Ápolási katasztrófa, kórházbezárások, közműtartozások, hiányos felszerelések, oltási vészhelyzet: A járvány feltárja, mennyire leromlott a német egészségügy.
Most fennáll annak veszélye, hogy az állami kudarc hatása kiszélesedik, ugyanakkor több választás előtt állunk, a kormányzatnak pedig ezeket sorba kell állítani. A „Vakcina-csúcstalálkozó” magasröptű videókonferenciája Angela Merkel szövetségi kancellár (CDU), a miniszterelnökök, tudósok és vállalati képviselők között hétfőn egy vészhelyzeti intézkedés volt.
Jens Spahn (CDU) szövetségi egészségügyi miniszternek vasárnap este már visszafogott várakozásai voltak, és közölte a Bild lappal, hogy a találkozót a vakcinatermelés növeléséért hozták össze, hogy eleget tegyenek több szövetségi állam kívánságának, hogy magasabb szintű tervezés legyen. Őszintén kijelentette, hogy ismeri a hatalmi egyensúlyt: „Egy csúcstalálkozó által nem tudunk több vakcinát előállítani”. Jelenleg még nem lehetséges „akár hetekig vagy hónapokig megmondani, hogy pontosan melyik nap érkezik.” Okként nem a kormányzat gyógyszergyáraktól való függését nevezte meg, hanem hogy a vakcinatermelés jelenleg „egyik napról a másikra él”.
A Gyógyszertermelők Kutató Szövetsége (VFA) lobbiegyesület hálásan fogadta Spahn javaslatát és elküldte elnökét, Han Steutelt az ARD „Reggeli magazinjába”, ahol a tőke ördögére figyelmeztetett: az állami beavatkozásokra. A Németországi Szerkesztőségi Hálózaton keresztül még hozzátette, hogy a vakcinagyártás „ne legyen olyan bútorbolti könyvespolc, amit könnyen össze lehet szerelni.” A technikai bonyolultságra való utalás a várható hozamok helyett még a polgári pártokat is idegessé tette. Most ködlámpák után nyúlnak. Ahogy Peter Altmaier (CDU) szövetségi gazdasági miniszter is vasárnap az ARD-n „Anne Will” műsorában határozottan nem zárta ki az állami szankciókat.
Hétfőn Markus Söder bajor miniszterelnök is csatlakozott, és rámutatott Münchenre is: „A rendeleti jog szerint hasonló szükséghelyzet esetén adott a lehetőség akár a begyűjtésre is”. A célnak annak kell lennie, hogy egy szövetségi szintű stratégia keretein belül olyan sok vakcinát termeljünk Németországban, amennyit csak lehetséges. A bajor állampárt hirtelen vonzódása a tervezéshez a piacgazdaság helyett nyilvánvalóan Robert Habecket, a Zöldek társelnökét is megmozgatta. Vasárnap a Funke médiacsoport újságjaiban „Oltási szükséggazdaságot” követelt. Manfred Weber (CSU), a konzervatív néppárti EP-frakció elnöke is elragadtatta magát a vasárnapi Bildben: „Vészhelyzet esetén a jóváhagyott vakcinákat mások kötelező licenszelésével is gyártani kellene.”
Achim Kessler, a Linke (Baloldal) egészségügyi szóvivője hétfői sajtóközleményében világosan kijelentette, hogy ennek semmi köze a betegekhez vagy a szocializmushoz, hanem az egész csak szemfényvesztés: „A gyógyszeripar együttműködést és termelői hálózatot ígérget válaszként a követelésünkre, hogy adják ki a licenszeket. Az ipar továbbra is a saját kezében akarja tartani a gyeplőt, a kormány pedig kiáll emellett és védi a kizárólagos tulajdoni igényeket és a profit felé orientálódást.”
Erre valók a „csúcstalálkozók”.
forrás: Junge Welt