A szakszervezetek által gyűjtött adatok szerint Európa-szerte krónikus létszámhiány sújtja az egészségügyet, ami miatt az egészségügyi dolgozók közel egyharmada rendszeresen túllépi a szerződéses munkaidejét.
A helyzet nem javult a COVID-19 világjárvány óta – hangsúlyozza az Európai Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége (EPSU) egy április 7-e, az Egészség Napja körül indított kampány keretében.
Az EPSU szerint „a régóta tartó létszámhiány, az alacsony bérek és a gyenge munkaerő-gazdálkodás olyan rendszert teremtett, amely egyre jobban az egészségügyi dolgozók – különösen a nővérek és a betegellátók – túlmunkájára támaszkodik: műszakot nyújtanak, pihenőidőt mondanak le, és rendkívüli beosztásban dolgoznak, hogy a szolgáltatás működjön.” A szakszervezet figyelmeztet: ez nem véletlen, hanem a megszorítások logikája alatt működő egészségügyi rendszerek közismert és dokumentált következménye.
A túlórára való támaszkodás elterjedt a régióban: Üzbegisztántól Németországon és Olaszországon át számos országban az egészségügyi dolgozók saját jólétük rovására biztosítják a betegellátást. Ennek eredményeként közel háromból egy dolgozó annyira kimerült, hogy a műszak végén egyszerű háztartási feladatokat sem tud elvégezni – sokan még a gyerekeikkel sem tudnak időt tölteni.
„Reggel 6-kor indulok, három különböző járművet használok, és 8-ra érek be a kórházba. A műszakom vége a betegektől függ. A feleségem ugyanilyen körülmények között dolgozik. A gyerekünket a szüleink nevelik. Mire hazaérünk, már alszik” – mesél egy török aneszteziológiai technikus. „A feleségem fizetésének majdnem egésze a lakbérre megy, az enyémből pedig a alapkiadásokat és a gyerekünk szükségleteit fedezzük. Ha valamelyikünk feladja, nem jövünk ki a pénzből. De ha mindketten így dolgozunk, a gyerekünk nélkülünk nő fel!”
Görögországban egyes kórházi dolgozók elmondták, hogy három év alatt mindössze 15 nap szabadságot tudtak kivenni a közegészségügyi létszámhiány miatt. Finnországban pedig a nővérek panaszkodnak, hogy „a feletteseik úgy tűnik, azt hiszik, a fizetés nélküli túlóra elfogadható üzemi modell.”
A dolgozók hangsúlyozzák: a válság megoldásához rendszerszintű változásokra van szükség. Követelik a megszorítások végét, a kötelező biztonságos létszámokat és a munkakörülmények javításába történő befektetéseket. Sokan már cselekedtek is: a 2021-es berlini Charité kórházi sztrájktól a svéd egészségügyi szakemberek 2024-es, közel 80 napos túlóra-bojkottjáig, amely nővérképzési ígéreteket és erősebb éjszakai védelmet hozott.
Ahogy számos európai országban a fegyverkezés prioritásává tétele miatt új szociális kiadáscsökkenések várhatók, az egészségügyi dolgozók tiltakozása valószínűleg fokozódni fog. És egyértelmű üzenetük van: az igazi biztonságot nem a tankok és fegyverek, hanem az ellátás teremti meg.
forrás: Peoples Dispatch