Mikor Hitler a Német Nemzetiszocialista Munkáspárt nevet adta förtelmes szervezetének, akinek volt esze, tudta, hogy ez csak cukikampány.
A náci párt ugyanis a szó burzsoá értelmében volt csak nemzeti; szocialista és munkáspárt meg aztán pláne nem. Mint minden szélsőjobboldali szervezet a történelemben és a jelenkorban, Hitler pártja is a tőke eszköze volt, hogy letörjék a munkásosztály szervezeteit és antidemokratikus módszerekkel uralkodjanak tovább, mikor a demokratikus eszközök már kimerültek. A történelmi eredmény a második világégés volt, de nem feledhetjük azokat a tragédiákat sem, amelyeket a barna pestis különféle formákban (neonáci terrorizmus, jobboldali gyűlölet, fasisztoid bábállamok, újfasiszta kormányok stb.) okozott a világnak.
Nyilvánvalóan ebből a politikai pozícióból csak cukikampányokkal lehet szavazatokat és politikai támogatást teremteni, ezért is aggatták magukra azok a nácik a „munkáspárt” kifejezést, akik életükben egy napot nem dolgoztak a munka világában. Hasonló cikkünk jelent már meg a fideszes prominensekről, akik a munka világában való megfelelést kérték számon politikai ellenfeleiken.
És mennyit és mit dolgoztak a főnácik?
Adolf Hitler 1907-től Bécsbe költözött, félig árvasági segélyből és az anyja támogatásából élt, akinek halála után sem ment a munka, inkább hajléktalanszállókon élt, és nagyon ritkán volt alkalmi munkája. Első világháborús szolgálata után sem dolgozott, azonnal belevetette magát a politikába.
Heinrich Himmler, az SS vezére 1922-ig folyamatosan tanult, majd arra kényszerült, hogy egy trágyafeldolgozó üzemben dolgozzon pár hónapig, de 1923-tól már a náci pártban politizált. Ennyi volt az összes tisztességes munkaviszonya.
Hermann Göring első világháborús pilótakarrierjét a háború után repülős mutatványosként folytatta. Egyetlen tisztességes munkaviszonya a hézagosan 1919 és 1922 között tartott, mikor a svéd légitársaság pilótája volt. Ekkor elcsábított egy bárónőt, akit később elvett és el is tartotta. 1923-tól már az SA vezetője lett.
Reinhard Heydrich titkosszolgálati vezető haditengerészeti tiszt volt, ahol becstelen magatartásért, azaz házassági ígéret megszege miatt leszerelték. Heydrich hat hónapon belül két nőt is eljegyzett, amelyet nem néztek jó szemmel felettesei. Persze ezután sem dolgozott, hanem a 200 birodalmi márkás (kb. 250 ezer forint mai értékű) végkielégítéséből élt, amelyet két éven át kapott havi rendszerességgel. Leszerelése másnapján már csatlakozott a náci párthoz a nemesi származású felesége révén.
Joachim von Ribbentrop, Hitler későbbi külügyminiszterének – kivételes módon – több éves munkaviszonya is volt, igaz a kanadai Molsons Banknál, majd az M. P. and J. T. Davis mérnökcégnél, majd a nemzeti vasútnál. Rövid ideig újságíróskodott is, majd megunta ezt az életet és számos más nácihoz hasonlóan ő is gazdag feleséget keresett. 1919-ben vette el Anna Elisabeth Henkellt, aki egy gazdag bortermelő családból származott, innentől kezdve nemcsak vállalkozóként élt, de még a „von” nemesi címet is a neve elé aggathatta. 1928-ban már üzletemberként mutatkozhatott be Adolf Hitlernek, és a náci párt prominense lett. A vezető nácik utálták, még Göbbels is leírta naplójában, hogy „megvette a nevét, feleségül vette a pénzét és besvindlizte magát a hivatalába.”
Göbbels a heidelbergi egyetem elvégzése után (1921) rövid ideig magántanító és újságíró volt, de inkább író szeretett volna lenni, ami nem ment neki, ezért arra kényszerült, hogy hétköznapi munkát vállaljon a tőzsdén, majd egy bankban. Innen kirúgták és 1923-ban már a náci pártban folytatta karrierjét. 1931-ben szintén gazdag nőt vett feleségül, aki korábban egy gazdag mágnás felesége volt, és a válásnál bőkezűen jártak el vele.
Martin Bormann az első világháború után leszerelve egy takarmány-malomban dolgozott rövid ideig, majd egy farmot irányított. 1924-ben a Walther Kudow elleni politikai gyilkosságban való részvétele miatt kemény egy év börtönbüntetést kapott. Tettestársa, Rudolf Höss, aki később az auschwitzi haláltábor parancsnoka lett, ugyan 10 évet kapott, de egy év után amnesztiával szabadult. Bormann rögtön szélsőjobboldali szervezetekben folytatta pályafutását, ahonnan egyenes útja volt a náci pártba.
A holokauszt kitervelésében és végrehajtásában kulcsszerepet vállaló Adolf Eichmann néhány hónapot dolgozott apja bányavállalkozásában (nyilvánvalóan nem vájárként). 1925 és 1927 között az Oberösterreichische Elektrobau AG rádióvállalatnál értékesítőként dolgozott. 1933-ig a Vacuum Oil Company AG olajvállalat embere volt. Egyik sem klasszikus munkáspozíció, de legalább sok náci vezetővel ellentétben, volt munkaviszonya. 1933-ban a vállalatnak rosszul ment, ezért kirúgták. Mivel a náci pártot betiltották Ausztriában, ezért visszaköltözött Németországba, ahol már az ottani náci pártban folytatta karrierjét egyenesen az akasztófáig.
Hermann Fegelein, Himmler és Hitler összekötőtisztje 1927-ben csatlakozott a bajor rendőrséghez, ahonnan 1929-ben kirúgták, mert rajtakapták, hogy egy oktató tiszt irodájából akarta ellopni a vizsgamegoldásokat. Később azt hazudta, hogy önként távozott a rendőrségtől, hogy jobban szolgálhassa a pártot és az SS-t. Később Eva Braun húgát vette feleségül, de ez sem mentette meg attól, hogy a dezertálása után Hitler kivégeztesse.
A Schindler listájából is ismert Amon Göth 17 évesen hagyta ott az iskolát, hogy az osztrák nácikhoz lépjen be. Egyetlen napot sem dolgozott a civil életben.
Josef Kramer haláltáborparancsnok (Auschwitz és Bergen-Belsen) 1920-tól tanult villanyszerelést. Innentől lényegében munkanélküli volt. 1934-ben kapta első komoly állását a dachaui koncentrációs tábor őreként.
Josef Mengele 1935-ben szerzett tudományos doktori fokozatot antropológiából, 1937-től már a nácik faji higiéniai intézetében „dolgozott”. 1938-ban kapott orvosi diplomát. Egyetlen napot sem dolgozott tisztességes orvosként.
Rudolf Hess gazdag családba született, apja azt akarta, hogy a családi vállalkozásukban helyezkedjen el. Az első világháború után az antiszemita jobboldal berkein belül harcolt a munkásmozgalmi szervezetek ellen. 1919-től a müncheni egyetemen tanult történelmet és közgazdaságtant. 1922-ben már az SA tagja volt. Soha nem dolgozott egyetlen napot sem a civil életben.
Fritz Sauckel, a náci kényszermunka működtetője matróz volt, amikor az első világháború kitörésekor francia fogságba esett és csak 1919 novemberében szabadult. Ő a listánkon az egyetlen náci, aki gyári munkás volt. Bár 1922-ben már mérnöki tanulmányokat kezdett, de azt egy év után megszakította, hogy belépjen a nácikhoz.
Walter Schellenberg SS tábornok fiatalon hol orvosi, hol jogi egyetemre járt. Itt már a náci SD (Biztonsági Szolgálat, az SS részlege) számára végzett kémtevékenységet. Diploma után (1933) egyből az SS-ben folytatta tovább karrierjét.