Párizs népe tüntet. Természetesen Macron neoliberális megszorító politikája ellen.
A francia választásokon két választás maradt: a neoliberális kapitalizmus vagy a belőle majd kinövő fasisztoid „demokrácia” Le Pen képében.
A kapitalista demokraták lépten nyomon a baloldali munkásmozgalmat próbálják összemosni a fasizmussal, pedig a történelem is megmutatta, hogy „tőke és fasizmus jegyesek”, és hogy a fasiszta diktatúrák mindig kapitalista válságokból születnek meg, amikor az uralkodó osztály már képtelen tovább demokratikus eszközökkel kormányozni. A történelem azt is megmutatta, hogy ezek a kapitalista „demokraták” szívesebben ostorozzák a valóban demokratikus és szegénypárti baloldalt, miközben lepaktálnak a fasiszta fenevaddal. És ez nem csak a náci Németországra igaz, a jelenség megfigyelhető Pinochet Chiléjében, ahol a rezsim óriási támogatást kapott az Egyesült Államoktól, miközben az ország a neoliberális gazdaságpolitikát tesztelte a fasiszta diktátor irányításával.
A jelenség megfigyelhető Magyarországon is, ahol az első világháború utáni válságból megszületett a gyilkos Horthy-ellenforradalom, valamint a Gyurcsány-Bajnai kormányok neoliberális, megszorító ténykedése után, amely után a semmiből 10%-os párttá fejlődött a Jobbik és kétharmados előnyre tett szert a Fidesz. 2006 óta lényegében rendszeresen masíroznak neonáci csoportok az országban, terrorizálják a falvakat a nem létező „cigányveszély” miatt, valamint az interneten terjesztik a fasiszta gyűlöletet a menekültellenes vagy rasszista álhírek képében olyan bűncselekményekről, amelyek soha nem történtek meg. Neonáci csoportok tartanak fegyveres katonai kiképzéseket, miközben az államgépezet meg sem moccan. Miért is moccanna? Ez az államgépezet már nyíltan élteti a munkásellenes és fasiszta diktátor Horthyt és uszít a menekültek ellen, miközben leépítik a baloldal emlékeit, megváltoztatják az utcaneveket, eltávolítják a szobrokat, megszüntetik a Lukács Archívumot, és bizonyára a könyvtárak is kidobálták már titokban a hátsó kapun a „rendszerre káros” irodalmat.
Az teljesen egyértelmű volt, hogy Emmanuel Macron francia államfő a neoliberalizmus európai pápájává szeretné avanzsálni magát, aki már eddig is hírhedt volt munkásellenes politikájáról, amelyet most államfőként, magasabb szinten is gyakorlatba is ültethet.
A francia tömegek sajnos ostobán döntöttek, hiszen jelen volt Mélenchon személyében a valódi, szegénypárti baloldali alternatíva, amely az öntudatos emberek hatására jelentős erőre tett szert, de mégsem került be a végső versenybe, amely a fasiszták és a neoliberálisok között dőlt el – még mindig mondhatjuk, hogy szerencsére – Macron javára.
Ez a „győzelem” a fasizmus felett azonban ideiglenes!
Ahogy a megszorító kapitalizmus eddig megszülte a történelemben a fasiszta rémet, úgy fog történni ez most is Franciaországban! Le Pen fasiszta Nemzeti Frontjának megerősödését is két főbb oknak köszönhetjük: a „szocialistának” csúfolt Francois Hollande megszorító politikájának, valamint annak, hogy a nácik képesek voltak eltitkolni saját velejükig romlott természetüket és cukikampányba kezdeni. (Mintha valahonnan ismerős lenne ez a recept).
Sajnos a köznyelvben a neoliberalizmus még mindig baloldalon van elkönyvelve, annak ellenére is, hogy semmi közük hozzá. Már rég elfelejtették a liberális „szabadság, egyenlőség, testvériség” baloldali gondolatát, vagy nagyon kifordították ezeket a fogalmakat. A baloldali elkönyvelés miatt pedig törvényszerű, hogy az általa megnyomorított embertömegek első haragjukban a jobboldalon keressenek menedéket és politikai pártfogókat. A társadalmi lecsúszás pedig a fasisztáknak kedvez. Mellettük áll készenlétben a tőke és a média is. Jelen esetben minden adott a szélsőjobboldal megerősödéséhez, és ahhoz, hogy akár győzelemre érjen a következő francia választásokra. Az lesz csak igazán tragédia Európa számára.
A francia baloldalnak – a valódi baloldalnak – fel van adva a lecke. Borzasztó körülmények között kell kiállniuk a szegények, a kizsákmányoltak mellett, szemben a neoliberálisok és a fasiszták nyomásával és aljas képmutatásával. És persze eurók milliárdjaival, amelyet a tőkés kampánytámogatás címen ad majd a politikai kufároknak.