A sárga mellényes mozgalom az októberben bejelentett üzemanyagadó növelése miatt jött létre, és november 17-re hirdették az egész ország leállítását.
Az adó a kormány szerint afféle szénadónak lett bejelentve, mondván hogy a környezetvédelem érdekében minden lehetséges eszközt be kell vetni, hiszen sürgősen cselekedni kell. Az egyetlen probléma az volt, hogy lényeges anyagi forrásokat vett el azoktól a főleg vidéken élőktől, akiknek létszükséglet az autó, hiszen csak így mehetnek dolgozni, vásárolni vagy vihetik a gyerekeiket iskolába… A mozgalom nagyon gyorsan növekedett, néhány nap alatt több ezren, tízezren jelezték részvételi szándékukat a szociális médiában létrejött mozgalomhoz. A felháborodást az is nagymértékben növelte, amikor kiderült, hogy az adóból származó bevételek nem a környezetvédelemre lesznek fordítva, ahogyan ezt a kormány állította, hanem az állam költségvetési hiányát egyensúlyozta volna ki, mivel a gazdasági fejlődés nem érte el a kormány által remélt értéket, de a tavaly eltörölt vagyonadó bevételeit pótolni kellett, érdekes módon az új üzemanyagadó pont fedezte a hiányt. A kormány és az elnök hozzáállása tovább rontotta a helyzetet :„Ezek olyan emberek, akiknek semmi elképzelésük nincs az ország jövőjéről azon kívül, hogy le akarják állítani”.
A mozgalom sajátosságai
Az ilyen típusú mozgalom újdonság Franciaországban, egyrészt méretében és társadalmi támogatottságában (a franciák 75%-a támogatja) a teljes mértékben civil létében. A sárga mellényesek az események eleje óta apolitikusnak vallják magukat, illetve külön megerősítik, hogy semmi közük nincs sem politikai párthoz, sem szakszervezethez, sőt, kifejezetten elhatárolták magukat a mozgalmukat magukénak valló szélsőjobboldali párttól (Marine Le Pen pártja). Sokak szerint ennek köszönhető, hogy ennyien csatlakoztak és ilyen nagy a mozgalom támogatottsága, egy olyan időben, amikor egyik párt támogatottsága sem éri el a 20%-ot és annál inkább váltanak ki ellenszenvet a pártok és a szakszervezetek is. A sárga mellényesek olyan szinten nem akarnak vezetést, hogy a saját, nagyon nehezen kijelölt, képviselőiket is elzavarják.
Az akciók kezdete
November 17-én az első meghirdetett akciónapon, már a hajnali órákban elkezdtek megjelenni az emberek, többen pedig egyenesen az egész hétre terveztek ott maradni, sokan életükben először mentek ki tüntetni. A blokádokat végigjárva megtudhattuk, hogy sokféle okból jöttek el, sokan az egyre dráguló élet, a nyugdíjak csökkentése, az egyre terjedő szegénység, az igazságtalan adórendszer miatt stb. jöttek ki. A tüntetések nagy része békésen zajlott le, néhol azonban az autósok és a tüntetők egymás ellen fordultak, verekedések voltak, autórongálások és gázolások is. A nap folyamán körülbelül 2500 blokádot és 400.000 résztvevőt számoltak. Az akciók során 1 tüntető halt meg és 400 ember sérült meg. Az elkövetkező hét folyamán a mozgalom radikalizálódott, az új célja az lett, hogy „Macron mondjon le!” Az elnök utasította a környezetvédelmi minisztert, hogy fogadja a mozgalom képviselőit, de ezzel egyidőben a kormány kijelentette: nem fognak meghátrálni.
Mindenki Párizsba, blokkoljuk a fővárost!
November 24-én újabb akciónap volt, országosan, 170.000 tüntetővel, Párizsban 8000-en voltak, akik a Champs-Elysées-re mentek. A demontrálók reggel 10 órától a rendőrség kemény fellépésével találták magukat szembe: könnygáz, vízagyú, a tüntetőket tovább hergelve, elérve, hogy nem csak a romboló, pusztító szándékkal érkezett szélsőséges tüntetők kezdjenek agresszíven ellenállni. A harcok egészen késő estig tartottak. A mozgalom nemcsak radikalizálódott, hanem strukturálódott is, ugyanis a kormány egyre agresszívebb és keményebb fellépése sokakat csak tovább motivált. A hét folyamán megjelentek a megszavazott követelések. Egy harmadik tüntetéshullámot hirdettek december elsejére (szombat), miközben a kormány még mindig elvetette az adó visszavonásának lehetőséget.
A harmadik szombat
December 1-re lett hirdetve a harmadik tüntetéshullám, országosan 76.000 résztvevőt számoltak. Párizsban kora reggel 3000 tüntető kezdett el gyülekezni a Diadalív körül, ahol reggel 9 órakor kezdődtek az összecsapások a rendőrséggel, melyek késő estig eltartottak. A helyzet egyre irányíthatatlanabbá vált, ugyanakkor a sárga mellényesek motivációja egy csöppet sem csökkent, viszont a rendőrök fáradtsága erezhetővé vált. A szakszervezetek felkérték a kormányt arra, hogy minél hamarabb oldja meg a helyzetet. Egy negyedik tüntetéshullámot hirdettek december 8-ra, a blokádokon sokan mondják, hogy akár karácsonyig is hajlandóak maradni, amennyiben a kormány nem enged.
A mozgalom jövője
A következő akciókat december 8-ára hirdették meg. A mozgalom eddigi sikerei: maguk mellé állították a szakszervezeteket, akik meghirdették a tüntetésekhez való csatlakozást, illetve újraindult a gimnazisták lázadása az új egyetemi felvételi rendszer ellen: mára 700 gimnáziumot blokkoltak. A mozgalom az utóbbi 20 év liberális politikája, illetve annak hatásai elleni általános lázadásba torkollott, és a kormánypárt arrogáns, ellenséges, a helyzetet nem értő hozzáállása, valamint megnyilvánulásai tovább dühítette az embereket. A legjobb példáját ennek egy kormánypárti képviselőnek köszönhetjük, aki egy sárga mellényesekkel folytatott vita során képtelen volt megválaszolni azt a kérdést, hogy mennyi a minimálbér, vagy amikor a kormányszóvivő a „barna pestissel” hozta párhuzamban a mozgalmat. Ezek mind tovább erősítettek azt az általánosan elfogadott véleményt, hogy a hatalmon lévők nem értik, nem érthetik a nép problémáit. A kormány addig húzta a helyzetet és nézte le a tüntetőket, amíg a kétségbeesett emberekből romboló forradalmárokat csinált. Az elnök és kormánya annyi ideig volt képtelen meghallani a nép követeléseit, hogy a tüntetők már nem hajlandók megelégedni az adó visszavonásával. Egy 40 pontos követelményt állítottak fel és a parlament feloszlatását követelik. Sok szempontból igazolható, hogy beindult a Jean-Luc Mélenchon által teorizált polgári forradalom, azaz egy gondolkodásban, lelkekben és szívekben lezajló forradalom, a tüntetéseken és blokádokon egy teljesen új tömeg politizálódott, gondolkodott, tartott népi gyűléseket, kezdett el politikailag aktív lenni. A mozgalomba becsatlakozó új erők (szakszervezetek, diákok) és az egyre keményebb fellépés a hatalom részéről, a sokszorozódó rendőri erőszakok újabb lendületet adtak a mozgalomnak, melyre a kormány még több erőszakkal válaszol (89.000 rendőrt és csendőrt, illetve 12 páncélos autót rendeltek ki december 8-ra). Bármi is lesz a következő hetek tüntetéshullámának eredménye, Macron és kormánya véglegesen elzárkózott népétől és az általuk kiváltott, soha nem látott mértékű düh és utálat egyértelműen jelzi, hogy amennyiben ez a mozgalom elfárad, a folytatás nem lesz számukra könnyebb.
V. Lefebvre