Oscar Eyraud Adamst, a kumiai népcsoport tagját, 2020. szeptember 24-én gyilkolták meg a mexikói Baja Californiában.
Jesús Miguel Jerónimot és fiát, az ifjabbik Jesús Miguelt a P’urhépecha népcsoportból 2020 Július 23-án ölték meg Michoacánban.
Josué Bernardo Marcial Santost, aki Tío Bad néven ismert rapper, valamint a Popoluca népcsoport küldötte volt a Nemzeti Őslakos Kongresszusban (CNI), 2019. december 16-án találták holtan Veracruzban.
Mindegyiküknek egy közös vonása volt: őslakosként védték a földjüket, és elérték a párbeszédek megnyitását, a gondolatok összefonódását a közösségeiken belül és kívül, amelyben szóba kerültek a kirablók kitermelő projektjei és megaprojektjei elleni küzdelmek is.
Nem ők az egyetlenek, akiket meggyilkoltak ebben a hatéves periódusban. Ott van Samir Flores Soberantes (Nahua), Ignacio Pérez Girón (Tzotzil), Julián Cortés Flores (Mephaa) és még legalább húsz másik ember.
A mexikói területvédők meggyilkolása – sokuk őslakos nép tagja – rendszerszintű és visszatérő gyakorlattá vált. A területekért vívott háború része ez az offenzíva, amelyet a neoliberális kapitalizmus vív számos éve szerte a világon.
Az 1990-es évek végén Subcomandante Marcos, a Zapatista Nemzeti Felszabadító Hadsereg (EZLN) szóvivője, megosztotta a zapatisták elemzését a kérdésről. Két cikke még ma is jelképesen kiemelkedő: „A világ mozaik puzzle-jének hét ingatag eleme” és a „Mik a negyedik világháború alapvető jellegzetességei?”. Ezen elemzéseiben úgy jellemezte a neoliberalizmust, mint „a területszerző háború új fajtája”, egy háború, amelyben „a pusztítás / elnéptelenítés, valamint az újjáépítés / újraszervezés” azaz más szóval egy „totális háború” folyik „minden időben, minden helyen, minden körülmények között.” Ez az emberiség elleni háború, amelyben „minden ember, aki ellenkezik a piac logikájával, ellenség és el kell pusztítaniuk.”
Az emberiség elleni háborúban azon népek az első ellenségek, amelyek azon területeket lakják, amelyeket a tőke meg akar hódítani és újrarendezni. Meggátolják a természet financializációját, valamint az új kereskedelmi régiók kiépítését és integrációját.
Azon területeket, amelyeknek „értékük” van a piacon, előbb el kell pusztítani és elnépteleníteni, akár félkatonai szervezetekkel, vagy bűnbandákkal, vagy közvetlenül állami erőkkel. Ez a megsemmisítés szintén magában foglalja az élővilág elpusztítását is; más szóval, kitörölni a népek életmódját, mindenek felett megtörni a kapcsolatukat a földdel és a közösségi létüket. Ezzel egyidőben ezen területek újrarendezése és újjáépítése is megtörténik, hogy az a piac logikája szerint működjön. Ahol kisvárosok vannak és közösségek, akik a saját módjukon látják a világot és viszonyulnak hozzá, ott nagyvárosokat kezdenek építeni, hogy más nagyvárosokhoz kapcsolódjanak, amelyeket eufemisztikusan fejlődési pólusoknak vagy centrumoknak neveznek. Természetesen a népek korábbi tagjai már az áruk fogyasztói vagy olcsó munkaerő, amely képes lesz beintegrálódni a kapitalista modernitásba.
Még azok is, akik régen baloldalinak vagy forradalmárnak hívták magukat, ma ezen természetgyilkos és gyarmati projekteket fogják védelmezni. Úgy teszik, hogy leporolják a kézikönyveket: a „termelőerők fejlődését”, „az ország iparosítását”, „a őslakosok proletarizálását” fogják javasolni.
Az új hódító háborúban az őslakosok szervezetei, mint a CNI, állandó célpontjai a támadásoknak. Zósimo Camacho újságíró felfedte, hogy csak a Kongresszus adatai alapján 117 gyilkosságot és 11 eltűnést tudott regisztrálni a CNI 1996-os megalakulása óta 2019 júniusáig. De a valódi szám ennél magasabb, mivel általában csak azok jelennek meg a listán, akiknek politikai és/vagy művelet felelősségük van. A listán nem jelennem meg azok, akiket azért öltek meg, mert ellenálltak a farmjaik, szokásaik és mindennapi munkájuk miatt.
Ugyanez történik az EZLN-nek és a támogatói bázisával. 2018 decembere óta jelentősen nőtt a velük való ellenségeskedés. A konfrontáció legalább három formája kitűnik: 1) fizikális háború, amelynek részei a katonai betörések, a paramilitáris támadások és a szervezett bűnbandák terjeszkedése, amelyek teljes büntetlenségben működnek Chiapasban; 2) a médiaháború, amely hazugságok, pletykák és összeesküvés-elméletek megjelentetésén alapszik a közösségi médiában és a kommunikációs médiában; valamint 3) a politikai háború, amely a szerkezeten nem változtató egyéni és paternalisztikus szociális programokkal szervezi be, osztja meg, majd fordítja egymás ellen a közösségek tagjait.
A CNI-be és az EZLN-be tagolt őslakos népek Mexikóban szintén ellenállnak az életet védő küzdelemben. Ezen népek újra felszólítják az emberiséget: itt az ideje a közös álmunknak, itt az ideje a szabadságnak.
Írta: Raúl Romero szociológus
Eredetileg megjelent spanyol nyelven a La Jornadában