Ha a képmutatás és hazugságok miatt adót kellene fizetni, az USA, az EU és Nagy-Britannia jelenlegi ENSZ közgyűlésen elmondott beszédeiből fedezni lehetne a kolosszális államadósságukat.
Elképesztő, ahogy ezek, akik gyakorlatilag az elmúlt (legalább) három évtized minden háborújáért és agressziójáért felelősek, teljesen ártatlannak tűntetik fel magukat, jogokat, ENSZ Kartát és függetlenséget követelve a népeknek – ugyanazoknak a népeknek, akiket minden nap lábbal tipornak a tetteikkel.
A Portugál Kommunista Párt (PCP) elutasítja, hogy támogassa a globális konfrontációt, amelyet az Egyesült Államok és a NATO már régóta készít elő Oroszország és Kína ellen, valamint az öngyilkos szankciós politikát, amely elpusztítja az Egyesült Államok imperialista érdekeit kiszolgáló európai kontinensünket.
Ezen vezetők úgy beszélnek, mintha az orosz katonai beavatkozás az ukrajnai háborúban szappanként működne, ami lemossa végtelen bűneiket és a vérfürdőket, amelyeket ők zúdítottak a világra a jelenben és a nem is közeli múltban. Úgy beszélnek, mintha az amerikai és európai hatalmak offenzívája az egész bolygó feletti uralmukért nem a gyökere lenne annak a szélsőségesen veszélyes válságnak, amellyel ma az emberiség szembesül. Megpróbálják elrejteni a valóságot. És egyre nyíltabban cenzúráznak, hogy megpróbálják fenntartani a hazugságot.
Amit ezen vezetők képviselnek és szerveznek, az nem a béke, hanem a direkt konfrontáció egy atomnagyhatalommal (Oroszország) és a világ legnépesebb országával (Kína). Az emberi történelemben példa nélküli katasztrófa veszélye nagyon is valóságos, de az USA, Nagy-Britannia és az EU vezetői nem csak lanton játszanak; folyamatosan fújják a szelet a lángokra, amit gyújtottak.
Pelosi tajvani látogatása és a folyamatban lévő feszültségek szítása jól mutatja annak régi technikáját, mikor eldobják a követ, majd elrejtik a kezüket és másokat okolnak a károkért.
Régi háborús tervek
Az amerikai tervek a konfrontációra és a háborúra nem újdonságok. Több mint 20 évvel ezelőtt Loureiro dos Santos tábornok [a Portugál Fegyveres Erők korábbi vezetője és író] megfogalmazta ezeket a Díário de Notícias-nak adott interjújában (2000. március 13.), amelyet a lap ezen szalagcímmel közölt le: „A háború elkerülhetetlen”.
Akkoriban, 2000-ben, az Egyesült Államok világszintű uralma kétségtelen volt. Putyin csak akkor lett Oroszország elnöke, amely a több évnyi amerikai gazdasági diktátumok után összeomlás szélére került. Kína jelenlegi elnöke, Hszi Csinping egy helyi körzeti vezető volt az országban, amely nem lépte még meg a nagy gazdasági ugrását.
Mindazonáltal Loureiro dos Santos már előrejelezte, hogy „természetes, hogy más nagyhatalmak is felemelkednek […], amelyeknek lesz kapacitásuk ellenezni vagy szembeszállni az Egyesült Államokkal. És az Egyesült Államoknak cselekednie kell. Ez nem rögtön lesz; hanem 15, 20 év múlva, és majdnem elkerülhetetlen lesz.”
Az Egyesült Államoknak „cselekednie kell”, nem azért, mert bármilyen agresszió áldozata lehet, hanem hogy megakadályozzon bárkit abban, hogy „ellenezze” vagy „szembeszálljon” a bolygószintű diktatúrájával. És hogyan cselekedjen? Loureiro dos Santos, aki a szolgálatai során biztosan megismerte az érvényesülő gondolkodásmódot az USA-ban és a NATO-ban, világosan háborút jelzett előre „20 év múlva”.
Három évvel az ukrajnai háborúba való orosz beavatkozás előtt egy másik magasrangú portugál tiszt, Carlos Branco vezérőrnagy [politikus tábornokként ismert, aki nemzetközi szervezetekben szolgált] figyelmeztetett a globális konfrontáció veszélyére: „Az általunk tapasztalt helyzet kissé hasonlít a hidegháborúra. Már a konfrontáció egy fejlettebb fázisába léptünk, amely tükröződik a beszédek és politikai tervek militarizálásában… Egy új háború, amely véget vethet a földi életnek, egyre valószerűbb és meg kell akadályozni.”
Heves kampány van Putyin nukleáris fegyverekre vonatkozó kijelentéseit illetően, amelyeket félremagyaráztak ugyan, de senki nem lehet közömbös ez iránt azok közül, akik megértik a jelenlegi helyzet súlyosságát – ami csak súlyosbodik.
De érdemes felidézni, mit írt Branco vezérőrnagy 2017-ben: „Michael Fallon brit védelmi miniszter elismerte egy Oroszország elleni nukleáris csapás lehetőségét… Nincs emlék a hidegháborúból a nagyhatalmak magas rangú tisztviselői részéről, hogy az ellenfeleiket megelőző nukleáris csapással fenyegessék vagy olyan vakmerőségről, amely megsértette volna a diplomáciai premisszáikat,” – utalva az amerikai orosz konzulátus megszállására Trump idején.
2020-as könyvében Branco tábornok elemzi az új amerikai katonai doktrínát, hogyan tűzték ki célul a nukleáris felsőbbséget és szélesítették a feltételeket a nukleáris fegyverek bevetésére. Azt írta: „A taktikai nukleáris opciót szintén megtervezték regionális konfrontációkra Irán és/vagy Észak-Korea ellen […], ahol a konvencionális intervenciók nem tanácsosak.”
Az egyikre emlékeztet is a cikk, mikor William Perry, Bill Clinton elnök egykori védelmi minisztere és Ashton Carter védelmi miniszterhelyettes, 2002-ben euforikusan leírták, hogy 1994-ben hogyan „terveztük megtámadni Észak-Korea nukleáris létesítményeit és több százezer amerikai katonát mozgósítani a háborúra, amely ezt valószínűleg követte volna.” (Washington Post, 2002. október 20.). Nicholas Kristof „titkos és rémisztő tervekről” beszélt, amelyben „akár a taktikai nukleáris fegyverek bevetése is szóba került.” (New York Times, 2003. február 28.)
Az amerikai támadás sosem jött létre, mivel Kim Jungszam akkori dél-koreai elnök – Zelenszkijjel ellentétben – nem volt hajlandó feláldozni országát az amerikai uralmi törekvéseknek. (France Presse, 2000. május 24.; Avante 2015. január 22.)
Branco tábornok az új amerikai katonai stratégiák veszélyeiről is szólt: „Egy környezetben, amelyben a domináns nagyhatalom fenyegetve érzi vezető szerepét, nem csak puszta beszéd megfontolni annak lehetőségét, hogy az Egyesült Államok erőszakot alkalmaz, hogy megállítsa a versenytársa erősödését. Számos jel utal arra, amely hitelt ad ezen hipotézisnek… Csodálkoznak Trump kritikájának némaságán a központi kérdés kapcsán, miközben energiát pazarolnak kétes jelentőségű perifériás kérdésekre.”
Ezen némaság oka világosan látszik; az Egyesült Államok bolygószintű diktatúrájának erővel való bevezetésének célja nem kizárólagosan csak Trumpé. Az egész amerikai uralkodó osztály osztja ezt.
Ez a tény régóta nyilvánvaló. Emlékezzünk a NATO 1999-es Jugoszlávia elleni háborújára. Illegális agresszív háború volt. Megsértette a nemzetközi jogot, újrarajzolta Európa határait és megsértett minden mást is, amit már nem csak elfogadhatatlannak minősítenek, de ami ellen már globális háború árán is küzdeniük kell. Ezt a háborút a NATO szabadította el az Egyesült Államok egypólusú uralmának csúcsán, társítva az első sikeres NATO terjeszkedéssel Oroszország irányába. Ebben a háborúban az Egyesült Államok lebombázta a Kína Nagykövetséget [Jugoszláviában].
Ez a háború megmutatta, hogy a „hidegháború” vége az imperializmus bolygószintű terjeszkedése új fázisának csak a kezdete, amelynek az Egyesült Államok a kútfője és a (forró) háború a központi eszköze. Ezt a háborút az Egyesült Államokban a Demokrata Párt (Bill Clinton) és a szociáldemokrácia (és a német „zöldek”) vezették, amelyek a legtöbb európai országban kormányoztak. Ezek között volt Portugáliában a Szocialista Párt (PS) kormánya, amit António Guterres jelenlegi ENSZ főtitkár vezetett.
Hazugság és cenzúra
A jelenlegi médiaoffenzíva kegyetlen. Amilyen mindig is volt a háborús propaganda, amely ezerszer elismételt hazugságokon alapult, amíg „igazsággá” nem vált a fejekben, akik hallgatták.
Bárki, aki hallotta Bident az ENSZ-ben, nehezen fogja elhinni, hogy annak az országnak az elnökeként beszélt, amely a legtöbb háborút és agressziót szabadította el; amely elpusztította a Közel-Keletet, Észak-Afrikát, a Balkánt, Vietnámot, Koreát; amely rendszeresen puccsokat, felforgató akciókat és blokádokat szervez azok ellen, akik nem alázkodnak meg (mint Venezuela, Bolívia, Kuba vagy Brazília); amelynek 750 katonai bázisa van 80 országban; amelynek a világon a legnagyobb a katonai költségvetése (anélkül, hogy beleszámolnánk a CIA és más ügynökségek tevékenységét); amely azt hiszi, joga van „elnököket” kijelölni más országokba (mint Juan Guaidót Venezuelában).
Az Egyesült Államok az egyetlen ország, amely valaha nukleáris fegyvert vetett be. És hosszú történelme van vegyi és biológiai fegyverek bevetéséből is.
A hazugság társul az Egyesült Államok imperializmusának minden háborújához: a gyarmatosításhoz, az észak-amerikai őslakos népek kiirtásához; a „Maine elsüllyesztéséhez”, amely az amerikai tengerentúli terjeszkedés kezdetét jelölte; a Tonkini-öböl csalásához (Pentagon Iratok), amely a vietnami háború 1964-es eszkalálódásának ürügye volt; a nemlétező „népirtás”, amely igazolta a Jugoszlávia elleni háborút; vagy a jól ismert nonszensz Szaddam Husszein „tömegpusztító fegyvereiről.”
A kiterjedt listán ott vannak az amerikai elnökök hazugságai, hogy igazolják a Japán elleni atombűncselekményt. 1945. augusztus 9-ei beszédében Truman elnök közölte: „A világ láthatta, hogy az első atombombát ledobták Hirosimára, egy katonai bázisra. Azért, mert az első támadás során el akartuk kerülni a civil áldozatokat annyira, amennyire csak lehetséges”. (Truman Library felvétel.)
A világ tudomásul vette, hogy Truman elnök (akit Biden elnök felidézett az ENSZ-ben elmondott beszédében), otrombán hazudott. Az atombombát Hirosima belvárosára dobták le, ahol 250 ezer ember lakott. Legalább 70 ezren haltak meg azonnal, többségük civil. Három nappal később az Egyesült Államok újabb atombombát dobott egy másik városra, Nagaszakira. Egyetlen amerikai elnök sem ítélte el ezen bűncselekményeket.
Ahhoz, hogy a hazugságok működjenek, el is kell némítani az információkat. Ezért a széles körben elterjedt a cenzúra és a megfélemlítés. A rezsim médiája egy inkább és inkább puszta propaganda. Elrejtik a fasiszták szerepét az ukrajnai puccsban, az ellenzék elnyomását, a 2014. májusi ogyesszai mészárlás, valamint a kijevi rezsim nyolc éve tartó háborúját Donbassz népe ellen.
Julian Assange-t, akit 2010 óta vizsgálnak, egy maximális biztonságú börtönben tartják fogva Nagy-Britanniában, nem azért, mert elkövetett vagy készült bármilyen erőszakra, hanem mert a WikiLeaks-en közzétette az igazságot az amerikai háborúk hazugságairól. A Facebookot vagy más közösségellenes médiát egyre inkább cenzúrázzák és közvetlenül irányítják titkosszolgálatok. (mintpressnews.com július 12.) Az EU televíziós csatornákat tilt be. Egy bíró úgy ítélkezett, hogy az Egyesül Államok szenátusi jelentését a CIA koncentrációs táborairól titokban kell tartani, mert „nemzetbiztonsági kockázatot jelent.” (Los Angeles Times, szeptember 15.)
A Portugál Kommunista Párt elleni támadások kegyetlensége ezen kampány része. A pártot megtámadták, és nem azért mert putyinista (mert nem is az), vagy támogatja az ukrajnai háborút (amit nem is támogat), hanem mert nem ért egyet azzal, hogy azon globális konfrontáció támogatója legyen, amelyet az USA és a NATO már régóta tervez Oroszország és Kína ellen, valamint az öngyilkos szankciós politikával, amely elpusztítja az Egyesült Államok imperializmusát kiszolgáló európai kontinensünket.
Hűek vagyunk a kommunista mozgalmunk alapítóinak példái iránt, akik elutasították azon katasztrófa támogatását, amelyre a kormányaik készültek több mint 100 évvel ezelőtt [az első világháború]. Vannak mások, akik azt választják, hogy a katasztrófa útját támogatják.
forrás: Workers World
Írta: Jorge Cadima
A cikk szeptember 29-én jelent meg az Avante-ban, a Portugál Kommunista Párt lapjában. A cikkünk az angol nyelvű fordítás alapján készült.