„A fasizmus nem a jövőből jön.”
Maria Dimitriadi – 1978
„Ha nem akarsz beszélni a kapitalizmusról, jobb, ha hallgatsz a fasizmusról is.”
Max Horkheimer – 1939
Január 18-án az EP képviselők megvitatták a „demokratikus alkotmányos rendet tagadó szélsőjobboldali hálózatok által jelentett terrorista fenyegetést” Ylva Johansson EU bizottsági taggal és a Tanács képviselőivel.
A jobboldali szélsőséges erőszak és a jobboldali terrorizmus fenyegetésének nagyságát már 2020 tavaszán rendkívül nagyra értékelte számos európai biztonsági hatóság. Azóta a jobboldali szélsőségesek támadásai állandóan nőnek Európában és világszerte. Lehetővé vált a jobboldali terrorizmus egy újabb hulláma.
Január elején Bolsonaro 3000 fős csőcseléke megrohanta és megrongálta a Nemzeti Kongresszus, a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság és a Köztársasági Elnökség épületeit Brazíliában. Mivel Lula da Silva nyerte az elnökválasztást, világossá vált, hogy terrortámadások fognak következni.
Franciaországban szélsőjobboldali aktivisták támadásokat szerveztek marokkói szurkolók ellen a világbajnokság elődöntőjében. Mások kurdokat gyilkoltak Párizs szívében.
Németországban a német állam által törvénytelennek minősített, birodalmi polgárság ideológiája által inspirált csoport tervezte a Reichstag megrohamozását és parlamenti képviselők letartóztatását, mielőtt megdöntenék a kormányt. Egy 2018-a tanulmány megújítása szerint Németországban az emberek 6%-a áll közel szélsőjobboldali világnézethez.
Leila Chaibi, a Baloldal EP képviselője: „A két háború közti Európával való hasonlóság megdöbbentő: a szélsőjobboldal mindenhol ugyanazt a gyűlöletet fejezi ki a demokrácia ellen és mindenhol ugyanaz az idegenellenes erőszak. Több kell a szándékok kinyilatkoztatásánál vagy moralizáló pózoknál ahhoz, hogy legyőzzük a szélsőjobboldalt. Arra van szükség, hogy tettek által egy alternatív politikai projektet építsünk, amely letöri a belenyugvást és javítja az emberek hétköznapi életét.”
Válságok idején nem marad el a bűnbakkeresés. A szélsőjobboldaliak a közösségi hálót használják mozgósításra és az embertelen eszméik terjesztésére.
Cornelia Ernst, a Baloldal EP képviselője: „A szélsőséges jobboldal célja a demokrácia és a sokszínűség halála. Különösképp válság idején a szélsőjobboldal olyan narratívákat szolgáltat, amelyek olyan csoportokat hibáztatnak, amelyek nem illeszkednek a tekintélyelvű ideológiáikhoz. Hogy ezt megtegyék, elkendőzik a válság valódi okait: a politikai hatalmat és a tulajdonviszonyokat. Minden erőnkkel és elszántságunkkal harcolnunk kell ez ellen a szörny ellen a parlamentekben és az utcákon.”
Ami a jobboldali terrorista bűncselekmények EU-tagállamokon belüli megoszlását illeti, az Europol támadási statisztikái nem túl hasznosak. Ezek a szélsőjobboldali terrorizmus elég szűk definícióján alapszanak, amely figyelmen kívül hagyja a magányos farkas terroristákat, valamint nagyfokú szervezettségi és stratégiai tervezést szab meg a csoportok számára.
A szélsőjobboldali terrorizmus nem egy új jelenség.
Konsztantinosz Arvanitisz, a Baloldal EP képviselője: „Ugyanazon politikai családok követik el ugyanazon történelmi hibákat, amiket elkövettek 1935-ben. Sajnálatos módon ennyi idő után a történet ugyanaz maradt. A szélsőjobb nem egy átlátható jelenség. Normalizálni és legitimitást adni egy szélsőséges, embertelen, fasiszta retorikának, amely ideig óráig gyümölcsöző lehet, akár választási győzelmet is garantál, támadást jelent a demokrácia ellen.”
EP Baloldal frakció