Vasárnap, augusztus 30-án Kolumbia újonnan beiktatott elnöke, a szélsőjobboldali Abelardo de la Espriella bejelentette, hogy felfüggeszti a béketárgyalásokat több fegyveres csoporttal, amelyeket Gustavo Petro vezette előző kormányzás alatt kezdtek el.
A tárgyalások a Magdalena Medio Blokkokkal, a Határ Parancsnokságokkal és a Sierra Nevada Hódító Önvédelmi Erőkkel az előző kormányzás alatt kezdődtek meg Petro „Teljes Béke” politikájának részeként, amely új béke folyamatok és megállapodások létrehozására irányult.
„Szeretném bejelenteni az országnak egy döntésemet az úgynevezett ‚teljes béke‘ örökölt folyamataival kapcsolatban, amely nem volt más, mint a szuverenitás feladása a drogterrorizmus előtt. Úgy döntöttem, hogy kilenc határozat kibocsátásával véget vetek három, hamis békéről és hamis párbeszédről szóló folyamatnak” – mondta De la Espriella.
A választási kampány során De la Espriella azzal vádolta Petro volt kormányát, hogy megengedte az erőszak eszkalálódását Kolumbiában a béketárgyalások következtében. Az új elnök így egy olyan történelmi narratívát vett át, amely szorosan kötődik a kolumbiai szélsőjobbhoz, és amely a belső háborút szorgalmazza minden lázadó csoport megsemmisítéséig.
A progresszív erők évtizedes békeküzdelme Kolumbiában
Ezzel az állásponttal ellentétben a centrista és baloldali politikai pártok általában a tárgyalások megkezdését szorgalmazták egy több évtizede dúló belső fegyveres konfliktus lezárása érdekében.
Még a kolumbiai jobboldal nagy része is csatlakozott ehhez az erőfeszítéshez, amelynek legtisztább és legkiemelkedőbb példája Juan Manuel Santos (2010–2018) kormányzása volt, aki 2016-ban aláírta a történelmi békeegyezményt a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erőkkel (FARC).
Ezeket a megállapodásokat azonban elutasította a kolumbiai jobboldal jelentős része, amely a FARC büntetlenségének egy formájaként tekintett rájuk. Ezzel a nézettel ellentétben Santos akkori elnök azt állította, hogy a béke létfontosságú Kolumbia hatalmas vidéki területei számára, amelyek évtizedekig szenvedtek a háború pusztításaitól. „Egy tökéletlen békemegállapodást, amely életeket ment, egy tökéletes háborúnak, amely továbbra is halálokat okoz” – mondta Santos, akit később Nobel-békedíjjal tüntettek ki.
A kolumbiai kormány és a FARC közötti megállapodások alatt és után tárgyalások folytak az ország másik nagy fegyveres csoportjával, a Nemzeti Felszabadítási Hadsereggel (ELN), bár ezek soha nem vezettek a 2016-osokhoz hasonló megállapodásokhoz. Ezenkívül néhány FARC-származék csoport úgy döntött, hogy nem tartja be a megállapodásokat, és közülük sokan, függetlenül fellépve, újrakezdték tevékenységüket.
E csoportok egy része újrakezdte a tárgyalásokat a Petro-kormányzattal egy leszerelési megállapodás elérése érdekében, csakúgy, mint Kolumbia egyes területein működő félkatonai csoportok.
A jobboldali büntetlenségre vonatkozó állítások újraélednek, De la Espriella katonai erőt ígér
De la Espriella azonban más utat választott, és döntését azzal indokolta, hogy ezek a csoportok állítólag büntetlenséget élveztek a béketárgyalások révén, valamint hogy ezek a fegyveres csoportok nem mutattak hajlandóságot a béke útjának követésére.
„Azért hoztam ezt a döntést, mert nincs valódi, ellenőrizhető hajlandóság a béke elérésére, a polgári életbe való visszailleszkedésre vagy az igazságszolgáltatásnak való komoly alávetésre, ami indokolná ezen színjátékok folytatását … Nem engedem, hogy a ‚béke‘ szót továbbra is a büntetlenség ürügyeként használják, és nem engedem, hogy egy tárgyalóasztal menedékké váljon azok számára, akik kitartanak az erőszak és a bűnözés mellett” – mondta De la Espriella.
De la Espriella ezzel visszavonta azokat az engedélyeket, felhatalmazásokat és egyéb hitelesítő okmányokat, amelyek lehetővé tették a kormány és a lázadó fegyveres csoportok küldöttei számára, hogy a leszerelésre irányuló tárgyalásokat folytassanak.
Végül a jelenlegi elnök nyilvános beszédét egy figyelmeztetéssel zárta: „Azokhoz, akik továbbra is fegyvert fognak és bűncselekményeket követnek el, teljes egyértelműséggel azt mondom: szembesülni fognak az állam teljes törvényes erejével. A béke fogalma számomra világos: a békét a fegyveres erők törvényes használata és a köztársaság törvényei garantálják és kényszerítik ki, a jogállamiság keretei között.”
Mielőtt De la Espriella bejelentést tett, Santos volt elnök megvédte a korábbi békeegyezményeket, kijelentve, hogy az ő hivatali ideje alatt a békeegyezményt elfogadó fegyveresek 85%-a továbbra is leszerelt maradt, amit rendkívülinek tartott, tekintve, hogy a békeegyezmények fele az első öt éven belül kudarcot vall.
Arra is sürgette a jelenlegi elnököt, hogy kormányzását a béke felé irányítsa: „El fogja pazarolni az idejét arra az elveszett csatára. Vagy megragad egy aranylehetőséget az ország egyesítésére.”
Azt is kijelentette, hogy az Alkotmány kötelezi a párbeszédre a béke építése érdekében: „Amikor elfoglalja az elnöki széket, szembesülni fog a valósággal. Az Alkotmány és a törvények kifejezetten kimondják, hogy végre kell hajtania a békeegyezményt.”
Az USA által támogatott erőszak előtt áll Kolumbia?
Most, hogy De la Espriella – Washington és szövetségesei szélesebb regionális offenzívájának részeként a fegyveres csoportok ellen – úgy döntött, hogy megszakítja a béketárgyalásokat, Kolumbia biztosan visszatér a belső konfliktus megszokott útjára, annak legújabb formájában.
A kormány nagy lelkesedéssel ünnepelte a katonai műveletek újraindítását, bár sokan attól tartanak, hogy egy ilyen keményvonalas álláspont olajat önt a tűzre, amelyet közel 10 éven át sok kolumbiai arról álmodott, hogy fokozatosan elolt – de most Kolumbiában elfojtották a béke szeleit.
forrás: BreakThrough Newa