Subcomandante Galeano a Zapatista Nemzeti Felszabadító Hadseregtől (EZLN) közös, kollektív harcra szólított fel, mert ami jönni fog, az koránt sem a legfagyosabb pontja annak, amit eddig láttunk.
A mexikói Chiapasban tartott „Kapitalizmus falai, a baloldal törései” szeminárium végén Galeano videóüzenetet küldött, amelyben kifejtette, hogy sürgős együtt harcolni, mivel „a legrosszabb még csak most jön, és a nagyon briliáns és tehetséges egyének sem fognak tudni túlélni, ha nincsenek együtt másokkal.”
„A zapatizmus, mint a libertáriánus gondolat, nem ismeri el a Bravo és a Suchiate folyókat a szabadságvágy határaiként, mivel a jelszavunk, hogy ’mindent mindenkinek’, nem ismeri el a határokat”, mivel a „tőke elleni küzdelem globális,” – mondta Galeano.
Rámutatott, hogy az őslakos népek harcát nem lehet és nem is szabad körülhatárolni Mexikóra; fel kell emelni a távlatokat, a füleket és a szavakat, hogy belefoglaljuk az egész kontinenst Alaszkától a Tierra del Fuego-ig.
A videós előadásávan Galeano rámutatott, hogy sürgős harcolni, de „jobb kollektíven, mint egyénileg; nem tudom kifejteni tudományosan az okot, és minden jogotok megvan, hogy ezoterikusnak mondjatok, vagy valami hasonló rossznak. Amit a mi korlátolt és archaikus horizontunkon látunk, az egy kollektíva, amely minden egyénből a legjobbat hozza ki.”
„Nem arról szól, hogy a kollektíva tesz jobbá, vagy az individualizmus rosszabbá. Nem. Mindenki az, aki: egy komplex köteg tehetség és esendőség, amely egyesek vagy mások számára számítanak, de bizonyos helyzetekben valaki ebből gyarapszik. Bármely esetben, ha olyan csodásak, mint ahogy gondolják, akkor meg fogja erősíteni bennük, hogy a világ nem érdemli meg őket, de talán találnak magukban képességeket és forrásokat, amelyekről eddig nem is tudtak,” – tette hozzá Galeano.
„Csak próbáljátok ki, ha nem tetszik, mindig visszatérhettek a Twitteretekhez vagy a Facebook profilotokhoz és onnan mondjátok meg a világnak, minek kellene lennie és mit kellene tennie.”
„Láttuk, ahogy a kollektív munka nem csak lehetővé tette az őslakos népek túlélését számos halálos viharral szemben, hanem közösséggé fejlesztette őket. Akik pedig a saját individuális jólétük után néztek, azok eltűntek.”
A zapatista közösségekre utalva folytatta: „Nem az EZLN találta ki a kollektív munkát, sem a kereszténység. Sem Krisztus, sem Marx nem tehetett semmit azzal a ténnyel, hogy a külső fenyegetés veszélyének pillanatában, valamint a fieszták, zenés és táncos ünnepek alkalmával, az őslakos népek a területükön belül egyetlen kollektívává váltak.
„Ajánlom, kísérjék figyelemmel, amit a Nemzeti Őslakos Kongresszus (CNI) fog elkezdeni idén májusban. Igazán reméljük, hogy a CNI teljesíti mandátumát, és nem esik a szavazat- és pozíciószerzés csapdájába, és nem veszti el baráti fülét, hogy meghallja azokat, akik odalenn egyedül és fájdalomban sínylődnek.”
Galeano kifejezte, hogy “ezen elvtársnők és elvtársak útja, hogy a barriokat, közösségeket, törzseket, nemzeteket és őslakos népeket láthatóvá tegyék. Közelítsd meg őket, az őslakosokat, de tegyél le róla, ha ezt az antropológus szemüvegén át akarod, aki ritka és anakronisztikus rovarokként szemléli őket, és tedd félre a sajnálatot és a hittérítő misszionárius álláspontját, aki megváltást, segítséget és tudást kínál. Közelíts hozzájuk nővérként, testvérként, mivel ha eljön az idő, amikor senki nem tudja, merre kell menni, ezek az őslakos népek, ők, akiket ma megvetnek és megaláznak, tudni fogják, hol kell átkelni és szétnézni, tudni fogják hogyan és mikor. Összességében, tudni fogják, hogy azokban a pillanatokban hogyan válaszoljanak a legsürgősebb és legfontosabb kérdésre: Mi a következő? ”
Galeano kifejtette, hogy amikor Donald Trump elnök „arról beszél, hogy újjáéleszti az Egyesült Államok határait, akkor azt mondja, hogy ez Mexikóról szól, de a finquero (farmer) tekintete a Mapuche területre néz,” és ezért „az őslakos népek küzdelmét nem lehet és nem is szabad Mexikóra korlátozni (…)
„Amikor Subcomandante Moisés hangjával azt mondjuk, hogy az egész világot egy birtokká alakítják és a nemzeti kormányokat felügyelőkké, akik csak szimulálják a hatalmat és a függetlenséget, amikor a főnök távol van, nem csak egy elméleti következményekkel járó paradigmára mutatunk rá, hanem egy problémára, amelynek gyakorlati következményei vannak a közdelemre, és nem a nagy küzdelmekre utalunk, amelyet a politikai pártok és a szociális mozgalmak vívnak, hanem minden küzdelemre,” – tette hozzá.
„A lehetőségek közül a mi választásunk mindig is világos volt és most is az: Nincs jó felügyelő, de megértjük, hogy néha valaki megragadja a gyeplőt, mint egy vigasztaló terápia, a különbség a rossz és a rosszabb között. De meg kell érteniük, hogy akik mindent kockáztatnak, azok mi vagyunk, a zapatisták, és ez a minden a szabadságunk. Mi nem akarunk egy gonosz és egy kedves főnök között választani, egyszerűen nem akarunk főnököket!” – zárta Subcomandante Galeano.
Írta: Isaín Mandujano
Eredetileg megjelent spanyol nyelven a proceso.com.mx oldalon.