Az európai vezetők szégyenletes magatartást tanúsítanak az Irán elleni illegális háborúban, miközben egyes országok megtagadják az amerikai gépektől a légterük és bázisaik használatát.
A baloldali spanyol kormány továbbra is kiemelkedik az európai országok közül azzal, hogy kifejezetten megtagadja a bűnrészességet az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni illegális támadásaiban. Az elmúlt napokban kormánytisztviselők ismételten hangsúlyozták, hogy az ország elutasította légterének igénybevételét a háborúval összefüggő repülések számára. „Minden, az iráni hadműveleteket érintő repülési tervet elutasítottunk” – jelentette ki Pedro Sánchez miniszterelnök egy parlamenti beszédében. Sánchez hozzátette, a döntést azért hozták, „mert szuverén ország vagyunk, amely nem kíván részt venni illegális háborúkban”.
Spanyolország korlátozza az Egyesült Államok katonai bázisokhoz való hozzáférését is. Hétfőn Margarita Robles védelmi miniszter közölte, hogy a kormány „semmilyen körülmények között nem engedélyezi – soha nem engedélyezte, jelenleg sem engedélyezi, és soha nem is fogja engedélyezni – a rota-i és moróni bázisok használatát egy olyan háború folytatásához, amelyet teljes mértékben ellenzünk, amelyben nem hiszünk, és amelyet mélységesen illegálisnak és igazságtalannak tartunk”.
A spanyol kormány e közelmúltbeli döntései valószínűleg némi logisztikai fejtörést okoztak a Trump-kabinetnek, ami arra kényszerítette, hogy más európai bázisokon keresztül irányítsa át a járatokat. Tekintettel az európai vezetők szövetségesük megbékítésére irányuló múltjára, ezek a fennakadások valószínűleg inkább kellemetlenséget jelentenek, mintsem komoly problémát.
Ugyanakkor más országokról is megjelentek olyan hírek, hogy haboznak megengedni az amerikai járatoknak, hogy területüket és légterüket használják az amerikai–izraeli hadjárat táplálására – Nagy-Britannia kivételesen figyelemre méltó, hiszen Keir Starmer miniszterelnök nem mutat látható kételyeket az Egyesült Államokhoz való hűségét illetően – az irányváltásra vonatkozó, ismétlődő nyilvános követelések ellenére.
Kedden az amerikai elnök egy közösségi médiában megjelent bejegyzésében rámutatott, hogy Franciaország nem engedett át a légterén egy Izraelbe tartó, katonai felszereléssel megrakott amerikai repülőgépet. Donald Trump elnök ezt a magatartást „nem túl segítőkésznek” nevezte, miközben az izraeli média arról számolt be, hogy a lépés következtében a megszálló hatóságok úgy döntöttek, hogy nem adnak el többé „védelmi” termékeket Franciaországnak.
Nagyjából ugyanebben az időben olyan információk láttak napvilágot, hogy Giorgia Meloni védelmi minisztere, Guido Crosetto szintén megtagadta a szicíliai Sigonella légibázis használatát az amerikai repülőgépektől. Ő azonban azt állította, hogy erre azért került sor, mert nem tartották be a megfelelő eljárásokat, és nem értesítették az illetékes hatóságokat a terveikről – nem pedig azért, mert küldetésük aláássa a nemzetközi jogot.
Mivel az európai vezetők szembesülnek azzal a (lehetetlen) egyensúlyozással, hogy ne ingereljék túlságosan a Trump-kabinetet anélkül, hogy teljesen átvennék annak népszerűségi mutatóit, EU-szinten továbbra is szégyenletes külpolitikai megközelítést folytatnak. Március 30-án – amikor az Egyesült Államok és Izrael több száz iskolát, egészségügyi központot és kulcsfontosságú energia-infrastruktúrát bombázott Iránban – az Európai Unió Tanácsa bejelentette, hogy újabb évvel meghosszabbítja Iránnal szembeni szankcióit. A bejelentésben azt írták: „az EU erőteljesen támogatja az iráni nép azon alapvető törekvését, hogy olyan jövőben éljen, ahol emberi jogait és alapvető szabadságait teljes mértékben tiszteletben tartják és érvényesítik”.
Semmi jel nem utalt arra, hogy hasonló szankciócsomagot vezetnének be izraeli személyekkel és szervezetekkel szemben, annak ellenére, hogy a megszálló rezsim nemrég olyan törvényt fogadott el, amely lehetővé teszi palesztin foglyok felakasztásával történő kivégzését – amit a legtöbb szakértő és Európában élő ember az emberi jogok és alapvető szabadságok rendkívül súlyos megsértésének tart.
Hasonlóképpen, jelenleg is érvényben marad az EU–Izrael Társulási Megállapodás, amely az Izrael gázai népirtását, valamint a térségben zajló megszállását és háborús bűneit tápláló számos puzzle-darab egyike.
Ehelyett az EU nyilatkozatai továbbra is kerülik, hogy nevén nevezzék partnereiket, az Egyesült Államokat és Izraelt, mint egy illegális és katasztrofális háború elkövetőit, amely már most károkat okoz az európai lakosságnak. 2026. március 31-én, több mint egy hónappal a támadás megkezdése után, António Costa, az Európai Tanács elnöke beszámolt egy Maszud Pezeskian iráni elnökkel folytatott telefonbeszélgetésről, anélkül, hogy akár egyszer is megemlítette volna az amerikai–izraeli szövetséget. Ehelyett Costa arra szólította fel Pezeskian-t, hogy hagyjon fel a térségben elkövetett „elfogadhatatlan” támadásokkal, és folytasson diplomáciát.
„Az ártatlan életek elvesztése, beleértve a minábi iskolában történteket is” – írta Costa a közösségi médiában – „mélységesen sajnálatos”.
forrás: Peoples Dispatch