Ellenben Wes Streeting, a Munkáspárt egészségügyi minisztere több kiszervezést szeretne az egészségügyben és a szociális ellátásban
A szociális ellátás privatizációja „megbukott”, és a „profitvezérelt szolgáltatók” rosszabb minőségű ellátást nyújtanak.
Ez az Oxfordi Egyetem által ezen a héten kiadott új elemzés lesújtó ítélete. Az önkormányzatok kiszervezése után Angliában a bentlakásos szociális szolgáltatások 96 százalékát és a gyermekotthonok 80 százalékát magáncégek működtetik.
Az egyik társszerző, Dr. Benjamin Goodair szerint a „kiszervezés nem hozta meg a magánszektor hatékonyságának várt előnyeit”. „Ehelyett a profitvezérelt szolgáltatók használata az ellátás színvonalának romlásának kockázatával jár” – mondta.
Ez összhangban áll Helen Davies, egy Barnetben, Észak-Londonban dolgozó szociális munkás véleményével, aki a gondozók munkakörülményeinek „katasztrofális összeomlását” írta le. „Beszéltem egy munkással, aki 1999-ig egy önkormányzatnál volt vezető gondozó” – mesélte Helen.
„Átkerült egy magánszolgáltatóhoz, de a munkakörülményeit megtámadták. 2019-re kevesebbet keresett óránként, mint 1999-ben.”
A privatizáció terjedésével párhuzamosan a legújabb kutatások azt mutatják, hogy ezek a szolgáltatások általában alacsonyabb színvonalon működnek.
Helen szerint a profithajsza azt eredményezi, hogy a magáncégek kevésbé hajlandók befektetni a dolgozók képzésébe és a magas színvonal biztosításába. „Az egész privatizációs törekvés szembeállítja a gondozó otthonokat és az önkormányzatokat” – mondta.
„A szociális munkások és gondozók, valamint az ellátottak mind csupán eszközökké válnak ebben az egészben.”
Az Ofsted és a Gondozási Minőségbizottság ellenőrzései szerint a gondozóotthonok és a gyermekotthonok rosszabb eredményeket érnek el, és ezek a hatóságok nagyobb valószínűséggel zárják be őket a rossz minőségű ellátás miatt.
Mica, egy közösségben dolgozó mentális egészségügyi ápoló, a privatizáció hatásait az egészségügy minden területén tapasztalta. „A magáncégeknél általában rosszabb az ellátás, mert nincs átfogó következetesség a tervekben” – mondta a Socialist Worker-nek.
„Nincs olyan összhang, mint ami egy nemzeti egészségügyi rendszerben van. A magáncégek a legolcsóbb megoldásokat választják, hogy profitot termeljenek.”
Az egyik módja annak, ahogy a gondozó cégek ezt megteszik, hogy olyan területeken telepednek le, ahol a legnagyobb a profit esélye. A felnőttek szociális ellátása esetében ez azt jelenti, hogy a tehetősebb területeken nyitnak otthonokat, ahol a lakók képesek megfizetni a rendkívül magas díjakat.
Viszont a gyermekotthonok esetében ez azt jelenti, hogy szegényebb területeken vásárolnak ingatlanokat, ahol az ingatlanárak alacsonyabbak. Így a szegény felnőttek számára nincs elérhető gondozó otthon a közelben, míg a gyermekeket távol helyezik el a lakóhelyüktől.
Az ellátás nem az emberek igényeihez igazodik, hanem egy „irányítószám szerencsejáték” alapján működik, amelyet az ingatlanárak és a profitmarzsok határoznak meg.
Minden bizonyíték ellenére, amely a privatizáció veszélyeire figyelmeztet, a Munkáspárt kormánya elkötelezett a rendszer fenntartása mellett. Sőt, Wes Streeting egészségügyi miniszter az NHS további kiszervezését és bővítését is támogatja.
„Ez egy politikai döntés, amit ez a kormány és az előző kormány hozott” – mondta Mica. „Le akarják építeni az NHS-t, hogy azzal érveljenek, hogy hatékonytalan, ezért több magánegészségügyre van szükség. Harcolnunk kell ellene.”
Helen, aki évtizedeket töltött bentlakásos gondozási intézményekben és környékükön dolgozva, azt mondja, a dolgozóknak meg kell nézniük, hogyan harcoltak mások. „Szövetséget kell kötni az ellátottakkal, azokkal, akik az ellátásra támaszkodnak” – mondta.
„Sok ember van, aki ellátásban részesül—ők nagyra értékelik a gondozókat. Arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy az orvosok és ápolók is sztrájkoltak—ha mások meg tudták tenni, akkor a gondozók is megtehetik.”
forrás: Socialist Worker