Kuba külügyminisztériumának helyettes minisztere arról beszél, hogy az USA által kiszabott blokád hogyan gátolja súlyosan Kuba fejlődését és haladását.
Mint minden fejlődő ország, Kuba is szembesül a gyarmati és neokoloniális rendszerből örökölt nemzetközi gazdasági rendszer hátrányaival, amely fenntartja a nemzetközi rendszerben alárendelt státuszát azoknak, akik a fejletlenség, az egyenlőtlen csere, valamint a fejlett országok (többségük egykori gyarmattartó metropolisz, a kizsákmányolás, fosztogatás és rabszolgaság rendszerének haszonélvezője) technológia- és tőkeáramlásának korlátozását elszenvedik.
Emellett Kuba a kevés természeti erőforrással rendelkező országok sorsában is osztozik.
Ami azonban Kubát egyedivé teszi, ami minden más tényezőnél jobban meghatározza helyzetét, az az, hogy célpontja az Egyesült Államok – a világ legnagyobb gazdasági, technológiai és katonai hatalmának – kíméletlen, hosszú és rendkívül aszimmetrikus gazdasági háborújának. A fejlett országok fejlődő országok ellen politikai célból alkalmazott egyoldalú kényszerintézkedéseinek hosszú és súlyos történetében nincs hasonló példa. E tény elismerése nélkül minden kubai helyzetelemzés felületes vagy szándékosan elfogult.
Az Egyesült Államok erőfeszítéseinek hatása, hogy világszerte akadályozza Kubának kereskedelmi kapcsolatait, elsöprő. Az USA képessége, hogy megakadályozza, ellehetetlenítse vagy szabotálja Kubának a finanszírozási forrásokhoz való hozzáférését bármely országban vagy régióban, ma hatékonyabb, mint valaha. Ugyanígy hatékonyan gátolja vagy súlyosan korlátozza Kubának a technológiához való hozzáférését. Több mint 40 ország polgárainak elrettentése, hogy lemondjanak a Kubába utazás jogáról, abszurd és látszólag elfogadhatatlan, de hatásos. Az üzemanyag-ellátás akadályozása bűnös és rendkívül káros.
Az amerikai kormány jelenlegi képviselői elismerték, hogy céljuk a maximális nyomás politikáját még károsabbá és hatékonyabbá finomítani a kubai gazdaság és nép ellen. Kijelentették, hogy kreatívabbak lesznek abban, hogy azonosítsák és megpróbálják elvágni Kuba külső jövedelemforrásait, egyértelmű céllal: hogy összeomlasszák a gazdaságot.
Kuba jelenleg a nagy kihívások korát éli, amelyet instabilitás és gazdasági egyensúlytalanság jellemez. Inflációval, a lakosság jelentős részének alacsony vásárlóerejével, valamint alapvető szolgáltatások – egészségügy, közlekedés, kommunikáció, vízellátás, közművek, áramtermelés – hiányával néz szembe. A hatás a jólétre, az életszínvonalra, valamint a szükségletek és vágyak kielégítésére nyilvánvaló. Ugyanakkor megmutatkozik a lakosság moráljában és érzelmeiben is.
Mielőtt sokan, akik figyelnek bennünket és véleményt alkotnak, megítélnék a kubai kormány gazdasági irányításának szakértelmét, bölcsességét vagy hatékonyságát, kérdezzék meg maguktól: melyik országnak lett volna olyan képessége, mint Kubának, hogy fenntartsa magát, előmozdítsa a társadalmi fejlődést, igazságot biztosítson mindenkinek, megőrizze a közrendet, sőt, még szolidaritást is gyakoroljon? Gondoljunk bele, melyik ország lett volna képes arra, mint Kuba, hogy ilyen kegyetlen háborúnak álljon ellen ilyen hátrányos feltételek mellett. A közelmúltban számos ország megdöbbenése az amerikai kormány vámintézkedései kapcsán csak halvány és összehasonlíthatatlanul jelentéktelen jelzés arról, milyen káros hatása lehet egy ország kényszerintézkedéseinek.
Vegyük figyelembe, milyen célokat tűztek maguk elé Kuba támadói, mit hajszolnak az 1960-as évek óta abban a hitben, hogy céljukat elérik, milyen előrejelzéseket tettek több mint 60 éven át, valamint milyen természetű, tartalmú és extraterritoriális hatókörű gazdasági kényszerintézkedéseket alkalmaztak országunk ellen.
A gazdasági blokád a kubai gazdaság fejlődésének és a kubaiak jóléte előtti alapvető akadály. Nincs olyan tényező, amely hasonlítható lenne a hatásában és az általa okozott kárhoz.
Írta: Carlos Fernández de Cossio
Kuba külügyminisztériumának helyettes minisztere