A kapitalizmus válsága a hazai jobboldalt két oldalról érinti.
A kormányon lévő Fidesz képtelen demokratikus eszközökkel kezelni az óriási társadalmi nyomort és lecsúszást, ezért a fasiszta diktatúra eszközeihez folyamodik, beleértve a hazai kulturális életben véghezvitt wassalbertes, nyírős, tormays ámokfutást, a Horthy-rendszer restaurációjának elkezdését, a menekült- és Soros-ellenes rasszista és antiszemita goebbelsi propagandát, a brutális korrupcióval elkövetett vagyonmentést, valamint az államigazgatás, a hadsereg, a rendőrség, a média, az önkormányzatok, az egyetemek stb. stratégiai ágainak megszállását.
A jobboldal másik cégei, a Jobbik-A Mi Hazánk neonáci pártok pedig szintén kihasználták a menekültek, cigányok és zsidók elleni uszításban rejlő politikai potenciált, majd a cukikampány során a végtelenül ostoba demagóg populizmust, amely tekintve nemzetünk szellemi színvonalát és a társadalmi lecsúszás miatti elkeseredettséget, sok helyütt táptalajra talált.
A fasizmus eme mindkét manifesztációja karakteresen jelen van a magyar társadalomban és közéletben. Spektruma a hétköznapi rasszizmustól, a Ságvári emléktábla leverésétől a neonáci félkatonai szervezetek magyarországi kiképzésén át a romák ellen szélsőjobboldali halálbrigád által elkövetett terrorista gyilkosságokig terjed.
A két karakterisztika pedig néha összetalálkozik. A neohorthysta hatalom legközelebb a Budai várban fog találkozni Szálasi és Adolf Hitler újkori híveivel, pedig ezek a nevek a világháború végén már nem voltak túl jóban egymással. A történelmi ellentéteket azonban manapság félre is tették. Ez a horthyzmus és szálasizmus már nem a nevekről szól, hanem a fasizmus két hazai megjelenési formájáról, és hogy ez a kettő igen is jól elfér egymás mellett, kiegészíti és potencírozza egymást.
Történik ugyanis, hogy ismét megrendezik a Kitörés napja nevű hazaáruló förmedvényt, amely során az európai szélsőjobboldal arra emlékszik, hogy a Hitler parancsát megszegő, a fővárosban maga után szó szerint hullahegyeket hagyó, népirtó SS és Wehrmacht alakulatok kitörtek a Budai várból, és a „zseniális” hadmozdulat során többségük meg is halt, maradékuk – szerencséjükre – szovjet fogságba esett. (Ha a németek kapják el saját menekülő alakulataikat, vélhetően mindet felkoncolták volna parancsmegtagadásért.)
A náci seregszemléhez szervesen kapcsolódik a Kitörés napi túra, amelyet a Természettúrázók Társasága berkein belül a Börzsöny Akciócsoport és a Hazajáró Honismereti és Turista Egylet is szervez, amely „honismeret” címen a következő nettó náci szöveggel hirdeti a túrát: „A Kitörés emlék- és teljesítménytúra célja, hogy minden év februárjában megemlékezzen azokról a magyar és német katonákról, akik a II. világháborúban két és fél hónapon keresztül védték Budapestet -és ezzel együtt Nyugat-Európát- a bolsevik Vörös Hadsereggel szemben.”
A társaság profiljába tartozik még a Horthy, Teleki Pál szélsőjobboldali politikusok nevét viselő emléktúrázgatás is.
Ha egy kicsit tájékozódunk a honlapjukon, egyből a magyar kormányba is belebotlunk!
A Nemzeti Együttműködési Alap ugyanis támogatja a Hazajáró Honismereti és Turista Egyletet, azaz szélsőjobboldali csapatépítő propagandistákat.
Hogy mi köze a „nemzeti együttműködésnek” azokhoz, akik a Budai várban a magyar (és minden más) nép szenvedéseit teljesen feleslegesen meghosszabbító náci katonai műveletekben vettek részt és azokhoz a degeneráltakról, akik ezelőtt még hajbókolnak is, az kérdés.
Hogy mennyi pénzt kapnak ezek a szervezetek a Nemzeti Együttműködési Alaptól, annak meg közérdekű adatkérés keretein belül járunk utána.
Annyi biztos, a NEA honlapja szerint, hogy „civil szervezeteket” támogatnak a „Kárpát-medencében” és eddig erre majdnem 3,5 milliárd, azaz 3500 millió forintot (!!!) tapsoltak el az Ön pénzéből!
Ironikus módon kiemelik céljaik között „az európai integrációt elősegítő programokat”, amely a Kitörés túra fényében kissé tragikomikus. Természetesen az oldalról némi antikommunista agymosás és hisztériakeltés is elérhető, hiszen a „Gulág Emlékbizottság” linkjét vagy három vörös csillag is jelzi.