Ez az év olyan volt, amilyen.
Észak-Európa 10 leggazdagabb területéből csupán egyetlen van Nagy-Britanniában: Belső London. A 10 legszegényebből viszont csak egy nem, a belgiumi Hainault.
Nagy-Britanniában egy átlagos napon 3700 ember éhezik és annyira tönkrement, hogy élelmiszersegélyre szoruljon.
A Menedék szervezet szerint legalább 320 ezer hajléktalan van, közülük 5000-en kénytelenek az utcán aludni, miközben tavaly több mint 440 hajléktalan halt meg az utcákon vagy átmeneti szállásokon.
Egy átlagos napon 5400 ember szenved el családon belüli erőszakot. A Nemzeti Statisztikai Hivatal szerint a nők 26%-a, valamint a 16-59 éves korú férfiak 15%-a szenved el valamilyen háztartáson belüli erőszakot, amely egyenlő 4,3 millió nővel és 2,4 millió férfi áldozattal.
Mindent összevetve, a nők 7,5%-a (1,2 millió) és a férfiak 4,3%-a (713 ezer) szenvedett el valamilyen családon belüli erőszakot tavaly.
A Roundtree Trust szerint négy millió munkás él nyomorban, amely az elmúlt öt év alatt több mint félmilliós emelkedés -, miközben a munkavállalói szegénység sokkal jobban nő, mint a foglalkoztatás.
Több mint négy millió gyermek él nyomorban, amely 500,000-rel több, mint öv éve.
Szembesülve ezekkel az adatokkal a kormány átrendezte a prioritásait és nemzeti válságot hirdetett.
De csak mert naponta négy ember érkezik Nagy-Britanniába gumicsónakokon.
Nagy-Britannia nem része az EU Schengeni Megállapodásának, amely megszüntette a határellenőrzést az EU államok között. Ennek következtében számos bevándorló és menekült, aki belép az EU-ba, összegyűlik a schengeni térség azon pontján, amely a legközelebb van Nagy-Britanniához azzal a szándékkal, hogy ide érkezzen.
Ez felveti a kérdést, hogy kik ezek az emberek? És hogyan illeszkednek a migráció globális képébe?
Úgy, tűnik, hogy bevándorlók az állandó áramlás állapotában vannak. Vannak természetesen nagymértékű áramlások Észak-Amerikából, Dél-Afrikából, valamint nem tisztázott állampolgárok, és nem mindegyikük megy el, amikor kellene. Érdekes módon ez kevés figyelmet kap a hivatalos körökben és a médiában.
A többiek majdnem mind olyan területekről jönnek, amelyeket sújt a klímaváltozás, a nyomor, az elmaradottság, a polgárháborúk vagy a tartós invázió és bombázások vagy mindezek utóhatásai.
Az egykori olasz gyarmatokról az EU-ba belépő emberek főképp Olaszországba érkeznek, az egykori afrikai és egyéb francia gyarmatokról Franciaországba, és az egykori Németország korábbi szövetségesei – az Ottomán birodalom, Horvátország és Koszovó – pedig Németországban telepednek le.
A brit birodalmi hatalom alá tartozott térségekből, Irakból, Iránból, Afganisztánból és Afrika számos területéről, Nagy-Britanniát célozzák meg.
Egyszerűen csak azért jönnek ide, mert mi ott voltunk. Nem meglepő, hogy a migrációs áramlatok követik a történelmi tényeket. Ha angolul beszélnek, akkor az Albion az irányfény. Ha a rokonok és a szomszédok már itt dolgoznak, a család egyesítésének vágya is erőteljes ösztönző.
Még egyszerűbben, azért jönnek ide, mivel a brit tőke és szövetségesei érdekeit izgalomba hozta az olaj és az ásványkincsek jelenléte.
Meglepő egyszerűséggel megfigyelhetjük, hogy a migrációs áramlás Nagy-Britanniába olyan országokból jön, ahol brit katonák voltak vagy vannak most is (legfőképp a brit tőke védelmében), és ahol brit bombák hullanak vagy hullottak.
Gavin Williamson védelmi miniszter ötlete, hogy a Brexit utáni Nagy-Britanniának szélesebb körben kellene kiterjesztenie a hadseregét, mint jelenleg, megmutatja, hogy a konzervatívok birodalmi zsákmányolása külföldön olyan szilárd maradt, mint az áldozatai megsegítésének elutasítása.
forrás: Morning Star