Több munkás vesztette el állását Nagy-Britanniában az elmúlt három hónap során, mint a jegyzett történelem bármely időszakában.
A Nemzeti Statisztikai Hivatal hírei erősen azt az érzetet keltik, hogy annak az ára, hogy nem sikerült megállítani a COVID-19 fertőzést, nem egyenlően oszlik el. A brit tapasztalat az elmúlt évek során kontrasztban áll más országok sikereivel, amelyek megvédték polgáraikat és a munkahelyeiket.
A legátütőbb sikereket olyan országok érték el, mint Kína, Vietnam és Kuba. Ma Kína közölte a Világegészségügyi Szervezettel (WHO), hogy a COVID-19 fertőzések száma napi 33-ról 22-re csökkent. Ez egy központilag irányított erőfeszítés, amely során legutóbb 9 millió embert szűrtek le egyetlen városi régióban.
Meg lehet tenni. Még más kapitalista országok is nagyobb sikereket értek el a vírus megfékezésében, mint Nagy-Britannia.
A kormány és a monopolmédia nagyrésze úgy tálalta a járvány elszabadulási rátáit, mint a megelőző intézkedések népi elutasításának hibáját, de a valóságban ez annak az elkerülhetetlen következménye, hogy a termelést és a profitot a népegészség fölé helyezték.
A politikai osztályunk – ebbe pedig beletartozik a brit Munkáspárt vezetése is – elmulasztotta a zéró Covid cél követelését, ez pedig azzal a következménnyel járt, hogy súlyos árat kell fizetni, többségében a munkásoknak.
Az ésszerű tervezés, átfogó egészségügyi intézkedések, tömeges tesztelések és hatékony nyomkövetés, valamint az elszigetelési procedúrák azért indultak rohamra a kapitalista rendszer beépített késztetésére, hogy fenntartásk a termelést, a kereskedelmet és a profit akadálytalan felhalmozódását.
Nagy-Britanniában ez egy ördögi kört hozott létre a konzervatív kormány politikája által, hogy erősen profitábilis szerződésekkel jutalmaztak olyan nem hatékony cégeket, amelyeket hozzá nem értő haverok irányítottak, ez pedig nem biztosította a termelés ritmusa fenntartásának központi célját.
A növekvő munkanélküliség mindig is jól illusztrálja a szabadság csalóka természetét. Azon emberek számára, akiknek munkát kell találniuk a megélhetéshez – a túlnyomó többségünknek – a munkahely elvesztése katasztrófát jelent.
A vállalati kapitalizmus uralkodó osztályának funkcionális ideológiájában mélyen beágyazódott az eszme, hogy a munkanélküliséggel való fenyegetés egy szükséges ösztönzés a munkaerő fegyelmének fenntartásához – ez a munkások késztetése, hogy minden nap megjelenjenek és feladják szabadságukat a bérért cserébe.
Az, hogy ez az eszme nehézségek nélkül létezik ezen érvelések ellenére – egy megbízható készültségi állapot a nyomor pornó tévének -, hogy az emberek inkább az államilag finanszírozott semmittevést választják a fizetett munkavállalás helyett, tanúskodik a reakciós eszmék jellemző logikátlanságáról.
Ez egy olyan eszme, amely ritkán éli túl a tapasztalatot, hogyan kell valójában etetni egy családot a jövedelmekből.
A munkásmozgalomnak sürgős cselekvésre van szüksége, hogy harcoljon a munkanélküliség ellen ezen körülmények között. Ha még egy új vakcina annak távlatával is kecsegtet, hogy véget vethetünk a koronavírus válságnak, már akkor is sok kár keletkezett, és annak hatása átdolgozza magát a rendszeren.
Az otthoni munka és a szabadásgolások tapasztalata gyengítette számos munkaerő kohézióját, valamint aláaknázta a szakszervezeti tevékenységet, ahol létezett, illetve az emberek szolidaritását mindenütt.
Ez azt jelenti, hogy a munkanélküliség elleni mozgósítást új alapokra kell helyezni, minden létező forrást kihasználva és felszabadítva a kollektív kreativitásunkat.
A Barnoldswick-i Rolls Royse munkásai már azért sztrájkolnak, hogy megmentsenek 350 munkahelyet, miközben a Heriot-Watt Egyetem szakszervezetei sztrájkfelhívást tettek közzé, miután a főnökök kilátásba helyezték a kényszerelbocsátásokat. A szolidaritási akciókkal együtt, hogy támogassuk az ilyen munkahelymentő akciókat, szükség van extra nyomásgyakorlásra a kormányra, hogy szélesítsék a szabadságolási tervet.
A brit Munkáspárt újraélesztheti ezt a szunnyadó szervezetet és megújult figyelmet találhat a munkások között, ha – együttműködve a szakszervezetekkel – legfőbb dolgává teszi a munkanélküliség elleni harcot.
forrás: Morning Star