A kormány vagy versenyszerű válasszal ellenszegül, vagy erőszakos elnyomással torol meg, vagy mindkettő, mindezt egy felkelésellenes terv részeként.
“Manuel Velasco állami paramilitáris vezető, Enrique Peña Nieto legfelsőbb patamilitáris vezető”
Ez áll azon a letrero-n (kézzel írt táblán), amely a Zapatista borozó előtt áll Cuxuljá kereszteződésénél, Chiapas államban. Manuel Velasco Chiapas kormányzója, a Mexikói Zöld Ökológiai Párt (PVEM) tagja. Enrique Peña Nieto Mexikó elnöke, az Intézményesített Forradalmi Párt (PRI) tagja.
A borozó elejét gyönyörű falfestmény díszíti, bemutatva a bennszülött nép 13 követelését, amelyet a Zapatista Nemzeti Felszabadító Hadsereg (EZLN) képvisel: lakhatás, föld, munka, béke, egészség, demokrácia, szabadság, függetlenség, kultúra, igazság, információ és oktatás. A falfestmény ezen kívül bemutatja még a zapatista közösségek életének számos mozzanatát: termelést, oktatást, egészséget és szolidaritást. Számos olyan nemzetközi művész kollektív munkája, akik szolidárisak a Zapatista Mozgalommal, beleértve néhányukat az Egyesült Államokból is.
A zapatista közösségek békés követelései és a békés élete éles kontrasztot mutat a kormány által foganatosított felkelőellenes taktikákkal. A San Manuel-i autonóm, lázadó, zapatista municipio (megye) elleni paramilitáris támadások a legújabb példák. San Manuel egyike annak a négy autonóm zapatista municipio-nak, amely a hármas számú Zapatista Caracol-ba, a La Garrucha-ba tartozik.
2014. július 25-én tizenkilenc paramilitáris fegyveres hatolt be a San Manuel-i kollektívába, 22-es kaliberű fegyverekkel felszerelkezve. Elégették a „Galeano elvtárs él” feliratú táblát, a levegőbe lőttek, betörtek házakba, és azzal fenyegették Egipto és El Rosario zapatistáit, hogy megfosztják őket a földjüktől, majd megöltek egy fiatal birkát, aztán elmentek.
Egy héttel később, augusztus elsején visszatértek, leadtak néhány lövést, és ismét megöltek egy birkát. Aznap éjjel, 32 civil, zapatisták (nők, gyermekek és idősek), a közeli Egipto autonóm közösség lakói az életüket mentve elmenekültek otthonaikból, mikor látták a paramilitáris fegyvereseket közeledni, nehogy Acteal lakóinak sorsára jussanak. A kollektíva az 1994-es Zapatista Felkelés eredményeként szerezte vissza a földet.
Néhány nappal később egy másik, közeli zapatista közösség, az El Rosario lakói találtak egy hasi sérüléstől kimúlt lovat. Amikor a zapatisták egyike észrevett a közelben egy paramilitáris fegyverest, az megfenyegette: „Légy óvatos, mert meg foglak ölni!”
A paramilitáris fegyveresek a Pojcol körzetből jöttek, Ocosingo megyéből. Pojcol nincs közel San Manuelhez. Az Ocosingo Kávétermesztők Körzeti Szervezetének, az ORCAO-nak a tagjai.
Augusztus 6-a reggelén a paramilitárisok újra megjelentek fegyverekkel és láncfűrészekkel. Fákat vágtak ki és fegyverrel lövöldöztek a levegőbe. Amikor délután elmentek, öt lövést adtak le egy zapatista házára. Amikor beértek Kexilbe (a lakói által Nuevo Guadalupe néven ismert), újabb két lövést adtak le egy másik zapatista házára.
Egy héttel később, augusztus 13-án kilenc zapatista család házakat épített (egyik egy élelmiszer-raktár) a kollektívában, megalapítva egy új zapatista közösséget, San Jacinto-t. 250 zapatista volt jelen, hogy felkészítsék a földet az ültetésre.
Másnap, augusztus 14-én a hajnali órákban, 18 paramilitáris fegyveres, felszerelkezve puskákkal és 22 kaliberes fegyverekkel, körülvette a munkakollektívát és 40 percig lövöldözött a levegőbe. A támadók azt kiabálták, hogy „ezek a fegyverek a kormánytól vannak” és, hogy „ez a föld a mienk és nem a kib@$#ott zapatistáké”. Ugyanekkor figyelmeztették a zapatistákat, hogy 6 órájuk van elmenni. San Jacinto 40 lakója elment, együtt a 250 másik zapatistával. Ezután a paramilitáris fegyveresek lerombolták a kilenc házat és kifosztották a raktárat. Minden ruhát elégettek, amelyeket a házakban találtak, elpusztítottak 150 nylonból és vászonból készült tetőt, és ellopták a machetéket, amelyekkel a földeken dolgoztak. A fenyegetések és az erőszak folytatódtak, és a nők és gyermekeki még aznap este elhagyták El Rosariot.
A kapitalizmus felelős a San Manuel-i támadásokért
A Chipas Támogatói Bizottság két tagja, beleértve e sorok íróját, szeptember 4-5-én több okból is ellátogatott a La Garrucha Caracolba, többek között azért, hogy tanulmányozzák a fent leírt, San Manuel-i támadásokat és elüldözéseket. A Jövő Jó Kormányának Útja Tanácsa péntek reggel fogadott minket és a társalgás elég hamar a San Manuel-i támadásokra terelődött.
„A körzet minden egyes tagja hozzájárult néhány pesoval az elüldözött családok megsegítésére, mivel mindent elvesztettek, amikor az életüket mentve menekültek. Próbálták békésen megoldani a problémát”, mondta nekünk a Tanács szóvivője. „Jelenleg az elüldözöttek más közösségekben vannak. A kormány pénzeli az ORCAO tagjait, hogy támadjanak, de a kapitalizmus felelős a San Manuel-i támadásokért.” – vonta le a következtetést. Azt is jelentették, hogy a San Manuel-i megyei kormány 460,000 peso-t vesztett a támadások miatt. Kérésünkre, hogy meglátogassuk San Manuel-t és beszélgessünk az autonóm tanáccsal, a Tanács felvette velük a kapcsolatot. Kicsit később sokat tanultunk, amikor San Manuel engedélyezte, hogy meglátogassuk őket, és így tett a Tanács is.
Egy szeptember 7-ei interjúban a San Manuel-i autonóm tanács elnöke elmondta, hogy az elüldözött nők és gyermekek már biztonságban vannak más közösségekben, és hogy tárgyalásokat folytatnak, hogy békésen megoldják a problémát, de ez nagyon nehéz, mert a paramilitáris fegyveresek házakat építettek a kérdéses földön. Mikor megkérdeztük, mi lehet a támadások motivációja, a tanács elnöke nyomatékosan kijelentette: „tiszta provokáció. A paramilitáris fegyvereseknek nem kell föld, van saját földjük. Nincs szükségük a fáinkra. Ez csak tisztán provokáció.”
Kormányzati megtorlás a Tőzsde miatt
Augusztus 4-ei közleményében a San Manuel-i támadásokkal kapcsolatban a Fray Bartolomé de las Casas Emberi Jogi Központ (Frayba) megjegyezte: „Ezeket az új zaklató cselekményeket, területi eltulajdonításokat és támadásokat a <<Zapatista Nép és a Mexikó Bennszülött Népeinek Első Tőzsdéjével>> egy időben hajtották végre, amely az augusztus 4-én, La Realidad Autonóm Zapatista Közösségben rendezett Nemzeti Bennszülött Kongresszus találkozója.”
Barátaink, akik augusztus 9-én részt vettek a „Riport a Zapatista Nép és a Nemzeti Bennszülött Kongresszus (CNI) Tőzsdéjén elmondták, hogy Subcomandate Moises bejelentette a tömegnek: „a kormány támadást intézett San Manuel ellen, bosszúból, hogy itt találkoztunk.”
Azok számára, akik szorosan követik a zapatista eseményeket, látható a kormány versengő viselkedésmintája. Emlékeztetünk, hogy amikor 2012. december 21-én, Chiapasban több mint 40.000 maszkos zapatista menetelt csendben, Peña Nieto elnök egy hónappal később, 2013. január 21-én, Gudalupe Tepeyac-ban, mélyen Zapatista Területen a „Kereszteshadjárat az éhség ellen” bejelentésével válaszolt. Egyeztetett és fizetett is a bennszülött embereknek szerte Chiapasban, hogy részt vegyenek a rendezvényen. Még néhány kormányhivatalnokot is magával hozott a kabinetjéből. A kormány állítása szerint 15.000 ember vett rész. Marcos az „Ali Baba és a 40 rabló” című közleményével lőtt vissza. Egy felmutatott középső ujj is szerepelt a közleményben.
Fontos megjegyezni, hogy a PRI 2012 decemberében tért vissza a hatalomba, 12 évnyi kihagyás után, amikor a PAN kormányzott. Arra is fontos emlékezni, hogy a zapatisták akkor keltek fel, amikor a PRI volt hatalmon, és szétzúzták az igényét, hogy Első Világbeli státuszt szerezzen. A zapatisták elleni felkelésellenesség a PRI személyes ügye!
A PRi viselkedésmintázata elutasító, ördögi és túlzottan erőszakossá vált a 2013. decemberi és 2014. januári Escuelitas (iskolaprogram) után. Egy barátunk, aki részt vett ekkor az Escuelitas programban, elmondta, hogy a zapatisták számítottak a megtorlásra a nagyon népszerű és nagyon látogatott Escuelitas miatt. Csak most nem jött olyan gyorsan a kormány válasza, mint a 2012. december 21-ei újrafelkelésre. Ez a kormány lassan áll fel. Május 2-án, a CIOAC-H, egy paramilitási csoporttá alakuló parasztszervezet, fegyvertelen zapatista civileket támadott meg La Realidad-ban és brutálisan meggyilkolták a Galeano Elvtárs néven ismert zapatista támogatót.
Végül, ahogy a zapatista emberek találkozót szerveztek a Nemzeti Bennszülött Kongresszussal, nem csak San Manuel-ben voltak erőszakos támadások, de augusztus 8-án Enrique Peña Nieto egy chiapasi, San Juan Chamula-i ünnepségre tartott, ahol a Nemzetközi Bennszülött Népek Napját ünnepelte. Emberek százai jelentek meg, beleértve 68 etnikai csoport képviselőit is.
Úgy tűnt, hogy a tiszta mintázat nyilvánvalóvá vált. Amikor a zapatisták olyan rendezvényt tartanak, amely kiterjeszti és megszilárdítja a befolyásukat, a kormány vagy versenyszerű válasszal ellenszegül, vagy erőszakos elnyomással torol meg, vagy mindkettő, mindezt egy felkelésellenes terv részeként. Ennek a tervnek mindig is része volt a beszorítás stratégiája; más szavakkal, olyan stratégia, amely megelőzi a zapatisták növekedését.
A Déli Határ Stratégia
Victor Lopez a Frayba Emberi Jogi Központ igazgatójának meglátogatásakor szóba kerültek mind a San Manuel-i támadások, mind a Déli Határ Stratégia (Chiapasban csak „Plan Sur” néven említik). A Frayba azon dolgozik, hogy tárgyalásokat szervezzen San Manuel és az ORCAO között, amelynek eredménye az lenne, hogy az elűzöttek biztonságban visszamehessenek otthonaikba és a közösségeikbe. Elismételte, amit már hallottunk a probléma megoldásának nehézségeiről, hogy az ORCAO házakat épített a területen és kimondottan felhívta a figyelmet, hogy a körülmények nem elég biztonságosak egy békés tábor létrehozására. Azt is megerősítette, hogy a támadásokat a Nemzeti Bennszülött Tanáccsal való Tőzsde miatti megtorlásokként lettek eszközölve.
„A Plan Sur csak ürügy” – mondta Lopez, utalva a Déli Határ Stratégiára, amelyet újonnan fogadott el a mexikói kormány. “A behatárolási állásokat arra használják, hogy megszorítsák a zapatistákat! A hadsereg egyik járőre még be is hatolt egy autonóm zapatista területre. A zapatisták elmondták, hogy ők autonómok, és nem engedik belépni a hadsereget. A katonák el is mentek.”
A Plan Sur-t arra is használják, hogy súlyosan elnyomják a közép-amerikaiakat. Nem igazán arról szól, hogy megállítsák a drog- és az emberkereskedelmet; ez az elnyomásról és a behatárolásról szól. Ez az illegális bevándorlók kriminalizálásáról szól. Chiapas börtönei tele vannak közép-amerikai bevándorlókkal, akiket olyan bűncselekményekkel vádoltak meg, amelyeket el sem követtek. Barack Obama amerikai kormány nyomta át a Déli Határ Stratégiát és ők biztosítják az alapok egy részét.
Írta: Mary Ann Tenuto-Sánchez
fordítás: A MI IDŐNK