Bizonyos korú olvasók talán emlékeznek egy rádiókomédiára, amelyben az egyik szereplő, Rambling Syd Rumpo (akit Kenneth Williams alakított), minden kérdésre így válaszolt: „A válasz a talajban rejlik.”
Két friss jelentés, az egyik a kormány Környezetvédelmi Ügynökségétől, a másik pedig a Rothamsted Researchtől (korábban Rothamsted Kísérleti Állomás, a világ egyik legrégebbi mezőgazdasági kutatóintézete, amelyet 1843-ban alapítottak) rámutat, hogy a kérdés még mindig fontos.
A Rothamsted-jelentés például új megvilágításba helyezi, hogyan szegényíti el az intenzív, műtrágyaalapú gazdálkodás a talaj „természetes” faunáját és flóráját, károsítja a talajszerkezetet (a talajrétegeket és azt, ahogyan az egyes homok-, iszap- és agyagrészecskék talajrögökké alakulnak), és hogyan vezet a talaj szénveszteségéhez, amely jelentősen hozzájárul a globális felmelegedéshez.
A jelentés sok szempontból egy frissítés és kiegészítés egy korábbi, de ugyanolyan jelentős, „Modern Mezőgazdaság és a Talaj” című jelentéshez, amelyet 50 évvel ezelőtt adott ki Nagy-Britannia akkori mezőgazdasági tanácsadó testülete a Mezőgazdasági, Halászati és Élelmezési Minisztérium. Akkor a hangsúly inkább a nehéz mezőgazdasági gépek használatán volt, mint a műtrágyákon, valamint a talajszerkezet rombolásán és erózióján, különösen az iszaptalajokon.
De az aggodalom a talaj iránt már jóval korábban is megvolt. Friedrich Engels „A politikai gazdaságtan kritikájának körvonalai” (1843) című művében panaszkodott, hogy a kapitalizmus „a földet, amely a létünk első feltétele”, az üzérkedés tárgyává tette.
Karl Marx pedig a „Gazdasági és filozófiai kéziratok” (a következő évben írt) című művében megfigyelte, hogy „a természetből élünk, és fenn kell tartanunk a folyamatos párbeszédet vele, ha nem akarunk meghalni. Az, hogy a fizikai és mentális élet a természethez kötődik, egyszerűen azt jelenti, hogy a természet önmagához kötődik, mert mi a természet részei vagyunk.”
Ahogy a 24 éves Engels és a 26 éves Marx nézetei érettek, egyre inkább beépítették a növekvő tudatosságot az emberi tevékenységek természeti környezetre gyakorolt hatásáról és annak összekapcsoltságáról. A Kommunista Kiáltványban hangsúlyozták a kapitalizmus dinamizmusát, amely folyamatosan átalakítja a világot a profitkeresés érdekében, és a társadalom átalakításának szükségességét az emberek javára.
A Tőke I. kötetének megjelenése során, és különösen azután, Marx és Engels mélyen érdeklődtek az ember és a természet közötti kapcsolatok dinamikája és a kapitalizmus által okozott ökológiai károk iránt. Bár Marx Tőkéjének elemzési fókusza a gazdaság volt, kulcsfontosságú részek mutatják az emberek evolúciós eredete és biológiai természete, valamint a nem emberi világgal való kapcsolatunk iránti aggodalmat.
Marx és Engels nem csupán a növekvő ipari városok problémájaként azonosították a környezetromlást, hanem az emberek természethez való elidegenedésének általános következményeként is. A talaj különös figyelmet kapott. Marx saját kutatásai a Tőkéhez tartalmazták Justus Von Liebig munkáinak tanulmányozását a mezőgazdasági kémiáról.
Liebig úttörője volt a tápanyagciklus és a kémiai elemek növekedésben betöltött szerepe tanulmányozásának (beleértve a szénciklust), de miközben előmozdította a szervetlen műtrágya gyártását, aggódott a talaj szerves anyagának kimerülése miatt is, és az emberi szennyvíz újrahasznosítását szorgalmazta.
Engels különösen nagy hatással volt közeli barátja Manchesterben, a „Vörös Kémikus” Carl Schorlemmer, akinek címét használta, hogy elkerülje a rendőrség leveleinek felbontását. Schorlemmer (Marx becenevén Jollymeir a humorérzéke miatt) korának egyik legkiválóbb szerves kémikusa volt, és hatása Liebig és mások mellett szinte biztosan kulcsfontosságú volt Marx „anyagcsere-rift” fogalmának kialakulásában.
Abban az időben az emberi tevékenységek szisztematikus biogeokémiai hatásai ismeretlenek voltak, és figyelmük konkrét földgazdálkodási kérdésekre összpontosult, mint a talajromlás és az erdőirtás. A kapitalista mezőgazdaság különös aggodalomra adott okot. A monokultúrák tápanyagkimerülésben, talajszerkezetrombolásban és kártevőfertőzésben játszott szerepének következményeit már felismerték, miután ezek az agrárújítások alapozták meg Nagy-Britannia ipari forradalmát.
A gazdálkodás intenzívebbé válásával, amelyet az elkerítések tettek lehetővé, a talajromlás egyes területeken jelentős problémává vált, amelyet csak részben oldott meg a városok növekvő lótrágyával folytatott új kereskedelme. Joseph Fison, John Lawes és más vállalkozók óriási profitot hoztak a műtrágyák bányászatából. De a trágyák helyettesítése szervetlen műtrágyákkal a talaj szerves anyagának csökkenéséhez vezetett (amely önmagában, a fosszilis tüzelőanyagok égetésével együtt, jelentős mértékben hozzájárult a légköri CO2 szint növekedéséhez).
A Tőke I. kötetében Marx kijelenti, hogy „a kapitalista termelés tehát csak úgy fejleszti a technológiát, és az egyes folyamatok összekapcsolását egy társadalmi egésszé, hogy közben elszívja minden gazdagság eredeti forrását – a talajt és a munkást.”
Az, hogy Marx vagy Engels tudott-e Charles Darwin utolsó munkájáról, a „Zöldségföld kialakulása a férgek tevékenysége által, megfigyeléseikkel szokásaikról” című műről, amelyet 1881-ben adtak ki és 40 évnyi földigiliszta kutatás eredményeit tartalmazza, nem világos, de valószínűnek tűnik: a könyv első évében 6,000 példányban kelt el, több, mint Darwin „A fajok eredete” című műve 1859-ben.
Később, az Engels által összeállított és a Tőke III. köteteként kiadott írásokban, amelyet 1894-ben, Marx halála után adtak ki, ír az ökológiai gondoskodás erkölcsi kötelességéről:
„Még egy egész társadalom, egy nemzet, vagy akár az összes egyidejűleg létező társadalom együttvéve sem a Föld tulajdonosai. Csak annak őrzői, haszonélvezői, és [ … ] jobb állapotban kell átadniuk a következő generációknak.”
Másfél évszázaddal előre tekintve világos, hogy a talaj sokkal bonyolultabb dolog, mint amire Darwin vagy Marx számíthatott volna. Leonardo da Vinci állítólag azt mondta: „Többet tudunk az égi testek mozgásáról, mint az alattunk lévő talajról.” Vitatható, hogy ez még mindig így van-e, de világos, hogy a tudásunk jelentősen nőtt, mióta Marx és Engels írtak.
Egy példa: a Brit Ökológiai Társaság neves folyóiratában, a Journal of Ecology-ban megjelent „Szocializmus a talajban?” című tanulmány szerint: „Szinte minden növény szimbiotikus kapcsolatban áll a mikorrhizás gombákkal.” Ezek a talajgombák elősegíthetik a növények növekedését azáltal, hogy tápanyagokat biztosítanak a növénygyökereknek cserébe a növényi asszimilátumokért. A kapcsolatot tönkretehetik a rossz mezőgazdasági gyakorlatok, például túlzott szántás, túllegeltetés, túlzott műtrágya- és peszticidhasználat, valamint monokultúra.
Ahogy Charlie Clutterbuck szocialista talajkutató mondta a Gardener’s World egyik legutóbbi kiadásában, a növényi gyökerek és földigiliszták között egy „tömött kis atkákkal teli tömeg” van — „fermentáló kis rothasztók”. Nem sokkal korábban, a Marx Emlékkönyvtár Food, Farming and the Future (Élelmiszer, Gazdálkodás és a Jövő) című szemináriumsorozatában (elérhető a Könyvtár weboldalán), ő és Tim Lang (a rendkívül befolyásos szöveg, a More Than We Can Chew: The Crazy World of Food and Farming (Érvek a Szocializmusért) társszerzői) azzal érveltek, hogy a talajpusztítás a mezőgazdaság szélesebb körű válságának része, amely viszont egy diszfunkcionális és kizsákmányoló gazdasági rendszerből fakad.
Minden gazdálkodónak, kertésznek és környezetvédőnek valószínűleg eszébe jutottak Engels gondolatai, aki a Természet dialektikája című jegyzeteiben írta: „Ne hízelegjünk magunknak túlságosan az emberi természet feletti hódításaink miatt. Minden ilyen hódítás bosszút áll rajtunk.”
A talaj a bonyolult „élet hálójának” része, amelyre mi emberek és a bolygónk ökoszisztémája támaszkodik. Az emberi munkával együtt a globális élelmiszer-ellátás 95 százalékát biztosítja. A talaj háromszor annyi szenet tartalmaz, mint a légkör, csökkenti az árvizek kockázatát víz elnyelésével, és önmagában is élőhely.
A talajvédelem kritikus fontosságú az emberi jólét szempontjából.
Szóval, a válasz a talajban rejlik? Nem, de a talaj fontos fókuszpontot biztosít a vállalati kapitalizmus és a környezet közötti kapcsolat megértéséhez, és elhanyagolása közös veszélyt jelent számunkra.
A Marx Emlékkönyvtár és Munkásiskola gazdag esemény-, előadás- és tanfolyamprogramjának részletei, valamint a múlt eseményeinek felvételei – beleértve a Food, Farming and the Future sorozatot is – megtalálhatók a könyvtár weboldalán: www.marx-memorial-library.org.uk.
forrás: Morning Star