A gyermekek és fiatalok elleni szexuális erőszak sokkal szélesebb körű probléma, mint az úgynevezett „bűnszövetkezetek által elkövetett visszaélések” – gyökerei a család működésében rejlenek az osztálytársadalomban.
A jobboldal a „bűnszövetkezetek” körüli jogos felháborodást arra használta fel, hogy növelje támogatói bázisát. Azonban ha gyermekként valaki szexuális erőszak áldozata lesz, a legvalószínűbb elkövető nem a helyi taxis vagy gyorséttermi dolgozó lesz. Az elkövető valószínűleg az apa.
Ez a fajta visszaélés gyakran nem kerül jelentésre, amikor megtörténik, és ritkán vonják be az illetékes hatóságokat.
Ez a sokkoló tény is szerepel a Gyermekek Elleni Szexuális Erőszak Szakértői Központjának 2023 szeptemberében publikált jelentésében, amely a családon belüli szexuális visszaéléseket vizsgálta.
A jelentés szerint a családon belüli gyermekek elleni szexuális visszaélések (CSA) „az Angliában és Walesben a rendőrséghez bejelentett szexuális bűncselekmények majdnem felét” teszik ki. Ez annak ellenére igaz, hogy az ilyen típusú visszaélések gyakran nem kerülnek a hatóságok látókörébe, ami megnehezíti a valódi méretük felmérését.
„Minden tízedik gyermek, a lányok 15 százaléka és a fiúk 5 százaléka valamilyen szexuális bántalmazást szenved el 16 éves kora előtt” – áll a jelentésben.
„Ez különösen traumatikus lehet az árulás, a megbélyegzés és a titkolózás miatt, amely vele jár. Az áldozatoknál összefüggésbe hozták a gyenge fizikai és mentális egészséggel, az alacsonyabb jövedelemmel, párkapcsolati nehézségekkel és az életük során ismétlődő áldozattá válással.”
Egy felmérés szerint azok közül, akik szülő vagy szülői szerepben lévő személy által elkövetett nemi erőszakot vagy behatolással járó szexuális visszaélést éltek át, 64 százalék nem beszélt róla az eset idején.
Ez nem az a kép, amelyet a jobboldaliak és rasszisták festenek, akik a nagy visszhangot keltő gyermek elleni szexuális kizsákmányolási (CSE) ügyek miatti jogos borzalmat kihasználva próbálják szítani a gyűlöletet. Hazugságokat terjesztenek a visszaélések természetéről, hogy előmozdítsák rasszista gyűlöletüket.
Fontosabb, mint valaha, hogy megértsük, mit jelent a gyermekek elleni szexuális visszaélés, kik követik el, és hogyan történik.
A CSE a visszaélés egy speciális formája, amelyben gyermekeket és tinédzsereket férfiak manipulálnak és erőszakolnak meg, gyakran pénzért vagy cigarettáért, élelmiszerért cserébe.
Az áldozatok közül néhányan azt az ígéretet kapják, hogy szeretetet és figyelmet kapnak, miután a manipuláció és kényszerítés programja elhiteti velük, hogy beleegyezéses kapcsolatban vannak. Sok áldozat csak felnőttkorában érti meg, hogy amit átélt, az CSE volt.
Minden CSE-esetet kegyetlenség és erőszak jellemez – ahol társadalmunk legsebezhetőbb fiataljait szándékosan célozzák meg.
De ezek a fiatal nők nem csupán az őket támadó erőszaktevőktől szenvednek. Rendszeresen kisebbítik őket, elutasítják, és néha még kriminalizálják is azokat azok hatóságok, amelyeknek meg kellene védeniük őket.
Nem hisznek nekik, részben azért, mert a szexuális erőszakot és visszaéléseket társadalmilag általában nem veszik komolyan. De amikor az áldozatok gyerekek, különösen a szegény gyermekek, akkor még inkább figyelmen kívül hagyják őket.
A gyermekbántalmazás gyakori jelenség, legyen szó templomokból, fiatalkorú bűnözők intézményeiből, gyermekotthonokból vagy bentlakásos iskolákból. Az ilyen környezetek hierarchikus kultúrája lehetővé teszi, hogy figyelmen kívül hagyják azokat, akik bántalmazásról és zaklatásról panaszkodnak. És ezek azok a környezetek, ahol veszélyes felnőttek kerülnek bizalmi pozíciókba, akiknek elvileg a gyermekek gondozására kellene figyelniük, de ehelyett lehetőséget látnak az erőszakoskodásra.
A gyermekek elutasításának és figyelmen kívül hagyásának visszatérő témái arra is rávilágítanak, hogy a fiatalokat nem kezelik komolyan, mint saját jogú emberi lényeket.
A gyermekeket nem mindig kezelik önálló emberi lényekként — saját gazdag életükkel, tapasztalataikkal és nehézségeikkel.
Túl gyakran csupán a szüleik járó tükrének vagy a tágabb közösségük képviselőinek tekintik őket.
Ez részben a törvényben is tükröződik. Például a gyermekek kevesebb jogi védelmet élveznek a fizikai erőszakkal szemben, mint a felnőttek. Angliában törvényes, hogy a szülők megpofozzák a gyermekeiket, ha azt „indokolt büntetésnek” tekintik.
Az is törvényes, hogy egy gyermekgondozó, akit a szülők függetlenül alkalmaznak, például egy dada vagy bébiszitter, megpofozhatja a gyermeket, ha az anyuka és apuka beleegyezik.
Van egy specifikus kontextus, amely magyarázatot ad arra, miért szolgál a kapitalizmus alatti otthon ilyen termékeny talajként a bántalmazás számára. A kapitalista nukleáris család nem csupán a tágabb rendszer terméke — fontos szerepe van abban, hogy megerősítse azt.
A család az, ahol a gyermekek megtanulják, hogy a szüleikben bízzanak a leginkább, és hogy engedelmeskedjenek az felnőtteknek általánosságban.
Van egy titkolózásra hajlamos felhő, amely beburkolja és eltakarja a családi életet. Létezik egy olyan elképzelés, hogy „a vér sűrűbb, mint a víz”, és fontos „megőrizni a családon belül”.
A család az, ahol a legtöbb alapvető emberi szükségletünket kielégítik — a táplálkozás és alvás szükséglete, az emberi kapcsolatok és a biztonság szükséglete. Megtanítanak minket arra, hogy a családi és romantikus kapcsolatokat helyezzük minden más rokon- vagy kapcsolattípus fölé. És sok esetben ez egy pozitív tapasztalat, és a családtagjaink támogatnak minket egy nehéz és ellenséges világban.
A munkásosztály tagjai mindannyian kimerültek a kapitalizmus alatti hajtóerő tapasztalatától. De ennek eredményeként az emberek — még azok is, akik szeretik egymást — szörnyen bánhatnak egymással.
Ez részben azért van, mert a család élménye nem felel meg annak az ideálnak, amire azt mondják nekünk, hogy számítsunk. Azt mondják nekünk, hogy a szüleinkkel, partnereinkkel és gyermekeinkkel fogjuk megtalálni azt a szeretetet, beteljesedést és kapcsolatot, amire az embereknek szükségük van.
A mai családok egyre nagyobb nyomás alá kerülnek az egészségügyi, oktatási és szociális szolgáltatások elleni támadások miatt.
Ha mindez igaz, hogy a családi élet rendkívül veszélyes lehet, miért nem tesz senki semmit? A válasz egyszerű: a nukleáris család egysége túlságosan előnyös a kapitalizmus egésze számára.
Ez az a környezet, ahol az emberek a legnagyobb valószínűséggel szenvednek el bántalmazást – de egyben az a közeg is, amelyen keresztül a társadalomban a legtöbb gondoskodás megvalósul. Ez a gondoskodás döntően nőkre hárul, akik túlnyomórészt viselik a főzés, takarítás és ápolás terheit.
Ezt többnyire ingyen teszik, szinte semmilyen állami beavatkozás nélkül.
Azáltal, hogy gyakorlatilag kiszervezik mindenki – különösen a fiatalok, idősek, betegek vagy fogyatékkal élők – gondozását egyénekre, jellemzően nőkre, az uralkodó osztály mentesül minden pénzügyi felelősség alól. A kapitalista osztálynak összességében érdeke, hogy fenntartsa a családi kapcsolatokat a jelenlegi formájukban – még akkor is, ha ez rombolja az emberi kapcsolatokat, és veszélybe sodorja az egyéneket.
Védik a családot a kritikától, mert az rendkívül hatékony mechanizmus az emberek egészséges, iskolázott és szocializált állapotának fenntartására.
Mint ilyen, a család kulcsszerepet játszik az uralkodó osztály ideológiájának átadásában.
Az emberi társadalom a kapitalizmus alatt nem olyan módon van megszervezve, hogy jó kapcsolatokat ápoljon. Ehelyett a családi élet arra van szervezve, hogy a lehető legolcsóbban zsákmányolja ki a felnőtteket, és gondoskodjon a gyermekekről.
Az az ideológia, amely ragaszkodik ahhoz, hogy minden család önálló, elszigetelt egység, arra kényszeríti a szülőket, hogy teljes felelősséget vállaljanak gyermekeikért, még akkor is, ha nem rendelkeznek megfelelő erőforrásokkal a magas színvonalú gondoskodáshoz.
Mivel a magán családi egység kritikán felül állónak számít, ez lehetővé teszi, hogy az emberek szörnyű dolgokat tegyenek, amelyek gyakran szinte teljesen észrevétlenek maradnak.
Manapság az állam bonyolult, de kritikus szerepet játszik a család intézményének támogatásában, ami túlmutat azon, hogy csupán elismeri annak szerepét. Az állam közvetlenül beavatkozik a házasságra, válásra, tulajdonjogra és más területekre vonatkozó törvények révén. De közvetettebb módon is támogatja a család ideológiáját.
A politikusok rendszeresen hangoztatják a „családi értékek” fontosságát, és azt állítják, hogy támogatják a „keményen dolgozó családokat.”
Ez az ideológia – amely szinte minden körülmények között összetartja a családot – aktívan veszélybe sodorhatja a gyermekeket.
Ez termékeny táptalajt teremt a családi otthonokon belül a gyermekszexuális visszaélések (CSA) burjánzásához.
Ebben a kontextusban karakterezi félre a bántalmazást a milliárdos Elon Musk és a konzervatív vezető Kemi Badenoch, miközben rasszizmust szítanak a CSE botrányok körül.
Közben a családon belül bántalmazott gyermekek helyzete egyre rosszabbá válik. A CSA Képzőközpont szerint „becslések szerint a családon belüli gyermekek szexuális bántalmazása soránnyolc áldozatból csak egy kerül a törvényes hatóságok figyelmébe”.
Elmagyarázzák, hogy az egyik tényező, amely veszélyezteti a gyermekeket, az, hogy a helyi hatóságok a családon kívüli más típusú bántalmazásokra összpontosítottak, mint például a CSE.
Lehetséges, és valójában szükséges, hogy elítéljük az erőszakos egyének tetteit, miközben egy szélesebb elemzést alkalmazunk a strukturális okokról, amelyek miatt és ahogyan az emberek viselkednek.
És lehetetlen megérteni a családi bántalmazás valóságát anélkül, hogy ne kérdeznénk meg, miért ölt ilyen formát a kapitalista rendszerben.
forrás: Socialist Worker