Január 22-e ok volt az ünneplésre.
Az Atomfegyvereket Tiltó Egyezmény (németül AVV = angolul TPNW) életbe lépett – 122 ország fogadta el, 86 írta alá és közben 52 ratifikálta. Megtiltja az atomfegyverek fejlesztését, tesztelését, gyártását, vételét, tárolását, szállítását, a direkt és indirekt ellenőrzést, állomásoztatást, valamint a bevetést és a velük való fenyegetést, illetve a tiltott tevékenységek elősegítését. Ez tehát következetes továbbfejlesztése a korábbi Atomsorompó Egyezmény 6-os Cikkelyének, amely csak a szándékot és a tárgyalásokat írta elő, nem pedig a nukleáris leszerelés kötelezettségeit.
Az atomfegyverekkel rendelkező vagy a NATO-ban résztvevő államok – így Németország is -, valamint a partnerállamok nem tartoznak a szerződő országok közé, elzárkóznak ettől, próbálják ezt lejáratni és atomfegyverkeznek. Így lehet minden atomhatalom nukleáris „képességeit” az úgy nevezett modernizálás alatt továbbfejleszteni, miközben azt az álláspontot terjesztik, hogy az Atomfegyvereket Tiltó Egyezmény veszélyezteti a régi Atomsorompó Egyezményt (NVV) és a nemzetközi nukleáris leszerelést. Az atomhatalmak nyomást is gyakorolnak harmadik országokra, hogy az Atomfegyvereket Tiltó Egyezményhez ne csatlakozzanak.
A német szövetségi kormány tulajdonképpen kijelentette, hogy azért nem tud belépni a szerződésbe, mivel ez ellentétes az Atomsorompó Egyezménnyel. Ezen a ponton a szövetségi kormány tudatosan hazudik. A minap a Bundestag tudományos szolgálata kijelentette: „Az AVV jogilag nem áll ellentétben az NVV-vel. Az AVV törvényes frissítése mindenek előtt abban áll, hogy ez – az NVV-vel ellentétben – konkrét leszerelési kötelezettségeket tartalmaz, és delegitimizálja a nukleáris elrettentést.”
A további fegyverkezéssel az atomfegyverek bevetése egyre valószínűbbé válik. Az Egyesült Államok és a NATO a nukleáris első csapásra készülnek és a nukleáris elrettentés politikáját űzik. Az atomfegyverek újra egyre nagyobb szerepet játszanak a katonai tervezésben: egy regionális atomháború megvalósítható és megnyerhető. A biztonsági politika azonban máshogy néz ki. Az emberek szükségleteit, a párbeszédet, az együttműködést és a közeledést kellene inkább szolgálnia.
Írta: Alexander Neu (Die Linke) és Pascal Luig
forrás: Unsere Zeit