A lengyel forradalmár, Rosa Luxemburg által felvetett kérdés arról, hogy “szocializmus vagy barbárság”, volt a Béke és Igazság Projekt (PJP) első nemzetközi konferenciájának középpontjában múlt szombaton.
Ez a fontos konferencia, amely a dél-londoni aktivistákat hozta össze, és több ezer embert online, szerte a világból, egy nappal azután zajlott le, hogy az argentin emberek elmentek szavazni, és úgy döntöttek, hogy a szélsőjobboldali Javier Milei legyen az új elnökük.
Ez csak még élesebbé tette a kérdést arról, hogy mi várhat ránk a jövőben.
A PJP-t 2021-ben alapította Jeremy Corbyn, Islington North körzet veterán szocialista képviselője, hogy események és beszélgetések révén kapcsolja össze az embereket, közösségeket és szervezeteket, de leginkább a cselekvés révén.
A konferencia olyan kulcsfontosságú kihívásokat érintett, amelyekkel a szocialistáknak világszerte szembe kell nézniük.
Hogyan teremthetjük meg a béke és biztonság világát olyan időkben, amikor a világon több mint 30 fegyveres konfliktus dúl, amelyeket nagyrészt a multinacionális tőke saját érdekei szerint támogat, és amikor gyakorlatilag már új hidegháborúban vagyunk?
Létrehozható-e egy olyan adórendszer, amely igazságosabb, mint a jelenlegi, ahol nem a gazdagok gazdagabbá tétele a cél, hanem az, hogy a munkás- és parasztközösségek számára szociális igazságot hozzon létre, akiknek azért is küzdeniük kell, hogy a mindennapi betevőt megszerezzék és tető legyen a fejük felett?
Hogyan szervezhetjük meg a munkásokat határokon átívelve, amikor a világban a munka nagy része informális, amikor a “hagyományos” munkamódok megváltoztak, és amikor a világban a szakszervezeti tagság körülbelül 8 százalék körül van?
Mit kell tenni azért, hogy mindenki hozzáférjen egy otthonhoz, a földjéhez és a méltóságához ott, ahol él, amikor a gyarmatosítás által teremtett konfliktusok még közel sincsenek megoldva?
Hogyan tudjuk rávenni azokat az embereket, akik felelősek a klímavészhelyzetért, hogy tegyenek valamit az általuk okozott problémák ellen, de akik inkább az emberek és piacok kizsákmányolásával foglalkoznak a profit végtelen hajszolása során?
A PJP számos kiváló előadót hozott össze, hogy elkezdjük megfontolni ezeket a valóban alapvető kérdéseket.
Az előadók között szerepel a német Die Linke képviselője, Sevim Dagdelen, a belga Munkáspárt elnöke, Peter Mertens, a KND főtitkára, Kate Hudson, a volt görög pénzügyminiszter, Janisz Varufakisz, a filmrendező Ken Loach, az Amazon Munkásszervezet elnöke, Chris Smalls, a Unite volt főtitkára, Len McCluskey, a rapper Lowkey, az indiai politológus Navsharan Singh és a Tricontinental Institute for Social Research alapítója, Vijay Prashad.
Ezen alapvető kérdések megoldása természetesen sosem érhető el egy egynapos konferenciával. De a szocializmus vagy barbárság választásán kívül számomra több más kérdés és téma is felmerült.
Minden nagyon jól kiválasztott téma esetében a profit felhalmozása volt előtérben, ahogy a kapitalizmus arculatának változása is.
Varufakisz közölte, hogy el kell gondolkodnunk azon, hogy most beléptünk-e egy új techno-nemesi rendbe, ahol az Amazon főnök Jeff Bezos hasonlóképpen elképzelhetetlen vagyonra tehet szert azzal, hogy a területét másoknak bérli ki, és körülbelül az eladási ár 40 százalékát felszámolja tőlük.
Ráadásul minden mozdulatunk, nemhogy a telefonunkon tett minden billentyűleütésünk, lehetővé teszi Bezos számára, hogy finomhangolja, mit reklámoz nekünk eladásra. Csak azokat a dolgokat látjuk, amelyeket a legvalószínűbb, hogy megvásárolunk.
Ha Varufakisznak igaza van, újra kell értékelnünk szervező stratégiáinkat, hogy több hatalmat adjunk a munkásoknak egy virtuális világban, ahol nem csak gyárak vagy munkahelyek, hanem az állások is egy gombnyomással változhatnak.
Hogyan építhetnénk tovább azokra a győzelmekre, amelyek egy régióban kétségtelenül bekövetkeztek, hogy magabiztosságot adhassunk a munkásoknak és parasztoknak, hogy ők is képesek lehetnek győzni?
A kiváló indiai politológus és aktivista, Navsharan Singh, a konferencián beszélt az indiai gazdák sztrájkjának inspiráló győzelméről, a történelem legnagyobb sztrájkjáról, ahol milliók tiltakoztak, hogy rákényszerítsék a szélsőjobboldali Narendra Modit, hogy visszavonja a mezőgazdasági törvényét, amely számtalan indiai életét pusztította volna el.
Az Amazonnál létrehozott szakszervezet, ahol Chris Smalls és társai felálltak az egyik leggazdagabb ember ellen a világtörténelemben, ösztönzést adott a brit munkásoknak, hogy ugyanezt próbálják megtenni idehaza.
De mi jön ezután? Hogyan folytathatjuk ezeket a beszélgetéseket?
Az egyik tanulság, hogy a vita nem maradhat a globális északi ellenőrzés alatt.
Az északi régió elvtársai kétségtelenül kritikus szerepet játszanak ebben a vitában, és még fontosabb, hogy előre vigyék a cselekvést. De hiszem, hogy a forradalmi változás a déli régió népeiből fog megszületni és kifejlődni – akár ott élnek, akár az északi régió hasában.
Ezt azért mondom, mert tudom, hogy az Egyesült Államok lakájrezsimiet is le kell győznünk, ha hosszú távú kihívást akarunk jelenteni a korábbi gyarmati hatalmak hegemóniájával szemben.
Ha szembeszállnak velük, ahogyan azt ismételten bebizonyították, ezek a gyarmati hatalmak mélyen autoriter, barbár viselkedéshez fognak folyamodni.
Globális szinten kell jól szervezetten fellépnünk, hogy megtagadjuk az együttműködést velük, legyen szó munkahelyeinkről vagy közösségeinkről.
A rapper és aktivista Lowkey emlékeztette a konferenciát szombaton a nagy Malcolm X szavaira: “Nem vagyunk kevesen. Szervezetlenek vagyunk.”
Azonos határokon kell szerveződnünk, ahogyan a tőke régóta teszi.
Ez ambiciózus gondolkodást és nem szekcionális megközelítést igényel. Semmi más nem lesz elegendő ahhoz, hogy megküzdjünk az előttünk álló kihívás méretével.
Ez azt is jelenti, hogy meg kell értenünk, hogy felesleges az azon a rendszeren való babrálgatás, amely rendszerszinten képviseli azt a nézetet, hogy emberek kevesebbet érnek, mint mások – hogy ők “emberállatok“, vagy, ahogy Noam Chomsky egyszer leírta, “emberileg értéktelenek”.
Ne pazaroljuk az időnket arra, hogy higgyük, a kapitalizmust úgy lehet megreformálni, hogy egy kicsit kedvesebb legyen a kizsákmányolásában. Szocialista társadalomra van szükségünk.
A szociáldemokrata megoldások, mint a valamilyen módon kedvesebbé tett kapitalizmus, egyszerűen nem fogják megoldani a konferencián megvitatott problémákat.
Hiszem, hogy – a nagyszerű Vijay Prashad szavaival élve – nemcsak egy jobb világ lehetséges – hanem a szocializmus is szükséges.
Ha nem csak el akarjuk hárítani a barbárságot, hanem előre akarunk lépni ezen a jobb világ felé, akkor szilárdan kell fókuszálnunk arra, hogyan tudjuk összekapcsolni az összes elméletünket a múlt heti PJP konferencián megvitatott kérdésekben, és az összes hasonló eseményt egy mozgalommá kell formálnunk, amely a tetteknek van szentelve.
A PJP konferencia jóval több mint hasznos kezdeti hozzájárulás ehhez a célkitűzéshez
Írta: Roger McKenzie (PJP)
forrás: Morning Star