Mind az Egyesült Államok, mind Kína egyre határozottabban állnak ki Tajvan ügyében, amely egy kulcsfontosságú gazdasági és katonai gócpont.
Az Egyesült Államok és Kína közötti rivalizálás egyre erősödik — és Tajvan a versengés kritikus pontjává vált.
Az amerikai imperializmus arra törekszik, hogy megőrizze vezető szerepét a globális színtéren legnagyobb kihívójával szemben. Ez a prioritás tükröződik abban is, hogy az elmúlt tíz évben az amerikai haditengerészet több mint 60 százalékát a Csendes-óceán térségébe telepítették.
Kína múlt hétfőn új katonai gyakorlatokat indított Tajvan partjainál válaszul William Lai tajvani elnök azon ígéretére, hogy „ellenáll a bekebelezésnek”. Ez az elmúlt években Kína által végrehajtott számos gyakorlat egyike, amelyek Tajvan szárazföldi, tengeri és légi támadását szimulálják.
Az Egyesült Államok szintén egyre harciasabbá vált. 2022-ben Joe Biden elnök kijelentette, hogy az Egyesült Államok katonailag támogatná Tajvant egy kínai invázió esetén.
Ez minőségi elmozdulást jelentett a „stratégiai kétértelműség” évtizedei után. Mindkét állam egyre agresszívabban képviseli Tajvannal kapcsolatos álláspontját.
Azonban az Egyesült Államok számára az iraki és afganisztáni katonai vereségek a 2000-es években, valamint a legutóbbi, Ukrajnában folyó sikertelen proxyháború egyre inkább feltárja a szuperhatalom sebezhetőségeit.
Ennek ellenére az amerikai uralkodó osztály kétségbeesetten próbálja fenntartani vezető pozícióját – és az ehhez kapcsolódó kiváltságokat. Ezt az ambíciót tükrözi a legutóbbi kardcsörtetés, amelynek célja megakadályozni, hogy Kína „egyenrangú versenytárssá” váljon.
Ahogy Kína gazdasági ereje nőtt, egyre vakmerőbbé vált katonai és politikai céljai tekintetében.
Ezek egyike a Tajvannal való újraegyesítés. A Kínai Kommunista Párt (KKP) vezetősége ezt az államhatalom központi megnyilvánulásaként tekinti, amely eltörli az előző, kommunizmus előtti nemzeti rezsim utolsó maradványát. Tajvant „szakadár tartománynak” tekintik.
Ez azért van, mert a KKP hatalomra juttatásához vezető forradalom után a régi kínai nemzeti kormány, a Kuomintang Tajvan szigetére vonult vissza.
Az elmúlt évtizedben Kína folyamatosan bővítette befolyási hálózatát a világban.
Ennek kritikus része Kína azon törekvése, hogy nagyobb ellenőrzést szerezzen saját szomszédsága felett, aláásva az Egyesült Államok ázsiai dominanciáját. Ennek ellensúlyozására az Egyesült Államok stratégiája az, hogy megpróbálja elszigetelni Kínát szomszédjaitól.
A Biden-kormányzat 2022-ben közzétett egy jelentést „Indo-Csendes-óceáni Stratégia” címmel, amely szerint az Egyesült Államok ázsiai ambíciói nem a Kínai Népköztársaság megváltoztatására irányulnak.
Ehelyett az amerikai kormány célja, hogy „megalapozza azt a stratégiai környezetet, amelyben működik, és olyan befolyási egyensúlyt épít ki a világban, amely maximálisan kedvező az Egyesült Államok, a szövetségesek és partnerek számára.”
Tajvan nem csupán katonai, hanem gazdasági forráspont is, mivel a sziget jelentős technológiai ipara kulcsszerepet játszik az Egyesült Államok és Kína közötti versengésben.
Mindkét állam verseng az elektronikai eszközök elengedhetetlen alkotóelemeinek, különösen a félvezető chipek gyártásának ellenőrzéséért.
Az Egyesült Államok Tajvant nem csupán Kína növekvő ázsiai katonai hatalmával szembeni védőbástyaként tekinti, hanem a globális amerikai szövetséges félvezetőgyártó hálózat egyik fontos pontjaként is.
Ez nem jelenti azt, hogy Tajvan és Kína teljesen elszigetelődtek volna egymástól. Jelentős gazdasági kapcsolat áll fenn, mivel Tajvan külföldi közvetlen befektetéseinek több mint fele Kínába áramlik.
Azonban a gazdasági kapcsolatok nem mérsékelték a katonai feszültségeket. A második világháború óta az Egyesült Államok Tajvannal való kapcsolata Kínához fűződő viszonyának dinamikáját tükrözi. A két ország Tajvannal kapcsolatos egyre határozottabb álláspontja Ázsia fölötti dominanciáért és ennek következtében a globális hegemóniáért folyó szélesebb csatát tükrözi.
A Tajvan körüli feszültségek az imperializmusból fakadnak, amely a versengő kapitalista államok globális rendszere. Egy Tajvanért folyó háború két rivális imperialista hatalom között zajlana.
Nem szabad elhinnünk a képmutató amerikai és brit állításokat a tajvani önrendelkezés védelméről.
A legfőbb feladatunk, hogy ellenállást építsünk a vezető osztály háború felé terelő törekvéseivel szemben. De mindezt az összes imperialista hatalom elleni küzdelem részeként tesszük.
forrás: Socialist Worker