kolumbiai fasizmus

De la Espriella szélsőjobboldali kormányzatának egy hónapja Kolumbiában

A szélsőjobboldali Abelardo De la Espriella elnök kormányzatának első hónapját egy pusztító természeti katasztrófa, valamint a neoliberalizmus és a militarizmus éles visszatérése jellemezte az országban.

Abelardo de la Espriella egy hónapja van hivatalban. A szélsőjobboldali elnök szűk különbséggel nyerte meg a választást a baloldali Iván Cepeda ellen (az érvényes szavazatok kevesebb mint 1%-ával), annak ellenére, hogy az akkori elnök, Gustavo Petro szabálytalanságokra hívta fel a figyelmet.

De la Espriella azonban elutasította a szabálytalanságokra vonatkozó állításokat, és kormányzását azzal kezdte, hogy megpróbálta fitogtatni katonai erejét, nyílt vallásos hitét (amelyért nyilvánosan bocsánatot kellett kérnie), valamint Washington politikai doktrínájához való egyértelmű igazodását.

De la Espriella és Rubio

A földrengés és az állami háborús politika visszatérése

Alig három nappal hivatalba lépése után azonban erős földrengés rázta meg az ország nyugati részét, több mint 300 halottat és csaknem 5000 sérültet hagyva maga után. A kormány intézkedései vitát váltottak ki. Támogatói tapsoltak a kormány reagálásának, míg a kritikusok azzal vádolták a kormányzatot, hogy kihasználja a tragédiát közmegítélésének javítására, és bizonyos országoknak – például Izraelnek – elsőbbséget ad a kutatási és mentési erőfeszítésekben, miközben más országok mentőcsapataitól megtagadja a belépést.

Ehhez jön a felforgató fegyveres csoportok és bűnszervezetek elleni totális háborúhoz való visszatérés retorikája, amelyet De la Espriella már választási kampánya során felvetett. De ez nem csupán retorika kérdése volt. Hivatalba lépése óta a végrehajtó hatalom számos támadást rendelt el e csoportok által tartott pozíciók ellen, amelyek közül néhányan a demobilizációjukat célzó békefolyamatokban vettek részt.

Valójában De la Espriella törölte a béketárgyalásokat, amelyeket a Petro-kormányzat indított újra „teljes béke” politikájának részeként.

Emellett a kormány halált megvető politikai kommunikációs stratégiája meglehetősen nagy port kavart. Egyes videókon az elnök állítólagos „banditák és terroristák” (ahogy a kormány nevezi őket) holttestei között sétál, amelyek a végrehajtó hatalom szerint 40-en vannak, valamint kilenc, állítólag illegális szervezetekhez köthető személy elfogása.

De a bombázások jelentős hazai bírálatot is kiváltottak. Guaviare megyében három kiskorút jelentettek halottnak az elnök által elrendelt bombázásokat követően, amelyek egy olyan támadássorozat részét képezték, amely összesen mintegy tíz ember halálát okozta. És bár De la Espriella azt mondta, hogy a fegyveres csoportok felelősek a kiskorúak haláláért, nem tudta elkerülni az emberi jogi szervezetek bírálatát, amelyek a válogatás nélküli bombázást ártatlan emberekre és a polgári lakosságra nézve veszélyes fenyegetésnek tekintik.

A neoliberalizmushoz való visszatérés

Végső soron a Petro- és a De la Espriella-kormányzat közötti ellentét annyira nyilvánvalónak tűnik, hogy sokan azon tűnődnek, vajon éppen ez a politikai eltávolodás szolgál-e iránytűként az új kormány számára – vagy Kolumbia valójában az állam új formáját próbálja megteremteni.

Ennek az átalakulásnak a megértéséhez a BreakThrough News Danilo Urreával, a Kolumbiai Nemzeti Egyetem filozófusával beszélgetett, aki ebben az első hónapban egyértelmű elmozdulást lát az állami háborús politika visszatérése felé – olyan politika felé, amelyet korábban negatív eredményekkel alkalmaztak: „Kolumbiában ezt történelmileg »La Violencia« korszakaként ismerték, amely az ország valaha átélt egyik legrosszabb időszaka volt a generált barbárság tekintetében.”

„Az elnök az emberek megölését sikerként mutatja be az országnak” – tette hozzá. „De ezt egy olyan esztétikával és szemiotikával teszi, amely a halált, a gyilkosságot és hasonlókat az ország lehetőségeként ábrázolja. És egy olyan kontextusban, mint Kolumbiáé – ahol a kontinens egészén a legmagasabb a halálos áldozatok száma, meghaladva a régió összes diktatúrájának együttes halálos áldozatainak számát is –, ez azt mutatja számunkra, hogy ez visszalépés a párbeszéden és megbékélésen alapuló ország építésének lehetősége tekintetében.”

Urrea azt is mondja, hogy a jelenlegi kormány megpróbálja terjeszteni azt az elképzelést, hogy az általa örökölt ország katasztrofális pénzügyi helyzetben van, ezért radikális neoliberális politikát kell előmozdítania: „Azonosítottuk az erőfeszítéseket az ország állítólagos gazdasági fordulatának előmozdítására olyan régi formulákkal, amelyeket már kipróbáltak, és amelyek katasztrofálisnak bizonyultak a társadalmi kohézióra, a területekre és az emberek és a természet közötti kapcsolatra nézve – negatív hatással azokra a közösségekre, amelyek pontosan azokon a helyeken élnek, ahol ezt a kitermelő gazdasághoz való visszatérést ismét javasolják.”

Továbbá figyelmeztet arra, hogy De la Espriella rövid hivatali ideje alatt visszaesés történt a környezetvédelmi és munkajogi kérdésekben: „Az első hónapban támadás alá került, mivel elkezdte lebontani a bérek, a helyreállítás, a túlórapénz és bizonyos munkavédelmi vívmányok terén elért eredményeket … amelyeket Petro elnök kormányzása alatt állítottak helyre reformok révén, és amelyeket ez a kormányzat most ismét gyorsan visszafordít egy tollvonással, állítólag a gazdasági feltételek javítása érdekében. Ez nagyon általánosan az, amit látunk és amit előrevetítenek: minden szociális juttatás, minden nehezen kivívott vívmány deregulációja; minden reform teljes lebontása; és az ország – az egészségügy, az oktatás, az élelmiszer és minden alapvető jog területén – átadása privatizációs folyamatoknak, elsősorban transznacionális vállalatok profitja érdekében.”

Egy új (régi) geopolitikai doktrína

A Petro-kormányzat azon kísérleteit követően, hogy megvédje a palesztin népet Izrael támadásával szemben, valamint Washington féltekei geopolitikai napirendjével való számos összecsapását követően Urrea azt állítja, hogy Kolumbia csatlakozott Washington által szervezett regionális ellenőrzési stratégiához: „A szélsőjobboldal felemelkedése, amely jól ismert … E kormányzaton keresztül Kolumbia az amerikai imperializmus régióban való előrenyomulásának újabb előőrsévé vált. És nyilvánvalóan ennek messzemenő következményei vannak Latin-Amerika és különösen a Karib-térség geopolitikájára nézve.”

Továbbá Urrea kiemeli Kolumbia – amely mind a Csendes-óceánhoz, mind a Karib-tengerhez hozzáféréssel rendelkezik – történelmi jelentőségét az Egyesült Államok természeti erőforrások ellenőrzésére irányuló geopolitikai stratégiájában: „Geopolitikai szempontból olyan feltételek teremtődnek, amelyek lehetővé teszik, hogy Kolumbia ismét azon országok egyikévé váljon, amelyek elősegítik az amerikai katonai ellenőrzést – de mindenekelőtt a természeti erőforrások és vagyonok feletti ellenőrzést, amelyek olyannyira áhítottak ebben a korszakban, amikor az Egyesült Államok gazdasági kapacitása, Kínával való vitája és a kritikus ásványi anyagokkal kapcsolatos minden ügy kihívásokkal néz szembe.”

Mit tesz az ellenzék?

Urrea megjegyzi, hogy egyelőre az ellenzéki pártok nem tudtak világos választ megfogalmazni De la Espriella projektjére. Először is rámutat egy bizonyos óvatosságra a háborút és erőszakot előmozdító állami politikával kapcsolatban: „Nyilvánvalóan nagy félelem van a korábban említett intézkedésekkel kapcsolatban – ez az erőszak, halál és gyilkosság nyelvezete. És nyilvánvalóan egy olyan országban, mint Kolumbia, ennek kihatásai vannak a jelenlegi rezsim ellenzőinek cselekvési képességére. Továbbá, mert megnövekedett a társadalmi vezetők célzott gyilkosságainak száma az ország különböző részein, különösen azokon a területeken, amelyeket leginkább érintenek a geopolitikai viták, valamint a gazdasági és kereskedelmi ellenőrzésért, az illegális gazdaságokért stb. folytatott konfliktusok.”

Urrea azonban megjegyzi, hogy kialakulhat a néptömegek koordinált ellenzéke, és a nép békés és jobban koordinált választ kínálhat: „Fontolóra kell vennünk egy inkább a néptömegekből eredő ellenzéket, és ott, úgy gondolom, szintén van félelem azzal kapcsolatban, hogyan kell reagálni egy erőszakos forgatókönyvvel, egy veszélyes forgatókönyvvel és manipulációval szemben. De úgy gondolom, hogy a szervezetek most arra összpontosítanak, hogy elemezzék, melyek lehetnek a fő békés és stratégiai okok a jelenlegi helyzet kezelésére. Úgy tűnik számomra, hogy ezen alapvető szempontok egyike kétségtelenül a környezet védelme, a területek védelme – amelyeket már célba vettek a transznacionális vállalatok a természeti erőforrások ellenőrzése és kiaknázása érdekében –, valamint a fracking kérdése lesz, és ez már formálódik is az országban a népszerveződés és mozgósítás révén.”

forrás: BreakThrough News

A szélsőjobboldali elnök szétrombolja a baloldal történelmi békefolyamatát Kolumbiában

Vasárnap, augusztus 30-án Kolumbia újonnan beiktatott elnöke, a szélsőjobboldali Abelardo de la Espriella bejelentette, hogy felfüggeszti a béketárgyalásokat több fegyveres csoporttal, amelyeket Gustavo Petro vezette előző kormányzás alatt kezdtek el.

A tárgyalások a Magdalena Medio Blokkokkal, a Határ Parancsnokságokkal és a Sierra Nevada Hódító Önvédelmi Erőkkel az előző kormányzás alatt kezdődtek meg Petro „Teljes Béke” politikájának részeként, amely új béke folyamatok és megállapodások létrehozására irányult.

„Szeretném bejelenteni az országnak egy döntésemet az úgynevezett ‚teljes béke‘ örökölt folyamataival kapcsolatban, amely nem volt más, mint a szuverenitás feladása a drogterrorizmus előtt. Úgy döntöttem, hogy kilenc határozat kibocsátásával véget vetek három, hamis békéről és hamis párbeszédről szóló folyamatnak” – mondta De la Espriella.

A választási kampány során De la Espriella azzal vádolta Petro volt kormányát, hogy megengedte az erőszak eszkalálódását Kolumbiában a béketárgyalások következtében. Az új elnök így egy olyan történelmi narratívát vett át, amely szorosan kötődik a kolumbiai szélsőjobbhoz, és amely a belső háborút szorgalmazza minden lázadó csoport megsemmisítéséig.

A progresszív erők évtizedes békeküzdelme Kolumbiában

Ezzel az állásponttal ellentétben a centrista és baloldali politikai pártok általában a tárgyalások megkezdését szorgalmazták egy több évtizede dúló belső fegyveres konfliktus lezárása érdekében.

Még a kolumbiai jobboldal nagy része is csatlakozott ehhez az erőfeszítéshez, amelynek legtisztább és legkiemelkedőbb példája Juan Manuel Santos (2010–2018) kormányzása volt, aki 2016-ban aláírta a történelmi békeegyezményt a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erőkkel (FARC).

Ezeket a megállapodásokat azonban elutasította a kolumbiai jobboldal jelentős része, amely a FARC büntetlenségének egy formájaként tekintett rájuk. Ezzel a nézettel ellentétben Santos akkori elnök azt állította, hogy a béke létfontosságú Kolumbia hatalmas vidéki területei számára, amelyek évtizedekig szenvedtek a háború pusztításaitól. „Egy tökéletlen békemegállapodást, amely életeket ment, egy tökéletes háborúnak, amely továbbra is halálokat okoz” – mondta Santos, akit később Nobel-békedíjjal tüntettek ki.

A kolumbiai kormány és a FARC közötti megállapodások alatt és után tárgyalások folytak az ország másik nagy fegyveres csoportjával, a Nemzeti Felszabadítási Hadsereggel (ELN), bár ezek soha nem vezettek a 2016-osokhoz hasonló megállapodásokhoz. Ezenkívül néhány FARC-származék csoport úgy döntött, hogy nem tartja be a megállapodásokat, és közülük sokan, függetlenül fellépve, újrakezdték tevékenységüket.

E csoportok egy része újrakezdte a tárgyalásokat a Petro-kormányzattal egy leszerelési megállapodás elérése érdekében, csakúgy, mint Kolumbia egyes területein működő félkatonai csoportok.

A jobboldali büntetlenségre vonatkozó állítások újraélednek, De la Espriella katonai erőt ígér

De la Espriella azonban más utat választott, és döntését azzal indokolta, hogy ezek a csoportok állítólag büntetlenséget élveztek a béketárgyalások révén, valamint hogy ezek a fegyveres csoportok nem mutattak hajlandóságot a béke útjának követésére.

„Azért hoztam ezt a döntést, mert nincs valódi, ellenőrizhető hajlandóság a béke elérésére, a polgári életbe való visszailleszkedésre vagy az igazságszolgáltatásnak való komoly alávetésre, ami indokolná ezen színjátékok folytatását … Nem engedem, hogy a ‚béke‘ szót továbbra is a büntetlenség ürügyeként használják, és nem engedem, hogy egy tárgyalóasztal menedékké váljon azok számára, akik kitartanak az erőszak és a bűnözés mellett” – mondta De la Espriella.

De la Espriella ezzel visszavonta azokat az engedélyeket, felhatalmazásokat és egyéb hitelesítő okmányokat, amelyek lehetővé tették a kormány és a lázadó fegyveres csoportok küldöttei számára, hogy a leszerelésre irányuló tárgyalásokat folytassanak.

Végül a jelenlegi elnök nyilvános beszédét egy figyelmeztetéssel zárta: „Azokhoz, akik továbbra is fegyvert fognak és bűncselekményeket követnek el, teljes egyértelműséggel azt mondom: szembesülni fognak az állam teljes törvényes erejével. A béke fogalma számomra világos: a békét a fegyveres erők törvényes használata és a köztársaság törvényei garantálják és kényszerítik ki, a jogállamiság keretei között.”

Mielőtt De la Espriella bejelentést tett, Santos volt elnök megvédte a korábbi békeegyezményeket, kijelentve, hogy az ő hivatali ideje alatt a békeegyezményt elfogadó fegyveresek 85%-a továbbra is leszerelt maradt, amit rendkívülinek tartott, tekintve, hogy a békeegyezmények fele az első öt éven belül kudarcot vall.

Arra is sürgette a jelenlegi elnököt, hogy kormányzását a béke felé irányítsa: „El fogja pazarolni az idejét arra az elveszett csatára. Vagy megragad egy aranylehetőséget az ország egyesítésére.”

Azt is kijelentette, hogy az Alkotmány kötelezi a párbeszédre a béke építése érdekében: „Amikor elfoglalja az elnöki széket, szembesülni fog a valósággal. Az Alkotmány és a törvények kifejezetten kimondják, hogy végre kell hajtania a békeegyezményt.”

Az USA által támogatott erőszak előtt áll Kolumbia?

Most, hogy De la Espriella – Washington és szövetségesei szélesebb regionális offenzívájának részeként a fegyveres csoportok ellen – úgy döntött, hogy megszakítja a béketárgyalásokat, Kolumbia biztosan visszatér a belső konfliktus megszokott útjára, annak legújabb formájában.

A kormány nagy lelkesedéssel ünnepelte a katonai műveletek újraindítását, bár sokan attól tartanak, hogy egy ilyen keményvonalas álláspont olajat önt a tűzre, amelyet közel 10 éven át sok kolumbiai arról álmodott, hogy fokozatosan elolt – de most Kolumbiában elfojtották a béke szeleit.

forrás: BreakThrough Newa

Cepeda követeli, hogy Kolumbia megválasztott elnöke mondjon le amerikai állampolgárságáról

Cepeda szerint De la Espriella esküje, amelyet amerikai állampolgárrá válása során tett, korlátozza elnöki tevékenységét. Emellett felszólította a megválasztott elnököt, hogy tisztázza, tagja-e valamely amerikai biztonsági szolgálatnak.

Néhány nappal ezelőtt a volt progresszív elnökjelölt, Iván Cepeda – aki már elismerte vereségét a második fordulóban – felszólította a megválasztott elnököt, a szélsőjobboldali jelöltet, Abelardo de la Espriellát, hogy mondjon le amerikai állampolgárságáról, mielőtt hivatalba lép Kolumbia elnökeként.

Felvetette annak lehetőségét is, hogy De la Espriella kapcsolatban áll valamely meghatározatlan amerikai biztonsági szolgálattal. Abelardo de la Espriella jelenleg három állampolgársággal rendelkezik: kolumbiaival, olasszal és amerikaival.

„Amíg De la Espriella nem mond le amerikai állampolgárságáról (és valószínűleg egy amerikai biztonsági szolgálatban való tagságáról), addig nem szabad hivatalba lépnie a Köztársaság elnökeként; ha mégis így tenne, beiktatását kétségtelenül törvénytelenség és jogellenesség szennyezné be” – mondta Cepeda.

Azt is követelte, hogy De la Espriella tisztázza lehetséges amerikai biztonsági szolgálatokkal való kapcsolatát: „Teljesen egyértelművé és véglegessé kell tenni, hogy De la Espriella lemond amerikai állampolgárságáról, és tisztáznia kell, hogy az amerikai biztonsági szolgálatok munkatársa vagy tagja-e.”

Emellett Cepeda szenátor felszólította a megválasztott elnököt, hogy hagyjon fel a távozó kormány, köztük a jelenlegi elnök, Gustavo Petro – Cepeda politikai szövetségesével – szembeni esetleges üldöztetéssel, és kijelentette, hogy ha a szélsőjobboldali kormány üldöző hangot üt meg, békés polgári engedetlenségbe kezdenek.

„Ha ezek a jogi feltételek nem teljesülnek… a békés polgári engedetlenség útjára lépek, ami azt jelenti, hogy megtagadom annak a tekintélyének az elismerését, aki nem áll ki a nemzeti szuverenitás védelme mellett. Legyen nagyon világos: polgári engedetlenség. Békés engedetlenség. Felhívom és kérem azokat a milliós tömegeket, akik belém vetették bizalmukat, hogy tegyék ugyanezt” – jelentette ki Cepeda.

Néhány héttel ezelőtt több mint harminc kolumbiai akadémikus, volt bíró és alkotmányjogász fejezte ki aggodalmát a megválasztott elnök amerikai állampolgársága miatt. Beszámolójuk szerint olasz állampolgársága nem jelent komoly összeütközést De la Espriella feladataival és kötelezettségeivel; az ellentmondás inkább abból az esküből ered, amelyet a megválasztott elnök tett az elnöki tisztség átvételekor.

A tudósok szerint az Egyesült Államok által megkövetelt állampolgársági eskü arra szólítja fel az egyént, hogy „teljesen és feltétel nélkül mondjon le és tagadjon meg minden hűséget és lojalitást bármely külföldi fejedelem, uralkodó, állam vagy szuverenitás iránt”, és hogy „támogassa és védje az Egyesült Államok Alkotmányát és törvényeit minden külföldi és belföldi ellenséggel szemben”.

Ezzel kapcsolatban a Telesur a következőket közölte a vizsgálatról: „A volt bírák rámutatnak, hogy ez az ünnepélyes cselekedet egyenes ellentétben áll a kolumbiai elnök alkotmányos kötelezettségeivel. Az Alkotmány 189., 192., 217. és 226. cikkei értelmében az elnök az államfő, a legfelsőbb közigazgatási hatóság és a fegyveres erők főparancsnoka, akinek elkerülhetetlen kötelessége Kolumbia szuverenitásának és területi integritásának védelme, valamint minden kolumbiai jogainak biztosítása. Ezért aki hivatalosan lemondott Kolumbiával szembeni lojalitásáról, és megesküdött, hogy megvédi az Egyesült Államokat annak ellenségeivel szemben, az ’feloldhatatlan lojalitási konfliktusba’ kerül, amikor a nemzeti érdekeket kell előtérbe helyeznie.”

Jelenleg Kolumbia Nemzeti Választási Tanácsa kijelentette, hogy nem lát problémát abban, hogy a megválasztott elnök mindhárom állampolgársággal rendelkezik, és nem gondolja, hogy ez a különleges helyzet megakadályozná abban, hogy ellássa feladatait; következésképpen a tanács elutasította az ügyvédek által benyújtott kérelmek sorozatát, amelyekben De la Espriella amerikai állampolgárságáról való lemondását követelték.

forrás: Breakthrough News