Az, hogy a szélsőjobboldali és neoliberális politikai erők a baloldali munkásmozgalom egész történelmére próbálják ráhúzni a sztálinista nagy terror időszakát, az nem újdonság.
Ez a munkásellenes propagandisták bevált taktikája, tehát a kizsákmányoltak ellen elkövetett politika bűn. Ugyanezen eszközt alkalmazza az Eltörölni Frankot című újabb förmedvény, amely a Fidesz-állam Nemzeti Filmintézetének támogatásával jött létre.
A történet szerint 1983-at írunk, amikor a Frank nevű “punkzenész” lázad a “kommunista” rendszer ellen, ezért pszichiátriára zárják, “ahol a rendszer az ellenségeit titokban próbálja elhallgattatni”.
“Politikai pszichiátriának” nevezi a sajtó is a látottakat, és készítők pedig verik mellüket, hogy a társadalom végre szembenézhet a Kádár-kor állítólagos történelmével.
“A Kádár-korszaknak a politikai pszichiátriája, amely harcot hirdetett az identitás, a másság, a különbözőség ellen és az uniformizáció irányába vitte az embereket, az a pszichiátrián volt tettenérhető, aki hogyha más volt, akkor kezelték. Azt gondolom, hogy ez a trauma mindannyiunk traumájává válik egy idő után, és a társadalomnak közösen kell megoldania, ez izgatott elsősorban a téma választásában,” – nyilatkozta a rendező Fabricius Gábor, aki 14 éves volt a kapitalizmus restaurációjakor, és 8, amikor a filmje játszódik, és vélhetően rengeteg traumát hordoz magában a Kádár-korszakból.
Mindenesetre elég merész uniformizációról beszélni egy olyan korban, ahol cigányok és nem-cigányok, zsidók és nem zsidók, melegek és heterók, bevándorlók, menekültek és itthoni magyarok, a különféle nemzetek tagjai nagyon is el voltak egymás mellett, miközben a rendszerváltás utáni történelem, különösképp a NER korszaka arról híres, hogy ezek között minél nagyobb gyűlöletet és félelmet próbálnak kelteni a jobboldali politikai propagandisták, és amelynek eredményeképp fizikai erőszak is történik a hétköznapokban.
Még a sajtó is kénytelen volt elismerni, hogy a filmben látott “politikai pszichiátria” jelenségéről nincsenek hazai dokumentumok… – bizonyára megsemmisültek, gondolják a kapitalista bértollnokok.
„Míg az ország remekül szórakozott az Ötvös Csöpi-filmeken, a vezetés szélesvásznon projektálta, hogy Magyarország a legvidámabb barakk Balatonnal, hekkel, sörrel, csemegekukoricával, jó hangulatú úttörőtáborokkal, a színfalak mögötti világot feltárókat a rendszer üldözte, alkalmanként pszichiátriára küldte, és ott is tartotta, így a nemzetközi szervezetek felé nem kellett elszámolnia azzal, hogy politikai foglyai lennének,” – projektálta a rendező ismét a rendszerről, amelyben azért születtek értékes komikus filmalkotások alsótesti humor nélkül, nevezetesen a színészlegendákat felvonultató Ötvös Csöpi-filmek, valamint a munkásosztály eljuthatott a Balatonra, ahol nem a NER oligarchák fizetős strandjain kellett ezrekért lángost venniük, hanem ingyenes szabadstrandokon, megengedhető árakon üdülhettek és fogyaszthattak.
Nem is beszélve arról, hogy a rendező ezzel generációkat sértett meg, akik tisztességesen építették ezt az országot a Kádár-rendszerben, majd ledegradálja őket balatoni hekkzabáló sörivókká, miközben olyan hülyék voltak, hogy fogalmuk sem volt a “politikai elnyomásról.”
A filmet vélhetően a CpG zenekar inspirálta, amelynek tagjait közösség elleni izgatás, az államrend elleni szervezkedés vádjával két évre bekaszlizták a 80-as években, és az új rendszerben a régi rendszer mártírjaiként próbálják aposztrofálni őket. Persze a tény, hogy újnáci zenekarokkal léptek fel, és hogy a dalszövegeik teljes joggal értek két évet, valamint egyes tagok ellen társtettesként elkövetett súlyos testi sértés és lőszerrel való visszaélés is a listán volt, már nem említődik a hazai “szabadsajtóban”.
Valójában érthetetlen, hogy a film főszereplője vagy éppen a CpG zenekar miért is lázadozott a 80-as években, bizonyára a teljes foglalkoztatottság, az ingyenes és világszínvonalú oktatás és egészségügy, vagy a gyermekéhezés teljes hiánya volt az, ami szúrta a szemüket.
Ugyanezt a propagandát képviselte a fasisztamosdató HBO fikciós sorozata a csernobili balesetről, amely nem csak a létező kamumantrákat böfögte vissza, de újakat is gyártott a rendszer besározására; ráadásul pont ugyanazzal a taktikával, hogy a 80-as évek Szovjetunióját egybemosták a sztálini érával, amely pont ugyanolyan undorító történelem-hamisítás.
Nem az első az ilyen filmek sorában. Korábban az ultranyálas Szabadság, szerelem, majd a Martfűi rém élt a történelem-hamisítás és a korbesározás propagandaeszközeivel.
Mindenesetre tény, hogy egyetlen zenész sem volt a 80-as években, akit pszichiátriára vagy börtönbe küldtek volna csak azért, mert negatív véleményt fogalmazott meg a rendszer ellen.
Akár tetszik a NER embereinek, akár nem, a Kádár-rendszerben olyan ország épült, ahol volt működő ipar és mezőgazdaság, amely az emberek javát szolgálta; lakások százezrei épültek fel; mindenki színvonalas és ingyenes oktatást és egészségügyi ellátást kapott; mindenkinek volt munkahelye tisztességes bérrel, amelyből a maihoz képest sokkal jobban lehetett élni; magas színvonalú kulturális élet volt, ahol nem a sznob burzsoák kiváltsága volt a színházba járás és a könyvtárbérlet. A rendszerváltás tönkrevágott mindent, amit a szocializmus létrehozott, az utolsó – Fidesz által megsemmisített – statisztika szerint 4,6 millió létminimum élő van hazánkban; gyermekek tízezrei nem kapnak megfelelő mennyiségű ételt, kilométeres várólisták vannak a kórházakban, rekordmértékű az ÁFA, megfizethetetlen a benzin, nácik grasszálnak az utcákon, a kormány (és a kamuellenzék is) fasiszta propagandával traktálja az embereket és emberek százezrével menekülnek el az országból, mert itt nincs megélhetésük vagy gyomruk ahhoz, amit látnak a NER-plakátokon és a médiájukban.
Bármennyire is furcsa, de a szocializmusnak is joga volt megvédenie magát azoktól, akik kezet emeltek a munkásosztályra, mindazonáltal a filmben bemutatott fikció vélhetően sosem történhetett meg, és annak célja megint csak a szocialista rendszer sározása, ráadásul pont olyan fiatalok agymosása által, akik célközönsége ennek a förmedvénynek.
Vélhetően ez is középiskolákban kerül majd levetítésre, vagy csoportokat visznek rá hosszútávon a mozikban, elvégre már rengeteg kamuemléknapot teremtettek a baloldal sározására.