Az elmúlt hónapokban Kolumbia egészségügyi rendszerének válsága nyilvánosságra került, miután számos beteg panaszt nyújtott be arról, hogy megtagadják tőlük a gyógyszerekhez és alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést.
Ez a láthatóság nem véletlen: Gustavo Petro kormányának javasolt egészségügyi reformja keretében zajlik a vita. Az egészségügyi vállalkozásokat (EAPB, gyakran EPS-ként is emlegetve) működtető érdekcsoportok, akik felelősek az egészségügyi források kezeléséért, a gyógyszeripari multinacionális vállalatok és a politikai szektor egyes részei ellenzik a változtatásokat, mivel így elveszítenék jelenlegi óriási nyereségüket.
Gazdasági hatalmukat és agresszív lobbitevékenységüket felhasználva ezek a csoportok manipulálják a közvéleményt, és nyomást gyakorolnak a Nemzeti Kongresszusra, hogy blokkoljanak minden reformkísérletet, amely veszélyeztetné érdekeiket. Így fenntartják a tisztességtelen és kirekesztő rendszert, amely csak egy kisebbség javára szolgál a kolumbiai lakosság egészségének kárára.
Petro kormányzata alatt nyilvános feljelentések tárták fel az egészségügyi rendszerben zajló visszaéléseket. A kormány több EPS-be is beavatkozott, mind a járulékfizető, mind a támogatott rendszerben, amelyek azt állították, hogy nem tudják tovább fenntartani működésüket. Szégyentelenül ezek a vállalatok követelték, hogy a kormány szabadítson fel „szükséges” forrásokat működésükhöz. Petro azt válaszolta, hogy „kormánya nem fogja kifizetni az EPS-ek felhalmozott adósságait”, és ragaszkodott ahhoz, hogy saját pénzügyi kötelezettségeiket teljesítsék.
A Minisztertanácsnak bemutatott adatok szerint az EPS-ek adóssága meghaladja a 15 milliárd pesót (kb. 3,5 millió USD), míg a beszállítóknak és gyógyszergyártóknak fizetendő számlák becsült összege 1 milliárd peso (kb. 237 000 USD). Erre a helyzetre válaszul Kolumbia egészségügyi minisztere, Guillermo Jaramillo kijelentette:
„A kormány növelte az egészségügyi költségvetést; már ennek a kormánynak az első évében 27,5%-os növekedés történt. Az UPC-t (egységnyi fizetés a beteg után) korábban soha nem emelték ennyire, mindig az infláció felett. Azzal vádoltak minket, hogy nem növeltük, de az előző kormányokat soha nem vonták felelősségre, amikor jóval az infláció alatt emeltek.”
Ezek a gyakorlatok aláássák a közegészségügyet, valamint az egészséghez és élethez való jogot. Az alábbiakban bemutatjuk, hogyan akadályozza a jelenlegi rendszer az országban elsőként kiadott kényszerlicenc végrehajtását.
A dolutegravir patthelyzete
Kolumbiában 2023-ban állami használatra kényszerlicencet adtak ki a dolutegravir nevű gyógyszerre, amely egy HIV-kezelésben használt, kiváló hatékonyságú antiretrovirális szer. Magas ára korábban akadályt jelentett a hozzáférésben, és a kényszerlicenc kiadása az a jogi mechanizmus volt, amelyet a költségek csökkentésére és a rendelkezésre állás bővítésére választottak.
A kolumbiai kormány szerint a dolutegravir kezelés (kereskedelmi nevén TIVICAY®) becsült költsége körülbelül 1235 USD volt évente betegenként, a Gyógyszerár-információs Rendszerben (SISMED) rögzített árak alapján. Ezzel szemben ugyanezen kezelés költsége a Pánamerikai Egészségügyi Szervezet (PAHO) révén történő beszerzés esetén körülbelül 45 USD volt évente betegenként.
Ennek ellenére a jogi intézkedés végrehajtása jelentős akadályokba ütközött. Egyrészt a gyógyszergyártók nyomást gyakoroltak, tévesen azt állítva, hogy a kényszerlicenc gátolja az innovációt. Az intézkedést illegitimnek és törvénytelennek nevezték, heves vitát gerjesztve az országban. A kényszerlicenceket szabályozó jogszabályok bizonytalansága bizonytalanságot keltett az egészségügyi szolgáltatók és a betegek körében egyaránt – ami a gyógyszerhez való korlátozott hozzáférést eredményezte a mai napig.
Az EPS-ek kihasználták ezt a rést, hogy további adminisztratív akadályokat állítsanak fel, amelyek tovább nehezítették a betegek hozzáférését a kezeléshez. Bár az Egészségügyi Minisztérium párbeszédet kezdeményezett az egészségügyi szolgáltatókkal, sokan ellenálltak a kezelés könnyítéséhez szükséges változtatások bevezetésének. Ez a helyzet csak erősíti az egészségügyi rendszer nyereségközpontú és kirekesztő jellegét, ahol az egészségügyet üzletként kezelik, nem pedig jogként.
Petro reformja: célok és akadályok
Petro elnök javasolt egészségügyi reformja az univerzális lefedettséget és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való méltányos hozzáférést kívánja elérni olyan stratégiákkal, amelyek a fenntartható finanszírozás és az állami rendszer megerősítésén keresztül biztosítják a hozzáférést, erős hangsúllyal az alapellátásra.
A reform azonban jelentős akadályokba ütközik, különösen az EPS-ekhez hasonló pénzügyi közvetítők megszüntetését illető politikai konszenzus hiánya miatt – ezek a vállalatok a jelenlegi rendszer fő haszonélvezői, és ellenzik a reformot, mivel az veszélyezteti nyereségüket.
Kolumbia egészségügyi rendszere számos kihívással néz szembe, amelyek sürgős, az egyenlőségre és a megfizethető kezelésekhez való hozzáférésre összpontosító fellépést igényelnek. A dolutegravirre vonatkozó kényszerlicenc végrehajtása egy lépés a fontos antiretrovirális gyógyszerekhez való hozzáférés biztosítása felé, de szilárd politikai akaratra lesz szükség a gyökerező akadályok legyőzéséhez. Minden közegészségügyi stratégia fő célja legyen minden kolumbiai polgár egészséghez való jogának garantálása.
Hogyan működik a kolumbiai egészségügy?
Kolumbia társadalombiztosítási egészségügyi rendszere, az 1993-as 100. törvény alapján létrehozott, vegyes modellen működik, amely egyesíti az állami és magán egészségügyi ellátást. Finanszírozása szintén vegyes, állami és magán forrásokból történik.
A rendszer három fő szereplőből áll:
-
Egészségügyi vállalkozások (EPS, EAPB): Ezek a szervezetek felelősek az állami forrásokból és a dolgozók járulékaiból összegyűjtött pénzügyi erőforrások kezeléséért, valamint az orvosi szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosításáért. A járulékfizető rendszerben (kötelező járulékot fizetők) vagy a támogatott rendszerben (sebezhető helyzetű emberek) működhetnek.
-
Egészségügyi szolgáltatók (IPS): Kórházak, klinikák és egészségügyi központok tartoznak ide, amelyek államiak vagy magánjellegűek lehetnek. Az EPS-ek szerződést kötnek ezekkel a szolgáltatókkal, valamint a gyógyszerek forgalmazásáért felelős „logisztikai operátorokkal” vagy „gyógyszerkezelőkkel”.
-
Az Egészségügyi és Szociális Védelem Minisztériuma: Ez a szerv a Capitation Payment Unit (UPC) révén finanszíroz, az Egészségügyi Társadalombiztosítási Források Adminisztrátorán (ADRES) keresztül. Emellett szabályozza és felügyeli az egészségügyi rendszert, közegészségügyi politikákat határoz meg, és biztosítja a jogszabályok betartását, az 1993-as 100. törvény szerint.
Ez a pénzügyi közvetítésre összpontosító függőleges struktúra jelentős akadályokat teremtett az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésben. Problémák közé tartozik az ellátás töredékessége, az egyenlőtlen hozzáférés, a rossz szolgáltatási minőség – különösen vidéki területeken – és a korrupció. A válság a COVID-19 pandémia után mélyült.
Méltányos azt állítani, hogy a kolumbiai egészségügy nyíltan profitközpontú, és az egészséghez való jog megvalósítása nem prioritás. A kereskedelmi akadályok és számos gyógyszer és kezelés akadályt jelentő árai egyértelmű jelei egy fejjel lefelé álló modellnek. Ezek a magas költségek veszélyeztetik a rendszer fenntarthatóságát, növelve az állami pénzügyek terhét, és közvetlenül aláássák a kolumbiai lakosság egészséghez való jogának teljesülését.
Eredetileg Juliana López Méndez (Fundación IFARMA) írta a „Saúde não é mercadoria” rovatba, portugálul az Outra Saúde közölte. Az áttekinthetőség és a hossz miatt enyhén szerkesztve.