Ahogy Musk és technológus társai befolyásolják az államot, Trump próbálja lefaragni a „Nagy Kormányt”, és Nixon mintájára átalakítani az elnökségét – de a tömeges tiltakozás volt az, ami Nixont megbuktatta.
Ahogy Elon Musk és techbandája tombol Washingtonban, Fredrick Engels egy 1879-ben írt gondolatára emlékeztettem.
„A modern állam nem más, mint a polgári társadalom szervezete, amely a kapitalista termelési mód általános külső feltételeit támogatja, mind a munkások, mind az egyéni tőkések behatolásaival szemben” – írta.
„A modern állam, bármilyen formában is létezik, lényegében egy kapitalista gépezet, a tőkések állama, a nemzeti tőke ideális megtestesülése.”
Engels azt mondta, hogy az állam nem az egyéni tőkések eszköze. A tőkések osztályának általános érdekeit szolgálja. Így adóztatja a főnököket, szabályozza tevékenységüket, és néha még az eszközeiket is államosítja. A szervezett munkásosztály nyomására kiterjedt jóléti szolgáltatásokat fejlesztett ki, amelyek a munkásosztály családjait hatékony és viszonylag engedékeny kizsákmányolási tárgyakká teszik.
Most egy nagyon nagy tőkéssel, Donald Trump új elnök támogatásával, ez a folyamat megfordítására és az állam drasztikus csökkentésére törekszik. A New York Times újság rámutat, hogy Musk ugyanazokat a módszereket használja, amelyekkel a Twitter-nél megszabadult a munkásoktól.
A Projekt 2025-ben megfogalmazott terveket valósítja meg, amelyet az ultraliberális Heritage Foundation dolgozott ki. Russ Vought, a terv szerzője, most erősítette meg Trump vezetőjeként az Office of Management and Budget igazgatójaként.
De több is benne van, mint a „Nagy Kormány” támadása. Edward Luce a Financial Times újságban azt állítja, hogy Trump azt akarja, hogy „újjáteremtse az birodalmi elnökséget, amelyet az 1970-es évek közepén, Richard Nixon lemondása után temettek el”. Ez egy nagyon éles pont, sokkal pontosabb, mint az összes túlhevített kommentár, amely Trump második elnökségét Hitler hatalomátvételéhez hasonlítja.
Trumpnak fiatal korában a baljós és korrupt jobboldali republikánus ügyvéd, Roy Cohn volt a mentora. Cohn Joe McCarthy szenátor cinkosa volt a hidegháború elején a kommunista üldözés során. Nixon maga is politikai felemelkedését ennek az üldözésben elfoglalt szerepének köszönhette.
1969 és 1974 között az Egyesült Államok elnökeként Nixon megpróbálta megkerülni az alkotmány által a hatalmára szabott korlátozásokat. Például egy demokraták vezette kongresszussal szemben azt állította, hogy joga van „elkobozni” a pénzt, amelyet olyan célokra szavaztak meg, amelyeket ő nem támogat. Emellett hatalmas titkos megfigyelő, elnyomó és piszkos trükkökből álló apparátust épített ki, hogy leverje a vietnámi háború elleni mozgalmat és biztosítsa újraválasztását 1972-ben.
Ennek az apparátusnak a Watergate-botrány során történő fokozatos leleplezése Nixon lemondásához vezetett 1974 augusztusában. Az elnöki hatalom új korlátozásait ezután a kongresszus vezette be. Most Trump, aki politikai formálódását a Nixon-környezetben kapta, meg akarja szüntetni ezeket. Például Musk és bandája, az amerikai kincstár átvételével és a számukra nem tetsző kiadások megvonásával, újra érvényesíti az elnöki jogot a pénz elkobzására.
Trumpot nagyban segíti, hogy Nixonnal ellentétben támogatói irányítják a kongresszus mindkét házát és a Legfelsőbb Bíróságot. Emellett legalábbis egyelőre, a nagy technológiai cégek és a Wall Street lelkes támogatását is élvezi. Ha sikerül neki, az eredmény nem nyílt fasizmus lesz, hanem a kapitalista „demokrácia” egy sokkal tekintélyelvűbb és rasszistább változata. A politikai hatalom a Fehér Házban összpontosul.
Mi állíthatja meg Trumpot? Eddig a Musk-vezette csapat elkerülte az amerikai jóléti állam magját – a Medicare-t, a Medicaid-et és a szociális biztonságot. Az elnyomó apparátus egyes részeinek megtisztítására tett kísérletek, különösen az FBI esetében, megkerülték a nemzetbiztonsági állam magját, a Pentagonot és a CIA-t. Amikor McCarthy megpróbálta kivizsgálni az amerikai hadsereget, akkor bukott el. És más főnökök is megunhatják, hogy „a nemzeti tőke ideális megtestesülése” egy kiszámíthatatlan és nagyon támogatott technológus fiú játszóterévé váljon.
De semmi sem helyettesítheti a tömeges mozgósítást. Az óriási háborúellenes mozgalom volt felelős Nixon bukásáért. Az emberek, akiket kezdetben megdöbbentett a támadás sebessége és kegyetlensége, kezdenek szerveződni és tiltakozni.
Az elszánt és bátor ellenállás végül megszabadíthat minket ettől a káros csoporttól, amely tolvajok és fanatikusok gyülekezete.
forrás: Socialist Worker