Nem túl gyakori, hogy a Morning Star a királyi család egyik tagjának beszédét veszi kezdőpontnak egy napi szerkesztői kommentárhoz.
Annak ellenére, hogy régóta olyan szocialista köztársaságot támogatunk, amelynek demokratikusan megválasztott államfője van, ma kivételt teszünk a “Cornwalli Hercegnő” beszédével, amelyet a Női Világalapon mondott el.
Elfeledvén a nevetséges címét, az egykori Camilla Parker Bowles erőteljes beszédet mondott társadalmunk egyik legfontosabb problémájáról.
Rávilágított a társadalmunk mély és állandó sebére, a nők elleni erőszakra, rámutatva, hogy csak tavaly 144 ezer nő volt nemi erőszak vagy nemi erőszak kísérletének áldozata – az angliai és walesi bűnügyi nyilvántartás szerint. Ez óránként 16 súlyos szexuális támadással ér fel.
Évente több mint 200 nőt ölnek meg Nagy-Britanniában férfiak – azaz hetente négyet -, bár szintén férfiak háromszor annyi férfit is megölnek.
A férfi erőszak világosan a társadalmunk borzalmas penészének szívében helyezkedik el, bár a hercegnő fájdalmasan mondta ki, hogy nem minden férfit lehet felelősségre vonni a szexuális jellegű erőszak miatt. És nem is bűnösök általánosságban az erőszakos támadásokban.
De abban igaza volt, hogy minden férfinak része kell legyen abban az erőfeszítésben, hogy kezeljük a nők elleni erőszak problémáját.
Szintén feltette a nehéz kérdést, hogy a nők elleni erőszak tendenciája – amelyet kiterjeszhetünk a férfiak és gyermekek ellen erőszakra is – miért jelentősen kifejezettebb a férfiak körében.
A biológiai faktorok csak a magyarázat egy részét képezhetik.
De a hercegnő kiemelte a nevelés hatását, mintsem a nevelést, azt mondva ezzel a közönségnek, hogy “a nemi erőszakot elkövetők nem születnek, hanem kialakulnak.” Valamint hozzátette: “az egész közösség szükséges ahhoz – férfiak és nők -, hogy darabokra szedjük a hazugságokat, szavakat és tetteket, amelyek olyan kultúrát hoznak létre, amelyben a szexuális támadás normális, és amely miatt az áldozatnak kell szégyenkeznie.”
Amit viszont nem mondott el, hogyan teremtette és tartotta fenn a modern társadalom kultúrája és ki által.
Az undorító igazság, hogy a nők elleni erőszakot áruvá tették a tömegmédiát uraló nagyvállalatok a tömegszórakoztatás számára. Túl sok könyv, magazin, film, tévéműsor és közösségi média csatorna szórakozik a nők megerőszakolásán és meggyilkolásán, a profitért, amelyek ezek megtermelnek nekik.
A reklámok tele vannak a nők és lányok szexualizált imázsával.
Ez nem felhívás a riportok és a drámák elleni elsöprő cenzúrára. De gyakran az erőszakról való tudósítás és annak bemutatása pikáns és indokolatlan, miközben a reklámok mindenütt ott vannak.
A korlátozások és az oktatás álljon egy erős kampány szívében, amelyre szükség van, hogy megküzdjünk ezen kultúrával és azzal a magatartással, amely ezt csak erősíti – megerősítve a nők militáns kampányával az előtérben.
De szintén létfontosságú az elemzés, amely az erőszak általános problémáját és különösképp a szexuális erőszakot elhelyezi az osztályokra osztott társadalmunkban.
A nyomor és a családon belüli erőszak közti kapcsolatot például már jól dokumentálták. A bűnmegelőzésre, az áldozatsegítésre és az utcáink és tömegközlekedési eszközeink biztonságára szánt állami kiadások megnyirbálásának hatása már kevésbé megértett és elismert.
A kapitalizmus sosem fogja a nők jogait és biztonságát a vállalati profit maximalizálása fölé helyezni, ezért a reformokat csak egységgel és küzdelemmel érhetjük el.
forrás: Morning Star