A klímaválság évtizedeken keresztül a tudományos világ és a markánsan baloldali szervezetek, pártok és civilek témája volt.
Radikális baloldaliak már több mint 20 éve követelnek megoldásokat, konkrét lépéseket és tetteket, míg kamuzöld és álliberális politikai körök lelkesen írogattak és tologattak papírokat, dokumentumokat, egyezményeket, amelyeknek semmiféle hasznuk és kényszerítő erejük nem volt, így a globális kapitalizmus brutális szinten tette tönkre környezetünket, irtott ki állat és növényfajokat, tört fel természeti területeket, és változtatta meg a bolygó klímáját.
A kamuzöldek feladata az volt, hogy elkendőzzék, hogy a problémát valójában a kapitalizmus okozza, valamint hogy a környezetpusztító cégek támadása helyett szemétszedésre redukálják a környezetvédelmet. Nyilvánvaló, hogy a természetet és az embert kizsákmányoló kapitalizmus a fő probléma, amely ellen hitelesen csak olyan zöldek tudnak küzdeni, akik egyben vörösök is.
A klímakatasztrófa már akkor realitás volt a harmadik világ elsivatagosodó tájai számára, ahol emberek a túlélés reményében vagy elmenekültek, vagy meghaltak, vagy erőszakhoz folyamodtak. Igen, a klímaválság okozta szociális katasztrófa közvetlenül is felelős terrorista szervezetek megerősödéséért is, bár nyilvánvalóan nem ez az egyetlen és legfőbb faktor ebben a történetben. Más kérdés, hogy a többi faktort ugyanúgy a globális neoliberalizmus hívei okozzák a különféle proxyháborúk és agresszív rablóháborúk exportjával, a munkásellenes fasisztoid diktatúrák támogatásával.
Az elherdált és félvállról vett környezetvédelem képtelen volt korlátozni a tőke érdekeltségeit, a következményeket pedig immár nem csak a trópusi országok érzik, hanem a bolygó teljes lakosságának óriási károkat okoz, legyen akár szó a gyümölcsöket termő rügyek késő tavaszi elfagyásáról, az aszályokról, egészen egy egész élet munkáját tönkretevő árvizekig. Ezek nem csak a mezőgazdaságnak okoznak gondot: a fogyasztók ugyanúgy kénytelenek óriási árakat fizetni a zöldségekért, gyümölcsökért, amelyek lassan a gazdagok luxuskiváltsága lesznek.
A nemzetközi jobboldal mint a klímaválság tudatos és aljas tagadója immár szorult helyzetbe került. A természeti katasztrófákat átélő tömegeket már nem lehet meggyőzni, hogy a tudományos világ 99%-a liberálisok által fizetett bérkutató, miközben sorra pattannak ki a botrányok, hogy multicégek hogyan pénzeltek kamutanulmányokat pont ugyanolyan módszerekkel, mint amivel ők vádolták a baloldalt.
Orbán még mindig meg tudja győzni híveit, hogy “Gyurcsány a hibás”, hogy a “Kádár-rendszer maga volt a fertő”, és hogy hazánk problémáiért a bevándorlók és Trianon felelősek, de a klímaválságot már ő sem akarja tagadni. Különösképp, hogy a köztársasági elnökének volt esze, hogy felmérje, nem akar a történelem szemétdombjára kerülni, ezért klímaharcba kezdett és olyannyira kivonta magát hazánk aktuálpolitikájából, hogy a nevét jó, ha eddig évente felleltük a sajtóban.
Persze nem Áder János érdeme, hogy a Fidesz mint jobboldali, Trump-fétises párt kénytelen elismerni a klímaváltozás realitásait. Mindazonáltal része annak a tőkés lakájpolitikának, amely nem fogja a gazdag multikkal és környezetszennyező vállalatokkal megfizetni azokat a milliárdokat, amelyek a zöld gazdaságra való átállással összefüggnek. Ezek ugyanis pénzbe kerülnek, amelyet azoknak a milliárdosoknak kell megfizetniük, akik személyesen felelősek a bolygó és az ökoszisztéma pusztításáért; akik ezen óriási pénzeket profitáltak; akik képesek is megfizetni ezt az árat; akiket nem szabad hagyni, hogy megint olyan politikai erőket fizessenek be nemzeti és egyéb parlamentekbe és önkormányzatokba, akik megint a szegényekkel fogják kifizetteti a válságot.
Rossz hírünk van: bár az Egyesült Államokban óriási radikális baloldali erők álltak ki a hitelválság során és követelték, hogy a gazdagok fizessék meg az árát, a tőkés pártok óriási mentőcsomagokat dobtak a bankoknak a szegények pénzéből, valamint óriási bombákat dobáltak több országra, hogy onnan is kompenzáljanak valamit a rablóháborúk során.
A radikális baloldali erők jelenleg is azt követelik, hogy a COVID-katasztrófát megint azok fizessék meg, akik inkább komoly karanténok helyett munkába és halálba terelték a munkásokat, de ennek sem látszik sok foganatja. Az alapvető probléma, hogy a radikális, alternatív baloldali pártok nem rendelkeznek olyan politikai erővel, hogy képviselni tudják a kizsákmányolt természet és emberek érdekeit.
Hazánkban a többség a Fideszt és a hatpárti neoliberális – náci kollaboráns ellenzéket támogatja, így a radikális baloldali hangok ismét halkak maradnak. Az Európai Baloldal is azt követeli, hogy a COVID-katasztrófa árát és a zöld átállást a gazdagok fizessék meg. A mi hangunk sajnos kevés. Miközben a kamuellenzék a kínaiak ellen uszít, az üzemanyagárak az egekbe kerültek, amely az első “adók” egyike, amellyel megint csak a hétköznapi emberek fizetik meg a válságot.
Mindeközben Orbán totálisan képmutató módon azt követeli, hogy ne a szegények fizessék meg Brüsszel zöld gazdaságra való átállásának terveit. Válaszul olyan kamuellenzéki pártok, mint a Momentum, közölték, hogy Orbán hülye, mert Brüsszel nem is a szegényekkel akarja ezt megfizettetni. Nos, Orbán nem hülye, Brüsszel nem szegénypárti, a Momentum pedig hülye is és tőkéspárti.
A valós helyzet, hogy Orbán hiába követeli szavakban, hogy ne a szegényekkel fizettessék meg a klímaválság kezelésének költségeit, miközben pontosan arra készül, hogy a szegények fizessenek, sőt, már most mi fizetünk.
A Momentum hazudik, mikor azt állítja, hogy Brüsszel nem a szegényekkel akar fizettetni, mert az EU a szegényekkel akar fizettetni. Az Európai Parlamentben egyedül a testvérpártjainkat tömörítő Baloldal frakció, amely markánsan és hitelesen kiáll azért, hogy ne a kisember fizessen, hanem a problémát okozó nagytőkés vállalatok állják ezen terheket. A Momentum csak ragaszkodik a saját politikai imázsához, amely saját magát nyugatnak exponálja, Orbánt meg oroszbarátnak – elfeledve, hogyan támogatja a miniszterelnök az orosz határon felsorakozó NATO hadgyakorlatokat, amelyeken magyar katonák is provokálják Putyint.
Orbán valójában képmutató, mert szegénybarátot játszik és nem hülye, mivel ezt úgy teszi, hogy egy valós problémát tesz meg alapnak, a brüsszeli kapitalista bürokraták politikai lakájságát. Orbánnak jól jön ez, hiszen a politikai imázsának része a “honvédő lázadó”, aki az EU ellen saját testével védi hazánkat, és ezt a Fidesz hívei jól meg is eszik, miközben a NER 700 milliárdot költött német tankokra és további ezermilliárdokat NATO-ra és egyéb nyugatnak szánt, teljesen felesleges katonai kiadásokra.
Orbánnak valójában esze ágában sincs elérni, hogy itt vagy bárhol multik, bankok, oligarchák és gazdag mágnások fizessék meg a zöld átállás költségeit.
Valójában az a cél, hogy intenzív Brüsszel-ellenes kampányba kezdjenek, amelyben az EU-fantomok emelni akarják a rezsit, a Fidesz pedig megvédi a rezsit. A vége az lesz persze, hogy a rezsiárak emelkedni fognak, a főmumus pedig Brüsszel lesz. Ami még rosszabb, hogy a bolygónk egyik legfontosabb feladata, a klímaváltozás elleni harc, a környezetvédelem és a valódi zöld mozgalom is a Fidesz céltáblájába fognak kerülni, ők is bűnbakokká fognak válni, mint ahogy a jelenlegi fasiszta propaganda szerint a menekültek és az LMBTQ közösség hibás mindenért.
A szomorú hír, hogy most sincs olyan radikális baloldali erő nemzetközi szinten, amely ennek neki tudna menni a kapitalista világban. Érdekes, hogy a kínai kommunistáknak vannak értékes innovációik, például élen járnak az alternatív energiatermelés terjesztésében, legutóbb pedig bejelentették, hogy beszüntetik a külföldi szénalapú energiába való befektetéseket, ami azért forradalmi vívmány ahhoz képest, hogy az Egyesült Államok már feltúrta az alaszkai nemzeti parkokat olajért. Hogy a kínaiak valóban komolyan gondolják-e a zöld gazdaságot, kérdés, mivel óriási kapitalista gazdasági szektor is van az országban, amely nem pont az, amit Mao vagy Marx elképzelt. A számok és a fejlemények mindenesetre bíztatóak.
Az európai radikális baloldali erők sajnos óriásit gyengültek, mikor a német és a cseh szavazók is úgy döntöttek, hogy kiherélik magukat. Konkrétan a német Die Linke és a cseh KSCM (kommunista párt) is rosszul szerepeltek a választásokon, és visszaestek, pedig jelentős erőt képviseltek az adott országokban.
A világ egyetlen bizakodásra okot adó térsége Latin-Amerika, amelynek haladó baloldala borzalmas nyomás alá került Trump alatt. Bolíviában sikeres puccsot hajtottak végre a jobboldal erői, amelyek meg is kezdték az ország nyersanyagainak átjátszását a nyugati érdekeltségek számára. Brazíliában szintén egy elmebeteg fasiszta elnök került hatalomra, aki 600 ezer ember haláláért felelős a borzalmas COVID-kezelése miatt. Venezuela, Kuba és Nicaragua borzalmas amerikai szankciókat nyög és puccsisták igyekeznek megdönteni a szocialista kormányokat. Mindazonáltal ezen kezdeményezések sikertelenek maradtak, Bolívia demokratikus választások útján ismét a baloldalt emelte hatalomba, szintén baloldali elnököt választottak Peruban, és vélhetően a munkáspárt Lula ismét elnök lesz Brazíliában. Ám hiába kapott az Egyesült Államok imperializmusa mattot Latin-Amerikában, ez nem a globális klímaharc frontvonala, bár remélhető leállítható a jobboldal fakitermelési őrülete Brazíliában és képesek lesznek megvédeni az esőerdőket, hogy ne tomboljanak olyan erdőtüzek, mint az utóbbi években.
Magyarországon szintén nincs erőteljes radikális vörös-zöld baloldal, amely hitelesen képviselné a klímaváltozás elleni fellépést. Mint levezettük, a Fidesz nem akar foglalkozni vele, illetve csak a propagandájába akarja beépíteni, mint Brüsszel elleni uszítást; a neoliberálisok és nácik álellenzéki kollaborációja pedig azon pártokat tömöríti, akik eszméi a problémáért felelősek.
A megoldás, hogy hazánkban az Európai Baloldal vörös-zöld programját kell támogatni, nem csak szavazatokkal, de komoly aktivista munkával is.