Boris Johnson brit miniszterelnöknek most el kell bújnia, hogy az ország megelőzte Olaszországot a koronavírus elhalálozásban – ezzel Nagy-Britannia lett a legjobban sújtott ország Európában és második a világon.
A miniszterelnök fásult biztosítéka márciusban, hogy „extrémen jól felkészültünk” a járvány kezelésére, megbocsáthatatlan.
Extrémen felkészületlenek voltunk egy ilyen járványra.
Ha ezt nem is fogta fel, az nem azért volt, mert bizonyítékokat akart. A lustasága miatt volt, mivel nem törődött azzal, hogy részt vegyen a helyzetről szóló Cobra vészhelyzeti üléseken, valamint az arroganciája miatt, amellyel azt gondolta, hogy egy olyan gazdag ország, mint Nagy-Britannia megteheti, hogy ne hallgasson olyan „harmadik világbeli” országok figyelmeztetéseire, mint Kína.
Johnson nagyszájúságból és bűvészmutatványokból csinált karriert. Kevesen gondoltuk – mielőtt karanténba helyezték a fél világot – hogy ennyire átható változások kellenek az életünkben, hogy megállítsuk a népességben pusztító COVID-19-et.
Johnson azon elfogadásunkkal fog szerencsejátékozni, hogy a kormány sem látta előre. Azt fogja állítani, hogy a miniszterek olyan korán tettek döntő lépéseket, ahogy csak lehetséges volt, mikor tudtukra jutott a veszély, és számítani fog arra a szimpátiára, amelyet kapott azért, mert ő maga is megfertőződött a vírussal, csakhogy elkerülje a nyilvánosság reakcióját.
De nem így van. És ez nem csak azért van, mert Peking, amelynek figyelmeztetését figyelmen kívül hagyták, amikor a Downing Street még lett volna ideje megmenteni 32 ezer brit lakost, akik a jelenlegi alábecsült hivatalos jelentések szerint már meghaltak a vírustól.
Még „csak” nem is a Világegészségügyi Szervezet miatt van. A miniszterek legalább 2016-tól tudtában voltak, hogy a barbár megszorító programjuk olyan állapotban hagyta a Nemzeti Egészségügyi Szolgálatot (NHS), hogy az képtelen volt kezelni egy járványt.
Az általuk eszközölt Exercise Cygnus (2016-os egészségügyi gyakorlat az Egyesült Királyságban) pontosan ugyanerre a következtetésre jutott.
Nem eszközöltek növekedést a pénzügyi támogatások, sem a személyes védőeszközök ellátása terén.
Ez nem állította le a minisztereket sem, hogy könnyedén elvessék a brit Munkáspárt, az egészségügyi szakszervezetek és az olyan civilek által, mint a Keep Our NHS Public és a Health Emergency, felvetett aggodalmakat az NHS finanszírozásáról, az egyre súlyosbodó ágyszámcsökkentésről, a bénító létszámhiányról, a „permanens téli válságról”, amely miatt maga az NHS vezetése is megkondította már a vészharangot 2017 elején.
Még akkor is, ha a koronavírus meg is mutatta a magánprofitért működő jelenlegi közszolgáltatások tündöklő elégtelenségét az állammal, amelynek be kell lépnie és átvennie az irányítást a vasútvonalak és a Királyi Posta felett, amely arra kényszeríti a munkásokat, hogy vállalati reklámot kézbesítsenek, miközben figyelmen kívül hagyják a javaslatokat, hogy a rivális nélküli hálózatot a nemzet szolgálatába állítsák a kommunikációért és az ellátásért, a miniszterek ugyanazon lejárt programot nyomják.
A Serco szégyenteljes lépése, hogy elcsípi a szerződéseket, megmutatja, hogy a nagy NHS privatizációs bonanza folytatódik. A vállalati paraziták minden egyes nap kiszívják a pénzt az egészségügyi szolgáltatásinkból.
Ez a piaci modell a csőd. Nem véletlen, hogy azon országok, amelyek a legkevésbé képesek megvédeni a polgáraikat a koronavírus ellen: Nagy-Britannia és az Egyesült Államok, két nyugati hatalom, amelyek legrégebben és szakadatlanul neoliberális ideológiát folytattak (thatcherizmust itt és reaganomikát ott).
Azok az országok, amelyek elvetették az állami szerepvállalást a gazdaság irányításában vagy a szolgáltatások terén, mivel az nem hatékony; amelyek a nemzetközi szerződéseket és ügynökségeket arra használták, hogy kikényszerítsék mások gazdaságának megnyitását a vállalati kizsákmányolás előtt; amelyek kiszimatolták azon államok „visszamaradottságát”, amelyek kevésbé gyorsan liberalizálták a piacokat és árusították ki az állami vagyont és amelyek minden kihasználatlan kapacitást a hulladékkal azonosítottak.
A szánalmas eredménye ennek a 40 éves keresztes hadjáratnak, amelyet Johnson a szabad piac „jótékony mágiájának” nevez, a hite, mikor februárban kijelentette, hogy nem kell „pánikolni” a koronavírus miatt, olyan pandémiás halálozást jelentett, amely páratlan Európában, magasabb, mint amit Olaszország, Spanyolország vagy Franciaország elszenvedett.
Nagy-Britannia nem készült fel, mivel felnyergelt egy ideológiára, amely ellenséges a tervezéssel és a befektetéssel. Egy ideológiára, amelynek most fűbe kell harapnia.
forrás: Morning Star