Sengál szent hegyei közt születtetek és megörököltétek a civilizáció bölcsőjének gazdag völgyeit és fölötte húzódó fennsíkokat.
Hosszú élet járt nektek az Édenkertben a szél által cirógatott kezeitekkel és a napcsókolta hajatokkal, a több ezer éves életet élve. De túl fiatalok voltatok, hogy megtudjátok, hogy egy nap a gyűlölet fekete fellegei lerombolják hazátokat, miközben sötét suttogásokat hoznak az árulás torz kezei. Olyanoké, akik sötét eszméjükkel és még sötétebb szívükkel vágyat éreztek az örökké lobogó tüzetek és végtelen tisztaságotok iránt. Értetek jöttek. Hogy rabszolgává tegyenek, óh ősi Kurdisztánom anyja. És úgy tűnt, még isten is aludt az összeesküvő némaságában azon a napon, mikor értetek jöttek…
Már elmentetek és csak a létezésetek visszhangja maradt. Még mindig visszhangzotok az otthonaitok ösvényein, amely elhalkul a visszatérésetek végtelen várokozásában. A visszhangjaitok a hegyi otthonotok egykor friss kertjeiben most sárgává vált a keserűség végtelen telében. És annyira szerettek, hogy még a szeretett hegyeitek is sírnak utánatok, vég nélkül visszhangozva neveitek, miközben a jeleitek keresik; mint a végtelen síkságok, amelyek dühösek a gyászos sors miatt. Titeket szólítanak, a hegyeitek, a völgyeitek, az ösvényeitek. Még a virágok is, amik dacoltak a völgyek fojtogató bánatával, most is mindenhogy titeket keresnek. Titeket szólítanak.
Titeket szólítanak és végtelenül várnak, várakozva a visszatérésetekre. Tiltakozva várnak, miközben a maradék emberiség nyugodtan ül embertelen csendjében. Titeket szólítanak a hegyeitek, a völgyeitek és az ösvényeitek. És örökké várni fognak titeket a napig, mikor visszatértek szerető ölélésébe.
Azon jezidita lányoknak és nőknek ajánlva, akik sosem tértek haza.
Hawzhin Azeez
forrás: hawzhin.press