A szélsőjobb adócsaló arisztokrataként próbálja kisajátítani Robin Hoodot. Judy Cox egy osztályharcos eredetet vizsgál
Elon Musk megpróbálja kisajátítani Robin Hoodot a MAGA-jobboldal számára. Robin szerinte nem a gazdagoktól vett el, hogy a szegényeknek adja – a tisztességtelen adók ellen tiltakozott.
Musk még egy émelyítő, mesterséges intelligencia által generált videót is közzétett, amelyben ő maga Robin Hood.
Igen, Robin visszaszerezte a szegényektől adók formájában ellopott vagyont – de csak azért, mert az egyenesen a brutális, felfuvalkodott arisztokrácia kasszájába került.
Robin története az osztálykonfliktus története, a közös földek védelméről és a jogtalanságtól és az elnyomástól való felszabadulásról szól.
Robin először a 12. századi feljegyzésekben tűnik fel. De a legenda igazán Wat Tyler 1381-es lázadása után terjedt el. Tyler felkelése arra kényszerített egy királyt, hogy tárgyaljon egy csapat közemberrel – mielőtt bérgyilkosokat küldött volna, hogy meggyilkolják őket.
A törvényen kívüliek akkoriban virágoztak, amikor a nemesség birtokolta az erdőket. Az arisztokraták kivágták a fákat palotákhoz és hadihajókhoz, állatokat vadásztak – és felakasztották az éhező orvvadászokat.
Robin Hood balladáit a 14. és 15. században énekelték. Arról szólnak, hogyan ássák alá Robin és törvényen kívüli társai a társadalmi rendet azzal, hogy állami tisztviselőknek álcázzák magukat, kirabolják az egyházi embereket, és kiszabadítják a halálra ítélt foglyokat, valamint a házasságra kényszerített nőket.
A híres balladában, A Lyttell Gest of Robyn Hode-ban Robin lefekteti osztálytudatos útmutatóját a törvényen kívüli léthez. Hagyják békén a gazdálkodókat, tanácsolja –
„De ezeket a püspököket és érsekeket / Megveritek és megkötözitek / És a nottinghami főseriffet / Tartsátok észben.”
Amint Stephen Thomas Knight történész rámutat, „A geszta hatalmas lopást szorgalmaz az egyháztól, valamint polgári lázadást és egy megfelelően kinevezett seriff meggyilkolását.”
Robint és a legendához kapcsolódó alakokat – Little John-t, Tuck testvért és Marian kisasszonyt – egész Angliában ünnepelték a zabolátlan májusi játékokban. Ezek a szexuális szabadságot és a tekintély elleni dacot ünnepelték.
Robin Hood szimbolikus radikalizmusa gyakran csapott át valódi lázadásba. 1555-ben a skót parlament valóban betiltotta a Robinnal kapcsolatos ünnepségeket – de nem járt sikerrel.
1516-ban Edinburgh-ban inasok jöttek össze „a Robin Hood-i régi gonosz módra”. Választottak egy vezetőt, mint „Engedetlenség Urát”, és átrohantak a bírák mellett, a városkapun át egészen a Castle Hill-ig. Itt megtagadták a szokásos bérek elfogadását.
A kapitalizmus születését jellemző forradalmi felfordulások idején Robin legendája kifejezte a közös földek bekerítése és a politikai zsarnokság elleni undort.
1795-ben Joseph Ritson radikális, William Blake költő barátja megírta híres életrajzát, The Life of Robin Hood címmel, amelyet a 19. század folyamán újranyomtattak.
Ritson Robinja „olyan ember volt, aki egy barbár korban és egy összetett zsarnokság alatt a szabadság és függetlenség szellemét mutatta fel, ami a köznép számára kedvessé tette őt, akiknek ügyét védte – mert a zsarnoksággal szembeni minden ellenállás a nép ügye.”
1817-ben John Keats költő Robint és Marian-t idézte meg, hogy elítélje a háborút és a természet árucikké tételét, ezt írva:
„És ha Robint kidobják / Hirtelen gyepes sírjából / És ha Marian-nak ismét / Meg lehetnének erdei napjai / Sírna, ő pedig megőrülne / Esküdne, minden tölgyfájáért / Melyek a hajógyárak csapásai alatt hulltak / Elrohadtak a sós tengereken / Ő sírna, hogy vadméhei / Nem zümmögtek neki – furcsa! hogy méz / Nem szerezhető kemény pénz nélkül!”
Robint azok is felhasználták, akik egy új brit nacionalizmust építettek.
Walter Scott regényíró Robint egy tisztességes angolszászként ábrázolta, aki a normann hódítókkal küzd meg.
Robin a nemesi származású Locksley grófjává vált, ahogy az oldalakról a filmvászonra lépett.
Talán a legbefolyásosabb filmbeli megjelenítés Errol Flynn 1938-as filmje volt, amelyben Robin atletikusan verekszik a normann ellenséggel, amelynek divatja és építészete határozottan fasisztának tűnik.
Az 1950-es évek tévésorozatának Robinját, amelyet az FBI elől menekülő amerikai kommunisták írtak, visszaszerezte a radikális Robint.
Még Kevin Costner unalmas Robinja vagy Russell Crowe goromba Robinja sem tudta elpusztítani a tekintély elleni lázadó legendáját és egy jobb világ szimbólumát.
forrás: Socialist Worker