A legutóbbi, szélsőjobboldali indíttatású zavargások megrengették Nagy-Britannia több legsebezhetőbb területét. Ennek ellenére, bár Salford az egyik legszegényebb helyi önkormányzat, szerencsésen elkerülte az ilyen zűrzavart.
Az, hogy miért maradt nyugodt Salford, vitatott, különösen figyelembe véve a múltbéli szélsőjobboldali rendezvényeket, amelyeket olyan személyek vezettek, mint Tommy Robinson. Azonban egy dolog világos – az önelégültség nem lehet opció.
Ezért kampányolnak sokan Salfordban egy olyan emlékműért, amely tiszteletet adna a város önkénteseinek, akik a spanyol polgárháború idején, a Nemzetközi Brigádok tagjaként harcoltak a fasizmus ellen.
A kezdeményezést a Salfordi Szakszervezeti Tanács, a Nemzetközi Brigádok Emlékezeti Alapítványa (IBMT), a Salfordi Munkáspárt és a Munkásosztályi Mozgalom Könyvtára (WCML) vezeti. Céljuk olyan emlékmű létrehozása, amely nemcsak tiszteletet ad ezeknek a bátor egyéneknek, hanem megerősíti a szolidaritás, a demokrácia és a szabadság örökségét is.
Salford antifasiszta hősei
A kutatás 30 salfordi önkéntest azonosított, akik a spanyol polgárháborúban harcoltak, közülük kilencet életüket vesztette a harcokban. Történetük kiemelkedő elkötelezettséget mutat az igazságosság és az emberi jogok iránt.
Közéjük tartozik Molly Murphy, aki a salfordi nyomornegyedekben nőtt fel, apja gyakran munkanélküli volt szocialista aktivizmusa miatt. Ecclesben élve ő alapította a helyi női választójogi mozgalmat, és ápolónőnek tanult.
Miután feleségül ment Jack Murphy-hez, a Brit Kommunista Párt prominens tagjához, elutazott a Szovjetunióba, hogy tanulmányozza az egészségügyi rendszert, és még Leninnel is találkozott.
1937 januárjában, 42 évesen és gyenge egészségi állapotban Molly válaszolt a demokratikus Spanyolország segítségkérésére. Kilenc hónapon keresztül, kilenc kórházban dolgozott, sebesült köztársasági katonákat kezelve. Később, a londoni Blitz idején, kimerítő, heti 100 órás munkát végzett a kórházakban, mielőtt egészségi állapota miatt 1942-ben visszavonult.
A bokszbajnoktól a szabadságharcosig
Egy másik figyelemre méltó hős Joe Norman, aki mindössze 14 évesen kezdett dolgozni egy malomban. Korai aktivizmusa 20%-os béremelést eredményezett a munkások számára. Később, mint kereskedelmi tengerész és bokszbajnok, kivívta a Vörös Hadsereg katonáinak tiszteletét, akik megcsodálhatták ügyességét egy szovjet bokszkörúton.
Joe élete drámai fordulatot vett, amikor barátja, George Brown, egy másik manchesteri önkéntes, meghalt Spanyolországban. Elhatározta, hogy harcolni fog, így csatlakozott a Nemzetközi Brigádokhoz és részt vett a háború leghevesebb csatáiban.
A fasiszta erők fogságába esett, és közel egy évet töltött egy Gestapo irányítása alatt álló koncentrációs táborban. Annak ellenére, hogy többször is majdnem kivégezték, túlélte és 1938 decemberében hazatért.
Itthon Joe folytatta aktivizmusát, segítette egy helyi központi szakszervezet, a Nemzeti Közszolgáltatók Szakszervezetének (ma Unison) alapítását, és megalapította a Brit Légió helyi csoportját. Később Corbyba költözött, ahol megnyitotta a Corby Munkás- és Kereskedőklubot, és menedéket nyújtott a Pinochet diktatúrája elől menekülő chilei családoknak.
Salford szolidaritása Spanyolországgal
Salford támogatása a Spanyol Köztársaság iránt túlmutatott a csatatéren. Nagyapám, egy salfordi dokkmunkás, gyakran mesélt Joe testvéréről, George Normandról, a militáns szakszervezeti vezetőről, akit a Közlekedési és Általános Munkások Szakszervezetéből a hivatalos sztrájkellenes fellépése miatt kizártak. George az Aid for Spain (Segítség Spanyolországnak) mozgalom tagja volt, amely egy hatalmas, alulról szerveződő erőfeszítés volt, amelyet Jim Fyrth történész a chartista mozgalomhoz hasonlított annak mértékét tekintve.
Salford kulcsszerepet játszott ebben a kampányban. Több hajó indult el a Salfordi Dokkokról, tele élelemmel és segélyszállítmányokkal, hogy Spanyolországba juttassák őket. A Patricroft-i Kertészeti Művek motorblokkjait és a Blackfriars-i autókereskedésből átalakított mentőautókat adományozták. Ajándékkérések házról házra történő gyűjtése gyakori látvány volt, a salfordi nyomornegyedek elszegényedett lakói bőkezűen adományoztak.
A salfordiak nemcsak segélyt küldtek — menedéket is adtak a menekülteknek. Amikor közel 4000 baszk gyermek menekült el a náci bombázások elől, 30 baszk gyermek talált ideiglenes menedéket az Ecclesben és Seedleyben lévő katolikus gyermekotthonokban, a Baszk Gyermekek Bizottsága felelőssége alatt.
Amikor a gyerekeket Sheffieldbe helyezték át, a helyiek játékokkal halmozták el őket, és mindössze 20 perc alatt megtöltöttek egy buszt. A spanyol köztársasági hajó, a Bartello legénysége, amely Salfordban horgonyzott, 20 fontot gyűjtött össze, hogy új ruhákat vásároljanak a gyerekeknek.
Emlékmű, amely inspirálja a jövő generációit
Ezek a bátorságot, szolidaritást és ellenállást tanúsító történetek megérdemlik, hogy emlékezzenek rájuk. A javasolt emlékmű nemcsak a múltról kíván megemlékezni, hanem oktatási eszközként is szolgál majd a jövő generációi számára. Emlékeztetni fogja Salford gyermekeit és közösségeit a demokrácia, a tolerancia és a közösségi cselekvés tartós fontosságára.
Ezzel az emlékművel azt a célt tűztük ki, hogy újra elköteleződjünk ezen értékek mellett. Reméljük, hogy csatlakozol hozzánk ennek a víziónak a megvalósításában, ha megosztod történetünket, adományozol, és biztatod a szakszervezeti ágaidat és közösségi szervezeteket, hogy támogassák a kampányt.
Salford igazságért folytatott harca és az elnyomás ellenállása olyan örökség, amelyet érdemes megőrizni és ünnepelni.
Írta: Jack Youd, Salford munkáspárti tanácsosa és polgármester-helyettes
forrás: Morning Star
Kérjük, fontold meg, hogy támogasd ezt a fontos ügyet, ha adományozol a Crowdfunderünkön a www.crowdfunder.co.uk/p/salford-international-brigade-memorial oldalon.