint az olajszállító március 30-án érkezett meg.
Dmitrij Peszkov, az orosz elnök szóvivője egy sajtónyilatkozatban kijelentette: „Oroszország kötelességének érzi, hogy ne maradjon tétlen, hanem megadja a szükséges segítséget kubai barátainknak. Folytatni fogjuk a munkánkat. Még egyszer hangsúlyozom: a kubai nép jelenlegi kétségbeejtő helyzete természetesen nem hagyhat minket közömbösen, ezért tovább fogunk dolgozni ezen a kérdésen.”
Viktor Koronelli, Oroszország kubai nagykövete elmondta, hogy az Anatolij Kolodnyik 100 ezer tonna olajjal érkezett Kubába, „humanitárius segélyként kubai barátaink számára”, bizonyítva Oroszország „készségét, hogy minden lehetséges támogatást megadjon Kubának” válaszul az „Egyesült Államok részéről érkező példa nélküli nyomásra és fenyegetésekre”.
Az orosz hatóságok szerint az olajszállító érkezését diplomáciai úton tették lehetővé. Állítólag több megbeszélés is zajlott magas rangú tisztségviselők között Washingtonban és Moszkvában, hogy engedélyezzék az Anatolij Kolodnyik kikötését Matanzas kubai partjainál, és így üzemanyaggal lássák el a szigetet.
Donald Trump részéről lekicsinyelte mind az orosz hajó érkezésének hatását, mind a saját erőfeszítéseit, amelyekkel meg akarta akadályozni, hogy üzemanyag jusson Kubába. Kijelentette: „Nem bánjuk, ha valaki egy hajórakományt küld, mert szükségük van rá… túl kell élniük… Nem érdekel minket, ha kapnak egy szállítmányt.” Továbbá Trump kijelentette, hogy mivel a havannai kormány „véget ért”, igazából nem számít, ha más országok segítenek Kubának: „Ha egy ország most egy kis olajat akar küldeni Kubának, nekem azzal nincs problémám, akár Oroszországról van szó, akár nem.”
A kubai hatóságok eddig nem adtak ki hivatalos közleményt az orosz olajszállító érkezésével kapcsolatban, bár a szigetország médiái megerősítették, hogy az már megérkezett.
A mainstream médiában megszólaló, névtelen szakértők szerint az olaj körülbelül két hétig segíthet áramot termelni, ami azt jelenti, hogy Havannának ismét meg kell találnia a módját, hogy kijátssza Washington nyomását, amely nem mutatja a visszavonulás jeleit.
Egy Washington által előidézett válság
Az olaj Kuba közelmúltbeli történelmének kritikus pillanatában érkezik. Az Egyesült Államok által egyoldalúan bevezetett, hat évtizedes kereskedelmi és gazdasági embargó mellett Kubát most egy olajembargó is sújtja, amelyet Donald Trump kormányzata szorgalmaz, hogy ismételten megkísérelje megsemmisíteni az 1959-ben Fidel Castro által elindított forradalmi folyamatot.
Washington egyoldalú szankciói miatt – amelyeket az ENSZ Közgyűlése számos alkalommal elítélt – Kuba nem fér hozzá a globális olajpiacokhoz, és nem vásárolhat nyersolajat úgy, mint bármely más ország a világon.
Ez a helyzet 2026-ban tovább romlott. Az Egyesült Államok január 3-i, Venezuelát ért támadását követően, amelynek során Nicolás Maduro elnököt és feleségét, Cilia Florest fogságba ejtették, Kuba elveszítette egyik fő olajbeszállítóját, amelyet villamosenergia-, termelési és élelmiszerelosztó rendszerei működtetésére használt. Január 31-én Donald Trump amerikai elnök egy végrehajtási rendelettel kijelentette, hogy a szigetország „szokatlan és rendkívüli fenyegetést” jelent az amerikai nemzetbiztonságra nézve, és 20%-os szankciókkal fenyegetett meg minden olyan nemzetet, amely üzemanyagot ad el neki.
Kuba egy olyan ország, amely nem rendelkezik jelentős olajkészletekkel vagy vízenergia-forrásokkal, mivel édesvízkészletei korlátozottak. Következésképpen, miután Washington fokozta az ellenségeskedést Kubával szemben, a szigetország történelmi méretű áramszüneteket, műtétek és iskolai órák lemondását, közlekedési rendszerének fokozatos leépítését, valamint nehézségeket tapasztalt az ivóvíz polgári lakosság körében történő elosztásában, más nehézségek mellett. Ez ahhoz vezetett, amit egyes szakértők „kívülről előidézett humanitárius válságnak” neveznek.
Mexikó, Kuba másik fő üzemanyag-beszállítója tett néhány közeledő lépést azzal kapcsolatban, hogy hajlandó lenne újraindítani az olajszállítmányokat a szigetre, de még nem konkretizálta, hogy ez mikor és hogyan történne meg.
forrás: Peoples Dispatch