Marokkóban általános sztrájk kezdődött február 5-én és 6-án a sztrájktörvény elfogadása, a megélhetési költségek drasztikus emelkedése és a szakszervezetek és a kormány közötti példátlan feszültség miatt
A sztrájkot öt nagy szakszervezeti központ hirdette meg: a Munka Demokratikus Konföderációja, a Marokkói Munkaügyi Unió, a Munka Nemzeti Uniója Marokkóban, a Demokratikus Szakszervezetek Szövetsége és a Munka Demokratikus Szervezete, valamint számos szakmai és ágazati szervezet.
A sztrájk első napján a részvételi arány 84,9%-ot ért el a Marokkói Munkaügyi Konföderáció szerint. Közleményükben kijelentették: „a gazdasági élet minden területén, beleértve a szolgáltató, mezőgazdasági és kereskedelmi ágazatokat, valamint a közintézményeket és minisztériumi hivatalokat, leállt a termelés és a működés.” Az oktatási intézmények teljes bénulás alá kerültek, és a sztrájk érintette a létfontosságú és stratégiai ágazatokat, mind az állami, mind a magánszektorban.
A Demokratikus Konföderáció, a Munka Nemzeti Uniója Marokkóban, a Demokratikus Szakszervezetek Szövetsége és a Munka Demokratikus Szervezete együttes közleménye szerint a „figyelmeztető” sztrájk részvételi aránya meghaladta a 80%-ot.
A szakszervezetek szerint „a sztrájk célja a munkásosztály történelmi jogainak és vívmányainak védelme, valamint tiltakozás a társadalmi válság ellen, amely a kormány társadalompolitikai döntései miatt alakult ki – ezek az egekbe szökő árakat, munkanélküliséget, inflációt és a vásárlóerő csökkenését eredményezték.”
A dolgozók szakszervezeti központjaik előtt gyülekeztek, és a kormány döntéseit elítélő jelszavakat skandáltak, míg az északi Tetouan városában tömegtüntetés zajlott.
A marokkói munkások azt is kifogásolták, hogy „a kormány korlátozza a szakszervezeti szabadságokat és a sztrájkjogot, amelyet az alkotmány és a nemzetközi egyezmények garantálnak, egy olyan elnyomó törvényjavaslat révén, amelyet a kormány pusztán számbeli többségére támaszkodva fogadott el, felelősségteljes párbeszéd és egyeztetés nélkül.”
A szakszervezetek elutasítják a kormány azon tervét is, amely a Közalkalmazottak Nyugdíjalapját és a Nemzeti Társadalombiztosítási Alapot összeolvasztaná. Az előbbi súlyos pénzügyi válsággal küzd, míg az utóbbi – amely a magánszektor dolgozóinak járulékait kezeli – stabilabb helyzetben van. A szakszervezetek szerint a kormány a magánszektor dolgozóinak pénzét akarja felhasználni az állami alap megmentésére.
Miközben a marokkói munkásosztály kifejezte elégedetlenségét a sztrájktörvény tervezetével kapcsolatban, a Képviselőház február 7-én második olvasatban is jóváhagyta azt, miután korábban a Tanácsok Háza már megszavazta.
Az általános sztrájkot a marokkói társadalom széles rétegei és nemzetközi munkásmozgalmak is támogatták, köztük pártok, egyesületek és szakmai szervezetek.
A Tunéziai Általános Munkaügyi Szövetség támogató üzenetet küldött a marokkói munkásmozgalomnak, amelyben kijelentette: „A szakszervezeti szabadságok elleni támadás, a sztrájkjog korlátozása és a munkások jogos követeléseinek figyelmen kívül hagyása, miközben az összes állampolgár vásárlóereje csökken, súlyos jogsértés és a tisztességes társadalmi párbeszéd alapelveinek megsértése.”
„A Tunéziai Általános Munkaügyi Szövetség teljes támogatásáról biztosítja a marokkói munkásmozgalmat, elismerve kitartásukat az igazságtalan politikákkal szemben, és hangsúlyozza, hogy a szakszervezeti jogok tisztelete és a társadalmi igazságosság a komoly és felelősségteljes párbeszéd alapvető pillérei.”
A szakszervezetek úgy vélik, hogy a sztrájktörvény elfogadása nem egy „részvételi folyamat” eredménye volt, hanem a kormány egyoldalúan hozta létre. Szerintük a törvény célja, hogy a munkásosztályt megfossza legfontosabb eszközétől, a sztrájkjogtól, és hogy a tőke érdekeit szolgálja.
A szakszervezetek kijelentették, hogy az általános sztrájk egy „figyelmeztetés” volt, és ha a kormány nem vonja vissza a törvényt, további tiltakozások és akciók várhatók.
forrás: Peoples Dispatch