Noboa szélsőjobboldali kormánya rendeletet adott ki, amely a munkanap óraszámának növelését írta elő. Az utcán elsöprő erejű elutasításba ütközött, sokan további akciókra szövetkeztek.
Daniel Noboa trumpista elnök kormánya továbbra is a neoliberális politikai és gazdasági programját viszi előre. Az elmúlt hetekben Harold Burbano munkaügyi miniszter bejelentette, hogy jóváhagyták az MDT.2026-059 számú miniszteri rendeletet, amely lehetővé teszi a munkanap meghosszabbítását a munkaügyi feltételeket rugalmasabbá tevő megállapodások révén Ecuadorban.
Az ecuadori munkásmozgalom több évtizedes jelentős küzdelmeit követően a maximális munkaidőt 8 órában határozták meg. A munkáltatók azonban fáradhatatlanul arra törekedtek, hogy aláássák ezt a szakszervezeti győzelmet. Noboa – aki az ország leggazdagabb családjából származik – így most elrendelte, hogy akár 10 órás munkanapok is bevezethetők legyenek.
A kormány azzal védekezik, hogy a piac radikális változásokon ment keresztül, és hogy az intézkedés nem növeli a heti munkaidőt (ami Burbano miniszter szerint továbbra is 40 óra marad hetente), csupán a napi munkaidőt, és ez rugalmasabban elosztható. „Ez nem a szélsőjobb vagy a szélsőbal javaslata, hanem pragmatikus megoldás az emberek szükségleteire” – mondta Burbano egy rádióinterjúban.
A kormány egyes kritikusai azonban azzal érvelnek, hogy az intézkedés előkészíti a terepet a jövőbeli heti munkaidő-növelésekhez, amelyeket így komolyabb bonyodalmak nélkül lehet majd bevezetni. Továbbá rámutattak, hogy az intézkedés megkönnyíti a munkáltatók számára a túlóra kifizetésének elkerülését, ami a dolgozók jövedelmének akár 30%-át is kiteheti.
Tiltakozások a munka „rugalmasítása” ellen
Az intézkedés, amelyet az ország nagy szakszervezeteinek közlése szerint nem egyeztettek a munkavállalókkal, széleskörű elégedetlenséget váltott ki a munkavállalói szervezetek körében. Március 13-án hatalmas menetelésre került sor Quitóban, Ecuador fővárosában, követelve a miniszteri rendelet visszavonását, amely a szakszervezeti vezetők szerint bizonytalanabbá teszi a munkavállalók helyzetét és közvetlenül aláássa jogaikat.
Munkástüntetések voltak Guayaquilban, az ország legnépesebb városában is, ahol a demonstrálók a Nueve de Octubre sugárúton vonultak fel, hogy hangot adjanak a Noboa kormányával szembeni ellenérzésüknek. Az Amazonas régióban is tiltakozások voltak a végrehajtó hatalom ellen, ahol a tüntetők a szükséges gyógyszerek és orvosi ellátmányok biztosítását követelték – ez a kérdés éles kritikák célpontjává tette a kormányt, amiért nem kezeli a súlyos közegészségügyi válságot.
A tüntetésekre felszólító szervezetek között volt az Egyesült Munkásfront (FUT), az Oktatók Országos Szakszervezete (UNE) és a Népi Front (FP) is. Több ezer tiltakozó – köztük munkások, diákok, környezetvédők és mások – vonult végig Quito belvárosának utcáin, olyan jelszavakat skandálva, mint „Le a munkaügyi reformmal” és „Noboa takarodj!”.
Valójában a demonstráció nemcsak a miniszteri rendelet visszavonását követelő munkásokat hozta össze, hanem különböző csoportokat és társadalmi mozgalmakat is, amelyek ellenzik a Noboa-kormány által bevezetett vitatott intézkedések sorát, mint például a Bányászati és Energiaügyi Törvényt, amely lehetővé tenné az ásványi anyagok kitermelését a Galápagos-szigeteken (egy ökológiai rezervátumban), és nagyobb védelmet biztosítana a bányavállalatoknak a helyi közösségek érdekeinek rovására; valamint azon polgárok százai is összegyűltek, akik egy olyan törvény ellen tiltakoznak, amely előírná az önkormányzatok számára, hogy forrásaik 70%-át közmunkákra fordítsák, ami tönkretenné az önkormányzatok által végzett szociális, oktatási és egészségügyi projektek nagy részét, és tömeges elbocsátásokhoz vezetne.
A heti munkaidő növelésével kapcsolatban Edwin Bedoya, az FUT elnöke azt nyilatkozta, hogy Noboa döntése a munkáltatókat kívánja előnyhöz juttatni a dolgozók jogainak rovására. Hangsúlyozta azt is, hogy „az egyik cél a munkaerőköltségek csökkentése az üzleti szektor számára, hogy teljesíteni tudják a Nemzetközi Valutaalap előírásait”.
Az ország legnagyobb tanárszakszervezetének vezetője, Andrés Quishpe pedig elmondta, hogy a Noboa-kormány megmutatta, semmi érdeke fűződik a nép akaratának követéséhez, miután az ecuadoriak többsége az urnáknál elutasította Noboa és gazdasági csoportja kísérleteit a munkaügyi törvények rugalmasabbá tételére. Quishpe ezért hangsúlyozta: „Nincs más kiút, csak szembeszállni Noboával az utcán.”
A munkavállalói szervezetek bejelentették, hogy folytatják az utcai fellépést a kivívott jogaik védelmében.
Elnyomás a munkásokkal szemben
Miután a demonstráció elérte a quitoi Santo Domingo teret, egy erősen felfegyverzett rendőri egység könnygázt és hanggránátokat vetett be azon tüntetők ellen, akik nem voltak hajlandóak feloszlatni a gyűlést. A tüntetők kövekkel válaszoltak, és ledöntötték azokat a sorompókat, amelyeket a rendőrség több utcán állított fel a mozgásuk korlátozására.
A rendőrség fellépésének erőszakosságát több, a tüntetést tudósító médium is elítélte. Köztük Elena Rodríguez a TeleSur-tól egy videót posztolt X-fiókján, amelyen látható, ahogy a lovasrendőrök elgázolnak egy munkást, és megvernek egy másikat: „Egy férfit elgázoltak a rendőrmotorosok; ez nem tűnik balesetnek, inkább szándékos cselekedetnek. Ugyanakkor egy másik polgárt éppen gumibotokkal vertek a rendőrök. Milyen protokoll alapján cselekszenek így a tüntetőkkel szemben?”
Miután Noboa vereséget szenvedett a 2025 novemberi választásokon – ami elzárta az utat a régóta vágyott Alkotmányozó Nemzetgyűlés előtt, amelynek célja a 2008-as alkotmány (amely védi a polgári szabadságjogokat, fenntartja a szuverenitást és védi az állam fontosságát a közéletben) hatályon kívül helyezése lett volna –, Noboa az általa ellenőrzött Parlamenten keresztül az önkormányzati, környezetvédelmi, bányászati, energiaügyi és munkaügyi törvények, valamint más jogszabályok „megreformálására” összpontosított. Ez a parlament egyelőre hű maradt az elnök programjához.
A népszerűség zuhanása
Az alig vagy egyáltalán nem folytatott párbeszéd mellett bevezetett döntések – más körülmények, például a közegészségügyi válság, Ecuador történetének legsúlyosabb biztonsági válsága és ellenzéki vezetők, mint Guayaquil polgármestere, Aquiles Álvarez bebörtönzése mellett – úgy tűnik, egy olyan nyugtalanságot keltenek, amely az idő múlásával lassan növekszik.
2025 októberében egyes felmérések szerint a lakosság közel 60%-a helyeselte Noboa elnök teljesítményét. 2026 februárjára ez a támogatottság 38%-ra zuhant, ami a CIEES közvélemény-kutató cég szerint azt az ecuadoriak körében meglévő érzést tükrözi, hogy a kormány túl sok hibát követett el, és az emberek nem tudnak azonosítani egyetlen jelentős eredményt sem Noboa jobboldali kormányától. A CIEES tanulmánya továbbá jelzi, hogy széles körű pesszimizmus uralkodik a lakosság körében, körülbelül 72%-os prevalenciaaránnyal, ami az egyik legmagasabb szint az elmúlt években ebben a dél-amerikai országban.
forrás: Peoples Dispatch