Ecuador

Felmentették az amerikai hadsereg által elrabolt ecuadori halászokat

A bizonyítékok hiánya szolgált alapul a bírák számára a halászok szabadon bocsátásához, akik tagadják, hogy együttműködtek volna kábítószer-kereskedő csoportokkal. Az ecuadori kormány és az amerikai Déli Parancsnokság (US Southern Command) továbbra is védelmezi az ellenük indított támadásokat.

Egy ecuadori bíró elrendelte közel 30 halász azonnali szabadon bocsátását, akiknek két hajóját az amerikai hadsereg megsemmisítette a Csendes-óceánon. Az ecuadori ügyészség állítólagos illegális tevékenységekkel vádolta meg őket.

Az események sorrendje sokat elárul.

Két különálló esetben, augusztus végén és szeptember elején a Conquista II és a María Candelaria nevű halászhajókat amerikai katonai erők szállták meg a nyílt tengeren. Az amerikai erők, miután a halászokat más hajókra szállították át, megsemmisítették és elsüllyesztették hajóikat.

A halászok családtagjai gyorsan jelentették, hogy elveszítették a kapcsolatot szeretteikkel. Csak hosszú bizonytalanság után adták át a legénység tagjait ecuadori kikötőkben, és helyezték őket az ecuadori hatóságok felügyelete alá.

Más szóval, a legénység tagjait nem vádolták meg semmilyen bűncselekménnyel a hajóik megsemmisítése előtt, hanem csak azt követően. Ez a lépés súlyos kritikát váltott ki a büntetőjogi védőügyvédek részéről (akik szerint ezek a cselekmények sértik a tisztességes eljárást), és aggodalmat keltett az ecuadori halászok körében, akik kifejezték félelmüket a nyílt tengeren való halászattal kapcsolatban, attól tartva, hogy honfitársaik sorsára jutnak. Az amerikai erők az elmúlt hónapokban számos más hajót is elfogtak és elsüllyesztettek a Csendes-óceánon, ami csak fokozta az ottani átkeléssel kapcsolatos félelmeket.

Az amerikai hadsereg a maga részéről azt állítja, hogy a megsemmisített hajók üzemanyag-utántöltő pontként szolgálnak más, kábítószer-kereskedelemben érintett hajók számára. E stratégia keretében az amerikai Déli Parancsnokság legalább nyolc ecuadori hajót fogott el 2026 augusztusa és szeptembere között.

Az ecuadori területen végrehajtott külföldi katonai akciókat a jobboldali elnök, Daniel Noboa kormánya védelmezi, aki Donald Trump féltekei biztonságpolitikájához igazodott, amelyet az „Amerikák Pajzsa” (Shield of the Americas) testesít meg. Marco Rubio a dél-amerikai országba tett legutóbbi látogatása során a kábítószer-kereskedelmi útvonalak felszámolásához szükségesnek nevezte a katonai műveleteket.

De miért semmisítenek meg egy hajót, amelynek legénységét már evakuálták?

Giancarlo Loffredo védelmi miniszter, aki az ecuadori halászok elleni amerikai katonai műveleteket állítólagos „előzetes hírszerzési információkra” hivatkozva védelmezi, kijelentette, hogy egy már evakuált hajó megsemmisítése azért indokolt, mert túl kockázatos a hajókat a partra vontatni. Azt is mondta, hogy a fedélzeten lévő üzemanyag lefoglalása veszélyes.

A miniszter indoklása azonban nem győzött meg mindenkit. A Human Rights Watch kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak és Ecuadornak egyaránt bizonyítékot kell bemutatnia a hajók megsemmisítésének igazolására: „A letartóztatott legénységi tagok közül 90 fő ellen folyik büntetőeljárás Ecuadorban, 56 főt szabadon bocsátottak, mert az ecuadori bírák illegálisnak minősítették őrizetbe vételüket, további 14 főt pedig nem állítottak bíróság elé.”

Ezenkívül Juanita Goebertus, a Human Rights Watch amerikai részlegének igazgatója azt mondta: „Az üzemanyag-csempészet elfogása a tengeren fontos lépés lehet a bűnözői csoportok megállításában, de ez nem ad jogot a biztonsági erőknek arra, hogy bizonyítékok nélkül tartóztassanak le embereket, semmisítsék meg hajóikat és visszaéléseket kövessenek el.”

A tény az, hogy az ecuadori halászok tagadják bármilyen részvételüket a vádpontokban szereplő bűncselekményekben. Egyelőre az ecuadori bíróságok közel 30 halász javára döntöttek a Montecristi és a Don Rufo hajókról, megállapítva, hogy az ügyészség nem mutatott be bizonyítékot a vádak alátámasztására. Velük együtt a felmentett legénységi tagok száma összesen 56. További 32 halász van próbaidőn, amíg az állítólagos bűnszervezetben való részvétel vizsgálata folyik.

forrás: BreakThrough News

Ecuadori halászokat támadtak és raboltak el amerikaiak

Több halász a Primicias című újságnak azt nyilatkozta, hogy amerikai hajók megtámadták, elrabolták és El Salvadorba vitték őket. Több eltűnt halász családja attól tart, hogy szeretteik sorsa is ez lehetett.

Egy ecuadori halász megdöbbentő állítást tett a Primicias újság nemrég megjelent riportjában. Erick Fabricio Coello Saltos azt állította, hogy őt és 19 másik halászt a nyílt tengeren drónok támadták meg, majd egy amerikai hajó elrabolta őket.

Vallomása szerint csuklyát húztak a fejükre, egyfajta konténerben tartották fogva, és több mint egy hétig szállították őket El Salvadorba. Ott az ecuadori halászokat átadták a helyi hatóságoknak, akik orvosi vizsgálat után egy befogadó központban tartották őket, amíg ki nem toloncolták őket Mantába (ami a családjaiknak közel 400 dollárjába került).

Visszatérése után a 27 éves Coello elmondta, hogy látásának közel 90 százalékát elvesztette, dobhártyája pedig jelentős károsodást szenvedett a Don Macát megrázó erős robbanástól. Bal dobhártyája perforált, jobbja pedig véglegesen tönkrement. Ezenkívül a halász azt mondja, hogy rémálmoktól szenved, és számos kérelmet nyújtott be, hogy pénzt szerezzen fizikai és pszichológiai bajainak kezelésére.

„Amit átéltünk, nagyon nehéz volt, ez a trauma velem marad. Néha éjszaka megijedek; visszajönnek az emlékek. Végleg felhagyok ezzel a halász élettel. Soha többé nem mennék halászni… Én voltam a leginkább érintett ember a hajón, mert mindez akkor történt, amikor a kabinban a ruháimat akasztottam ki, és nem tudtam lemászni” – mondta Coello a Primicias újságnak.

Elmondása szerint 7000 dollárra van szüksége a szemműtéthez és további 4500 dollárra a dobhártya-műtéthez, nem számítva a napi közel 60 dollárt, amit orvosi látogatásokra költ. Mantában több tombolát és bingójátékot szerveztek a pénzgyűjtésre; Coello azonban segítséget kért a hatóságoktól, de még nem kapott választ.

Egy támadás krónikája

Coello elmondja, hogy a támadás a nyílt tengeren történt. A halászok március 17-én indultak a Manabí tartományban található Manta kikötőjéből a Don Maca fedélzetén, hat vonóhálós hajóval együtt, amelyeket a halászok a nyílt tengeren halak fogására használnak, majd a zsákmányt átrakodják az anyahajóra.

Egy este, több napos tengeri tartózkodás után, észrevettek egy, a halászok napi műveletei számára ismeretlen hajót, amely a Don Macához közeledett; Coello szerint az egy tonhalhalász hajóra hasonlított. Nem sokkal később észrevettek egy drónt, amely a hajójuk felé közeledett, majd elrepült. Coello azt mondja, videóra vette a drónt és elküldte az apjának.

Két nappal később megtörtént a támadás: „Hirtelen egy robbanás volt, aztán egy másik; csupa vér voltam.” Ezt követően az ecuadori halász, egy 4 éves autista kisfiú apja elmeséli, hogy néhány halász csónakba szállt, és a különös hajóhoz evezett. Ott megkérdezték tőlük, hányan vannak, hányan sérültek meg, és hogy hozzák az összes halászt a hajójukhoz. A halászok engedelmeskedtek.

A halászok állítása szerint ott csuklyát húztak rájuk, megbilincselték őket, és bezárták őket, amíg meg nem érkeztek El Salvadorba. Coello szerint a feltételezett elfogók azt mondták a salvadori hatóságoknak, hogy találkozásuk véletlen volt, de szerinte ez hazugság: „A gringók azt mondták nekik, hogy a vízben találtak minket, fekve, sodródva, hajótöröttként. De nem így történt.”

Más hajók megtámadva és eltűnve

A Don Maca-incidens nem tűnik egyedülálló esetnek az ecuadori hajók elleni támadások között a nyílt tengeren. Néhány nappal ezelőtt a Negra Francisca Duarte II hajó eltűnt legénységi tagjait megtalálták El Salvadorban, és nagyon hasonlót jelentettek, mint amit a Don Maca halászai leírtak: drónok repkedtek felettük, robbanások a fedélzeten, a legénység fogva tartása és átszállításuk El Salvadorba.

„Halászatból tartottunk vissza; nem voltunk felfegyverkezve. Hirtelen megláttunk egy drónt, amely közeledett és felrobbant a kormányfülkében. Aztán hátranéztem; a tűz már terjedt… Két csónakkal egy amerikai hajóhoz közeledtünk, ők megbilincseltek és fogolyként bántak velünk. Féltünk, hogy megölnek minket” – mondta Hernán Flores, a Negra Francisca Duarte II kapitánya a Primiciasnak.

Ezek a közelmúltbeli beszámolók arra késztették a Fiorella fedélzetén munkába induló eltűnt halászok családjait, hogy attól tartsanak: nekik is ez lett a sorsuk. A nyolc halász Jaramijóból és Mantából 2026. január 20. óta eltűnt.

„Két személyzeti tag visszatért (egy kis csónakban), mert saját maguknak horgásztak, de mielőtt az (anya)hajó eltűnt, látták, hogy egy drón körözött felettük, mégis folytatták a halászatot; ezt követően füstöt láttak északra” – nyilatkozta Juan Alvia Cevallos, az eltűntek családjainak ügyvédje.

Az egyik eltűnt halász édesanyja, María Cueva a következőket mondta: „A két túlélő azt mondja, látták a drónt és egy járőrhajót. Biztosak vagyunk benne, hogy ők (az Egyesült Államok) vitték el őket, ahogy a többi hajóval is tették. Azt akarom, hogy a fiam hazajöjjön.”

Az ecuadori kormány „furcsa” válasza

Az ecuadori kormány részéről, amelyet a Trump-kormány szélsőjobboldali szövetségese, Daniel Noboa vezet, a körültekintő csend fenntartása mellett döntöttek. Amikor Ecuador külügyminiszterét, Gabriela Sommerfeldet megkérdezték az ecuadori halászok elleni esetleges amerikai támadásokról, a diplomácia vezetője kitért a kérdés elől: „Nem tudnám biztosra mondani, hogy milyen tevékenységekbe folytak bele a halászok, vagy milyen helyzetekbe kerültek… Az illetékes hatóságok, különösen a biztonságért felelősek, meg tudják majd mondani, milyen tevékenységeket végeztek.”

A halászok és családjaik kategorikusan elutasították a vádaskodást, miszerint a nyílt tengeren megtámadott és elfogott ecuadoriak drogdílerek lettek volna: „Ezek csak halászok, nem drogdílerek, tolvajok vagy gyilkosok – ez nem indok arra, hogy elvitték őket” – állítja María Mero, a Fiorella halászainak rokona.

Jorge Chiriboga ügyvéd egyetért: „Erőszakot kellett elszenvedniük a nyílt tengeren annak ellenére, hogy semmi közük illegális tevékenységekhez; fegyvertelenek, halászatból tartottak vissza, és megtámadta őket egy külföldi nemzet.”

Ezenkívül Chiriboga elmondta a Primiciasnak, hogy jogi panaszt tesz, és az ügyet az Országgyűlés elé viszi a tények kivizsgálása érdekében, és követelte az ecuadori hatóságoktól, hogy biztosítsák a más országok által megtámadott ecuadoriak tiszteletben tartását: „Ez egy terrortámadás az ecuadori halászok ellen az ecuadori állam kizárólagos gazdasági övezetében; ezért Ecuador, az Állam és a Kormány feladata, hogy megvédje az ecuadori polgárok érdekeit.”

Egyelőre a támadástól való félelem sok halászt arra késztetett, hogy ne menjenek ki a tengerre, és így lemondjanak az egyik kevés bevételi forrásról, ami Ecuador part menti területeinek lakosai számára elérhető. Ehhez jönnek a zsarolók és a halászokra leselkedő kalózhajók állandó fenyegetései, amelyek terror, bizonytalanság légkörét és a túléléshez létfontosságú bevétel elvesztésének kockázatát teremtették meg.

„Ez a város gazdaságát is károsítani fogja, és megnehezíti az emberek felvételét a tengeri munkára, mert a családjaik félnek attól, hogy nem térnek vissza” – mondta Chiriboga.

Quito és Washington: kétségbevonhatatlan katonai szövetség

A Noboa-kormány tagja az Amerika Pajzsa (Shield of the Americas) elnevezésű, féltekényi katonai szövetségnek, amely több latin-amerikai jobboldali kormány és Washington között jött létre, és amelynek keretében az amerikai erők vezetnék a terrorizmus elleni tevékenységeket az egész Amerikában.

Ecuador: a „Donroe-doktrínához” igazodó fél-diktatúra

Így Quito és Washington bejelentette az összehangolt katonai műveletek megkezdését ecuadori területen. Az egyik ilyen művelet során az amerikai és ecuadori erők egyaránt olyan videókat tettek közzé, amelyeken egy állítólag drogdílerek által használt épület bombázása látható, bár több emberi jogi csoport, helyi lakosok és a The New York Times azt állította, hogy egy tejüzem volt. A bombázást követően a térség lakosai arról számoltak be, hogy ecuadori erők megverték és áramütéssel kínozták őket.

forrás: Peoples Dispatch

Ecuador: a „Donroe-doktrínához” igazodó fél-diktatúra

A Noboa-rezsim megtestesíti azoknak az eliteknek a logikáját, amelyek túlélése nem az ország fejlődésétől, hanem a birodalmi uralom fenntartásától függ

Miután elvesztette a 2025. november 16-i népszavazást – amikor az ecuadori nép elutasította a kormány négy kérdését, beleértve azt is, amely megnyitotta volna az utat a külföldi katonai támaszpontok előtt –, Daniel Noboa rezsimje felgyorsította a demokrácia elleni támadást. Az ezt követő hetekben többoldalú műveletet indított, amely együttesen egy olyan fél-diktatúrát képez, amely feladta az ország szuverenitását az USA geostratégiai projektjének, miközben jogi úton eltávolítja fő politikai ellenfeleit, és előkészíti a valódi verseny nélküli választásokat.

Az Egyesült Államok kijelöli a területet

2026. március 5-én Pete Hegseth amerikai hadügyminiszter a „Kartellek Elleni Amerikák Konferenciáján” bejelentette a „Nagy-Észak-Amerika” doktrínáját: az egyenlítőtől északra fekvő összes terület, beleértve Ecuadort is, az Egyesült Államok „azonnali biztonsági övezetét” képezi. Tizenkét nappal később Joseph Humire védelmi miniszterhelyettes-helyettes a Kongresszus előtt tanúskodott, hogy Ecuador „az első latin-amerikai ország lett, amely közös szárazföldi támadásokat hajtott végre a kartell infrastruktúrája ellen”. Hegseth ünnepelt: „Először Ecuador. Most a Keleti-Csendes-óceán.” Ecuador ennek a tervnek a kísérleti modelljévé vált.

Ez egyenes ellentmondásban áll a novemberi szavazással: 67% utasította el a külföldi katonai támaszpontokat. Az Egyesült Államokkal már aláírt eszközök láncolata Ecuador légi-, tengeri-, szárazföldi- és kiberterének megszállását jelenti, beleértve a Galápagos-szigetcsoport használatát – amely kulcsfontosságú csomópontja a Csendes-óceáni Biztonsági Sokszögnek Washington Kína geopolitikai bekerítésére irányuló katonai tervében. Ezek a szerződések – amennyire ma tudjuk – a következők: a Status of Forces Agreement (SOFA), amely diplomáciai mentességet biztosít az amerikai erőknek ecuadori területen; egy Shiprider-megállapodás, amely lehetővé teszi az amerikai fegyveres erők számára, hogy ecuadori tengeri területekre és légtérbe lépjenek, hogy megállítsák, fedélzetre szálljanak és ellenőrizzék a kábítószer-szállítással gyanúsított hajókat; valamint az Ecuador-Egyesült Államok Együttműködési Törvény, amely egyebek mellett magában foglalja az amerikai beavatkozást az igazságszolgáltatási rendszer „megerősítésébe” és a bűnüldözésnek a korrupció elleni küzdelemben való felhasználásába.

Az üres terület: törvényen kívül helyezés és választási csalás

Március 6-án, egy nappal Hegseth bejelentése után, Joaquín Viterbi, a Közigazgatási-Választási Bíróság (TCE) bírája elrendelte a Revolución Ciudadana (RC), a fő ellenzéki párt kilenc hónapra szóló ideiglenes felfüggesztését. Az intézkedést kevesebb mint 48 óra alatt hozták meg, az ügyvezető főügyész által a „Caja Chica” ügyben benyújtott panasz alapján. A mozgalom ügyvédje rámutatott, hogy az eljárás egyéneket érint, nem a politikai szervezetet, így az intézkedés eljárásjogilag tarthatatlan. A TCE március 26-án helybenhagyta a döntést. Az RC mellett a baloldali Unidad Popular és a jobboldali Construye párt is feloszlatással néz szembe.

Három héttel később a Nemzeti Választási Tanács (CNE) 4 az 1 ellenében megszavazta, hogy a helyi önkormányzati választásokat 2027. február 14-ről 2026. november 29-re hozzák előre, az El Niño jelenség miatti esőzések kockázatára hivatkozva. Sem az 1998-as El Niño – amely sokkal erősebb volt, mint amilyenre számítanak –, sem a világjárvány nem vezetett a választások előrehozatalához Ecuadorban. A strukturális ok matematikai: a jelöltek regisztrációs időszaka – 2026. augusztus 2–17. – az RC kilenc hónapos felfüggesztésének időszakába esik. A fő ellenzéki erő nem tudna jelölteket állítani. Amikor az első alkotmányossági kifogások ezen aktus ellen eljutottak az Alkotmánybírósághoz, Diana Atamaint, a CNE elnöke szankciókkal fenyegette meg a bírákat, ha beavatkoznának.

Az ország eladása

Március végén Noboa „kölcsönös kereskedelmi megállapodást” írt alá Washingtonnal, amelynek kölcsönössége fikció: lehetővé teszi az amerikai cégek számára, hogy nyereségüket adófizetés nélkül kivonják, arra kötelezi az országot, hogy polgárai személyes adatait az Egyesült Államokba továbbítsa, és kikényszeríti az amerikai egészségügyi előírások elfogadását a mezőgazdasági import tekintetében, ezzel aláásva az élelmiszer-szuverenitást. Ehhez járul a 2025 márciusában Erik Prince-cel, az Academi (volt Blackwater) vezetőjével aláírt „stratégiai szövetség”, amely megsérti az alkotmányt és a Zsoldosok Toborzása Elleni Nemzetközi Egyezményt, amelynek Ecuador aláírója. Amit eladnak, az nem csupán a vámtételek: az az egész ország.

Háború külföldön, elnyomás itthon

Március 16-án és 17-én ecuadori erők közös műveletet hajtottak végre az Egyesült Államokkal a kolumbiai határon, és kolumbiai hatóságok szerint kolumbiai területet bombáztak, 27 halálos áldozatot okozva. A Pentagon a műveletet „A narkoterroristák teljes kiirtására irányuló műveletként” keretezte, ugyanazzal a kifejezéssel, amelyet a rezsim bizonyítékok nélkül alkalmaz a szociális és őslakos mozgalmakra. A hadművelet egy tejgazdaságot semmisített meg, nem egy droglaboratóriumot.

Szintén márciusban az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a fegyveres erők felelősek négy afro-ecuadori gyermek 2024 decemberi kényszereltűntetéséért és haláláért, akiknek elszenesedett holttestét egy autópályán találták meg. Március 25-én az ENSZ Kényszereltűntetési Bizottsága legalább 51 áldozatot dokumentált, köztük kiskorúakat, akiket állambiztonsági szervek vettek célba, többnyire afro-ecuadori közösségekben Esmeraldas, Guayas és Los Ríos tartományokban.

A megválasztott ellenzéki párti tisztségviselőket üldözik: Guayaquil (az ország legnagyobb városa) polgármestere előzetes letartóztatásban van egy vitatott ügyben; Quito polgármestere ellen eljárás indult egy lawfare-ügyben. Legalább tíz őslakos vezető, szociális mozgalmak vezetője és ellenzéki csoport ellen több jogi eljárás folyik, bankszámláikat befagyasztották, jogaiktól megfosztották őket.

Ez az öt front – az amerikai hadigépezetbe való integráció, az ellenzék törvényen kívül helyezése, a választási naptár manipulálása, a gazdasági szuverenitás feladása és a belügyi elnyomás – egyetlen művelet összetevői. A Noboa-rezsim megtestesíti azoknak az eliteknek a logikáját, amelyek túlélése nem az ország fejlődésétől, hanem a birodalmi uralom fenntartásától és a „Donroe-doktrínának” való engedelmességtől függ. Az a tény, hogy Noboának jogi felfüggesztéssel és választási csalással kell eltávolítania fő politikai riválisát, az RC-t, felfedi, hogy a kormány nem rendelkezik azzal az erőegyensúllyal, amelyről azt állítja, hogy birtokolja. Az ellenállás folytatódik. Az ecuadori nép a 2025. szeptember–októberi sztrájkkal megmutatta, hogy tudja, mi történik, és hogy ellenáll, az állandó zaklatás és üldöztetés ellenére.

Írta: Pilar Troya Fernández, ecuadori antropológus, nemzetközi tanulmányok mesterdiplomáját a Chilei Egyetemen szerezte, a Tricontinental Társadalomkutató Intézet kutatója. Az Országos Tervezési Titkárság, a Felsőoktatási, Tudományos, Technológiai és Innovációs Titkárság tanácsadója, valamint Ecuador felsőoktatásért felelős főtitkárhelyettese volt. Jelenleg Brazíliában él.

Ezt a cikket a Globetrotter készítette.

Fokozódik a feszültség Kolumbia és Ecuador között

A kolumbiai elnök arról számolt be, hogy ecuadori területről bombázták őket. Az ecuadori hatóságok tagadják, hogy tüzet nyitottak volna Kolumbia felé. A konfliktus a két ország kapcsolatában alakult ki, amely bár általában baráti, a maga részéről már látott kritikus epizódokal.

Március 17-én a médiának tett nyilatkozatában Gustavo Petro kolumbiai elnök felszólalt, hogy a kolumbiai-ecuadori határon bombázások történtek Ecuador felől: „Egy repülőgépről ledobott bombát találtak Ecuador határán, ami megerősíti a gyanúmat – bár további vizsgálatra van szükség –, hogy Ecuador felől bombáznak minket, és nem irreguláris fegyveres csoportok munkája.”

Emellett Petro elmondta, hogy több robbanás is történt, és van egy hangfelvétel, amelyet nyilvánosságra kell hozni. „Beszéltem Trump úrral és Ecuador elnökével… mert nem akarunk háborút… Nincs okunk arra, hogy bombázzanak minket. A nemzeti szuverenitást tiszteletben kell tartani. A vizsgálat folyamatban van. Meg kell hoznunk a szükséges döntéseket.”

Ecuador reakciója azonnali volt. Daniel Noboa elnök az X-en írta: „Ma, a nemzetközi közösség támogatásával folytatjuk ezt a küzdelmet, bombázzuk az ezek által a csoportok által használt rejtekhelyeket – amelyek többsége kolumbiai, és amelyeket a saját kormányotok engedett be az országba a határok laza ellenőrzése miatt. Petro elnök, az ön állításai hamisak; a saját területünkön cselekszünk, nem az önökén.”

Továbbá Noboa kijelentette: „Nem fogunk visszavonulni. Eközben Kolumbiában teret adnak Fito [egy bűnözői csoport vezetője] családjának, akik egy országos kijárási tilalom közepette lépték át a határt, egybeesően Luisa González volt elnökjelölttel. Folytatjuk Ecuador megtisztítását és felemelését.”

A kereskedelmi és biztonsági konfliktus

Jelenleg kereskedelmi vita folyik Ecuador és Kolumbia, a két szomszédos ország között. Több hete Ecuador szélsőobboldali kormánya bejelentette, hogy 50%-kal megemeli a kolumbiai termékekre kivetett vámokat. Egy hete Kolumbia hasonlóan reagált, 50%-kal megemelve az ecuadori termékekre kivetett vámokat.

A patthelyzet komoly problémákat okoz a határ menti közösségeknek, amelyek a két ország közötti kereskedelemtől függnek. Noboa szerint a döntés válasz volt arra, hogy Kolumbia nem biztosította aktívan a határait, amelyeken keresztül hatalmas mennyiségű kokain lép be az országba, amelyet aztán Ecuadon keresztül szállítanak tovább, és az ország kikötőin keresztül jut el az Egyesült Államokba és Európába – a világ vezető kokainfogyasztóihoz.

Emellett Noboa azt állítja, hogy kereskedelmi egyensúlyhiány van, amely történelmileg Kolumbiát kedvezményezte az ecuadori vállalkozásokkal szemben. Már több kérés is érkezett az intézkedés visszavonására mindkét ország kereskedőitől. A kolumbiai oldalon a fuvarozók, kereskedők és munkavállalók már több napja blokkolják a Rumichaca hidat – Ecuador és Kolumbia fő határátkelőhelyét.

Vitás felelősségi kérdés

Több elemző szerint a kolumbiai kormány és a Fegyveres Erők Forradalmi Fegyveres Erői (FARC) között 2016-ban aláírt békeegyezményt követően Kolumbia déli részének nagy részét a kokainkereskedő csoportok kezdték használni, hogy szűretlen terméküket Ecuadoron keresztül szállítsák, és annak kikötőit használják az illegális anyag kivitelére. Úgy vélik, ez volt az egyik oka az ecuadori bűnbandák közötti – a nemzetközi kartellekkel szövetkező – viták fokozódásának a kereskedelmi útvonalak ellenőrzéséért, ami kiváltotta Ecuador történetének legsúlyosabb biztonsági válságát.

Petro ezzel szemben azt mondta, hogy a kokainexport-üzletág Ecuadorba való áthelyeződésének oka – annak ellenére, hogy Kolumbia a világ vezető kokaintermelője – az, hogy a kolumbiai erők jobban megerősítették és biztonságosabbá tették kikötőiket, míg Ecuadornak ez nem sikerült. Noboa a maga részéről azt követeli Kolumbiától, hogy fokozza jelenlétét a déli határ mentén, hogy megakadályozza a kokain bejutását ezen az útvonalon, és visszaszorítsa a másik nagy illegális kereskedelmet: az illegális bányászatot.

Több hete Quito bejelentette, hogy – az Egyesült Államok katonai és rendőri erőinek támogatásával – fegyveres műveleteket indít a kábítószer-kereskedelem és az illegális bányászati bandák felszámolására. Ennek érdekében kijárási tilalmat rendelt el az ország több olyan tartományában, ahol a kábítószer-kereskedő csoportok a legerősebbek.

Ezzel egy időben az ecuadori hadsereg légicsapások sorozatát indította az ország különböző pontjain, beleértve az Ecuadorral határos északi tartományokat is, a kábítószer-kereskedelem és az illegális bányászat csoportjai ellen, amelyek az ecuadori kormány szerint szabadon mozognak a két ország között bűnözői tevékenységük végzése céljából. Az ország déli részén a kormány szerint legalább 129 illegális bányatábort semmisítettek meg a Zamora Chinchipe tartományban található Podocarpus Nemzeti Parkban, amely a világ második legnagyobb kokaintermelőjével, Peruvval határos.

Eltérő intenzitású történelmi konfliktus

Ecuador és Kolumbia egykor ugyanannak az országnak, a Nagy-Kolumbiának (Gran Colombia) volt a része, amely magában foglalta a mai Venezuelát és Panamát is. A Nagy-Kolumbia, amely Simón Bolívar vezetésével alakult meg a 19. század eleji spanyol függetlenségi háború idején, az elitek közötti nézeteltérések miatt három országra szakadt.

Ezt követően a határviták nem mindig rendeződtek békésen. Bár Ecuador és Kolumbia nem folytatott elhúzódó fegyveres konfliktust, mint Ecuador Peruvval, háborúk azért történtek. Az elsőre 1832-ben, néhány évvel Ecuador Nagy-Kolumbiától való elszakadása után került sor Pasto, Popayán és Buenaventura területeinek ellenőrzéséért. A konfliktust 1859-ben, a Bogotái Szerződés aláírását követően rendezték, amely kijelölte a határokat.

Volt egy háború 1862 és 1863 között is, a kolumbiai konzervatívok és liberálisok közötti polgárháború idején, amelyben Ecuador akkori elnöke, a konzervatív Gabriel García Moreno szembeszállt a kolumbiai csapatokkal az ország északi részén. Több csata után a kolumbiai liberális hadsereg legyőzte az ecuadori erőket. Néhány héttel később békeszerződést írtak alá.

A 20. század során a két ország viszonylagos békében élt, bár politikai nézeteltérések akadtak. Sok ecuadori és kolumbiai politikus keresett menedéket a szomszédos országban, amikor saját kormánya üldözte, ami időnként diplomáciai vitákhoz vezetett.

A 20. század végén és a 21. század elején azonban kialakult az úgynevezett Kolumbia-terv (Plan Colombia). A Washington által szponzorált projekt célja a kolumbiai gerillaerők megsemmisítése és Kolumbia területe feletti ellenőrzés biztosítása volt. Több kísérlet után sok jobboldali kolumbiai politikus nem tudta meggyőzni az egymást követő ecuadori kormányokat, hogy vegyenek részt a fegyveres konfliktusban.

A konfliktus azonban elérte Ecuadort, amikor 2008. március 1-jén a szélsőjobboldali Álvaro Uribe kolumbiai kormánya az ecuadori hatóságok engedélye nélkül ecuadori területet bombázott. A támadás 20 kolumbiai – köztük több FARC-vezető – és négy mexikói egyetemista halálát okozta, akik egy engedély nélküli táborban töltötték az éjszakát.

A bombázás a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok megszakadásához és az ecuadori kormány – amelyet akkor a progresszív Rafael Correa vezetett – határozott tiltakozásához vezetett. A diplomáciai kapcsolatok megszakítása 2010-ig tartott.

Ehhez a barátság és az éles, mélyreható nézeteltérések történetéhez most hozzá kell adnunk a jelenlegi Kolumbia és Ecuador közötti vitát. Gustavo Petro aggályokat fogalmazott meg a feltételezett bombázásokkal kapcsolatban (anélkül, hogy közvetlenül az ecuadori hadseregnek tulajdonította volna azokat), míg Daniel Noboa kategorikusan tagadta, hogy tüzet nyitottak volna a szomszédos területre.

Összességében azonban Kolumbia és Ecuador történelmük nagy részében békés és baráti kapcsolatokat ápolt, így egy ilyen jellegű konfliktus nem valószínű, hogy fegyveres összecsapásig fajulna, bár a 21. századi világban kevés a geopolitikai bizonyosság.

forrás: Peoples Dispatch

Ecuadori munkások küzdenek a 10 órás munkanap ellen

Noboa szélsőjobboldali kormánya rendeletet adott ki, amely a munkanap óraszámának növelését írta elő. Az utcán elsöprő erejű elutasításba ütközött, sokan további akciókra szövetkeztek.

Daniel Noboa trumpista elnök kormánya továbbra is a neoliberális politikai és gazdasági programját viszi előre. Az elmúlt hetekben Harold Burbano munkaügyi miniszter bejelentette, hogy jóváhagyták az MDT.2026-059 számú miniszteri rendeletet, amely lehetővé teszi a munkanap meghosszabbítását a munkaügyi feltételeket rugalmasabbá tevő megállapodások révén Ecuadorban.

Az ecuadori munkásmozgalom több évtizedes jelentős küzdelmeit követően a maximális munkaidőt 8 órában határozták meg. A munkáltatók azonban fáradhatatlanul arra törekedtek, hogy aláássák ezt a szakszervezeti győzelmet. Noboa – aki az ország leggazdagabb családjából származik – így most elrendelte, hogy akár 10 órás munkanapok is bevezethetők legyenek.

A kormány azzal védekezik, hogy a piac radikális változásokon ment keresztül, és hogy az intézkedés nem növeli a heti munkaidőt (ami Burbano miniszter szerint továbbra is 40 óra marad hetente), csupán a napi munkaidőt, és ez rugalmasabban elosztható. „Ez nem a szélsőjobb vagy a szélsőbal javaslata, hanem pragmatikus megoldás az emberek szükségleteire” – mondta Burbano egy rádióinterjúban.

A kormány egyes kritikusai azonban azzal érvelnek, hogy az intézkedés előkészíti a terepet a jövőbeli heti munkaidő-növelésekhez, amelyeket így komolyabb bonyodalmak nélkül lehet majd bevezetni. Továbbá rámutattak, hogy az intézkedés megkönnyíti a munkáltatók számára a túlóra kifizetésének elkerülését, ami a dolgozók jövedelmének akár 30%-át is kiteheti.

Tiltakozások a munka „rugalmasítása” ellen

Az intézkedés, amelyet az ország nagy szakszervezeteinek közlése szerint nem egyeztettek a munkavállalókkal, széleskörű elégedetlenséget váltott ki a munkavállalói szervezetek körében. Március 13-án hatalmas menetelésre került sor Quitóban, Ecuador fővárosában, követelve a miniszteri rendelet visszavonását, amely a szakszervezeti vezetők szerint bizonytalanabbá teszi a munkavállalók helyzetét és közvetlenül aláássa jogaikat.

Munkástüntetések voltak Guayaquilban, az ország legnépesebb városában is, ahol a demonstrálók a Nueve de Octubre sugárúton vonultak fel, hogy hangot adjanak a Noboa kormányával szembeni ellenérzésüknek. Az Amazonas régióban is tiltakozások voltak a végrehajtó hatalom ellen, ahol a tüntetők a szükséges gyógyszerek és orvosi ellátmányok biztosítását követelték – ez a kérdés éles kritikák célpontjává tette a kormányt, amiért nem kezeli a súlyos közegészségügyi válságot.

A tüntetésekre felszólító szervezetek között volt az Egyesült Munkásfront (FUT), az Oktatók Országos Szakszervezete (UNE) és a Népi Front (FP) is. Több ezer tiltakozó – köztük munkások, diákok, környezetvédők és mások – vonult végig Quito belvárosának utcáin, olyan jelszavakat skandálva, mint „Le a munkaügyi reformmal” és „Noboa takarodj!”.

Valójában a demonstráció nemcsak a miniszteri rendelet visszavonását követelő munkásokat hozta össze, hanem különböző csoportokat és társadalmi mozgalmakat is, amelyek ellenzik a Noboa-kormány által bevezetett vitatott intézkedések sorát, mint például a Bányászati és Energiaügyi Törvényt, amely lehetővé tenné az ásványi anyagok kitermelését a Galápagos-szigeteken (egy ökológiai rezervátumban), és nagyobb védelmet biztosítana a bányavállalatoknak a helyi közösségek érdekeinek rovására; valamint azon polgárok százai is összegyűltek, akik egy olyan törvény ellen tiltakoznak, amely előírná az önkormányzatok számára, hogy forrásaik 70%-át közmunkákra fordítsák, ami tönkretenné az önkormányzatok által végzett szociális, oktatási és egészségügyi projektek nagy részét, és tömeges elbocsátásokhoz vezetne.

A heti munkaidő növelésével kapcsolatban Edwin Bedoya, az FUT elnöke azt nyilatkozta, hogy Noboa döntése a munkáltatókat kívánja előnyhöz juttatni a dolgozók jogainak rovására. Hangsúlyozta azt is, hogy „az egyik cél a munkaerőköltségek csökkentése az üzleti szektor számára, hogy teljesíteni tudják a Nemzetközi Valutaalap előírásait”.

Az ország legnagyobb tanárszakszervezetének vezetője, Andrés Quishpe pedig elmondta, hogy a Noboa-kormány megmutatta, semmi érdeke fűződik a nép akaratának követéséhez, miután az ecuadoriak többsége az urnáknál elutasította Noboa és gazdasági csoportja kísérleteit a munkaügyi törvények rugalmasabbá tételére. Quishpe ezért hangsúlyozta: „Nincs más kiút, csak szembeszállni Noboával az utcán.”

A munkavállalói szervezetek bejelentették, hogy folytatják az utcai fellépést a kivívott jogaik védelmében.

Elnyomás a munkásokkal szemben

Miután a demonstráció elérte a quitoi Santo Domingo teret, egy erősen felfegyverzett rendőri egység könnygázt és hanggránátokat vetett be azon tüntetők ellen, akik nem voltak hajlandóak feloszlatni a gyűlést. A tüntetők kövekkel válaszoltak, és ledöntötték azokat a sorompókat, amelyeket a rendőrség több utcán állított fel a mozgásuk korlátozására.

A rendőrség fellépésének erőszakosságát több, a tüntetést tudósító médium is elítélte. Köztük Elena Rodríguez a TeleSur-tól egy videót posztolt X-fiókján, amelyen látható, ahogy a lovasrendőrök elgázolnak egy munkást, és megvernek egy másikat: „Egy férfit elgázoltak a rendőrmotorosok; ez nem tűnik balesetnek, inkább szándékos cselekedetnek. Ugyanakkor egy másik polgárt éppen gumibotokkal vertek a rendőrök. Milyen protokoll alapján cselekszenek így a tüntetőkkel szemben?”

Miután Noboa vereséget szenvedett a 2025 novemberi választásokon – ami elzárta az utat a régóta vágyott Alkotmányozó Nemzetgyűlés előtt, amelynek célja a 2008-as alkotmány (amely védi a polgári szabadságjogokat, fenntartja a szuverenitást és védi az állam fontosságát a közéletben) hatályon kívül helyezése lett volna –, Noboa az általa ellenőrzött Parlamenten keresztül az önkormányzati, környezetvédelmi, bányászati, energiaügyi és munkaügyi törvények, valamint más jogszabályok „megreformálására” összpontosított. Ez a parlament egyelőre hű maradt az elnök programjához.

A népszerűség zuhanása

Az alig vagy egyáltalán nem folytatott párbeszéd mellett bevezetett döntések – más körülmények, például a közegészségügyi válság, Ecuador történetének legsúlyosabb biztonsági válsága és ellenzéki vezetők, mint Guayaquil polgármestere, Aquiles Álvarez bebörtönzése mellett – úgy tűnik, egy olyan nyugtalanságot keltenek, amely az idő múlásával lassan növekszik.

2025 októberében egyes felmérések szerint a lakosság közel 60%-a helyeselte Noboa elnök teljesítményét. 2026 februárjára ez a támogatottság 38%-ra zuhant, ami a CIEES közvélemény-kutató cég szerint azt az ecuadoriak körében meglévő érzést tükrözi, hogy a kormány túl sok hibát követett el, és az emberek nem tudnak azonosítani egyetlen jelentős eredményt sem Noboa jobboldali kormányától. A CIEES tanulmánya továbbá jelzi, hogy széles körű pesszimizmus uralkodik a lakosság körében, körülbelül 72%-os prevalenciaaránnyal, ami az egyik legmagasabb szint az elmúlt években ebben a dél-amerikai országban.

forrás: Peoples Dispatch

Ecuador: Trumpizmus egy banánköztársaságban

Az ecuadori helyzet Daniel Noboa kormánya alatt: az autoritarizmus előretörése, amely egyszerre több fronton halad előre a neoliberalizmus megszilárdítása és az USA nemzetközi agenda-jának való teljes behódolás érdekében. Ezek nem elszigetelt intézkedések, hanem egy összehangolt stratégia részei, amely ötvözi a munkahelyi bizonytalanságot, a jóléti állam lebontását, a korlátlan bányászati hozzáférést, az olajkitermelés folytatását környezetvédelmi szempontok figyelembevétele nélkül, a hatalom központosítását a helyi önkormányzatok pénzügyi megfojtásán keresztül, valamint az ellenzék és a népi szerveződés minden formájának szisztematikus kriminalizálását.

Biztonsági válság és az állami szféra elhagyása

Noboa elvesztette mind a négy kérdést a 2025 novemberi népszavazáson: nem lesz Alkotmányozó Nemzetgyűlés, nem telepítenek külföldi katonai támaszpontokat (legalábbis hivatalosan, bár a gyakorlatban számos titkos megállapodás az Egyesült Államokkal lehetővé teszi amerikai biztonsági személyzet jelenlétét ecuadori földön), a politikai pártok továbbra is kapnak közpénzeket, és a parlamenti képviselők száma sem csökken. A demokratikus látszat szertefoszlásával a kormány más eszközökkel próbálja érvényesíteni a szavazáson elvesztett agendáját: közkiadások csökkentése, jogi reformok, rendeletek és miniszteri megállapodások, de a militarizáció is.

Noboa 2023-as hatalomra kerülése óta folyamatosan csökkenti az állami kiadásokat. Két példa a jelenlegi hatásokra: betegek halnak meg az állami kórházakban, mert nem tudnak dialízist kapni, mivel ezek a kórházak a szükséges orvosi eszközöknek csak 30%-ával rendelkeznek, és az egyetemek költségvetését 128 millió dollárral, azaz 12,7%-kal csökkentették. Az állami egészségügyet és oktatást, amelyek egy minimálisan demokratikus társadalom alapvető elemei, szisztematikusan lebontják.

2025 volt a legerőszakosabb év a statisztikák vezetése óta: 51 gyilkosság 100 000 lakosonként, hat tengerparti város a világ 10 legveszélyesebbje között, és 183 ember meggyilkolva a börtönökben, összesen 500 fő 2021 óta. Ecuador, amely 2017-ig a térség egyik legbiztonságosabb országa volt, ma már nemcsak Latin-Amerikában, hanem a világon is az egyik legveszélyesebb. A járvány óta húzódó gazdasági válság, a közkiadások csökkentése és a kábítószer-kereskedelemmel való összejátszás magyarázza ezeket a számokat.

Munkahelyi bizonytalanság

2026. február 19-én a Munkaügyi Minisztérium miniszteri rendeletet adott ki, amely 12 órás munkanapokat vezet be. Ez az intézkedés történelmi visszalépést jelent a munkavállalói jogok terén, és folytatja az IMF-fel kötött megállapodásokban meghatározott, a munkahelyi bizonytalanság növelésére irányuló intézkedéssorozatot, előnyben részesítve a tőke érdekeit a munkavállalók jólétével szemben.

A helyi önkormányzatok finanszírozásának megvonása

A decentralizált autonóm kormányzatokat (GAD), amelyek egyes esetekben a népesség, nem pedig a tőke érdekeit szolgáló közpolitikák utolsó bástyái, sújtani fogja egy nemrég elfogadott törvény, amely előírja számukra, hogy költségvetésük minimum 70%-át infrastruktúrára fordítsák. Jól hangzik, de csapda: arra kényszeríti őket, hogy hagyjanak fel az oktatásba, kultúrába és más szociális programokba való befektetéssel, és bocsássák el a személyzetet. A törvényjavaslat a központi kormányzat ellenőrzését kényszeríti a GAD-okra, aláásva autonómiájukat és ellentmondva a decentralizáció elvének. Aki nem tesz eleget, büntetésként a központi transzferek az alkotmányos minimumra csökkennek, ami megbénítaná működésüket. Ezen a területen kirívó cinizmus is tapasztalható: az ecuadori Önkormányzatok Szövetsége jelentette, hogy a központi kormányzat maga 543 millió dollárral tartozik a GAD-oknak, ezzel is megfojtva pénzügyeiket.

Extrakcionizmus környezetvédelmi kontroll nélkül

Noboának sikerült sürgősségi gazdasági intézkedésként elfogadtatnia a stratégiai bányászati és energiaágazatok megerősítéséről szóló törvényt. Legveszélyesebb rendelkezései között: a környezetvédelmi engedélyt egy egyszerű „környezetvédelmi jóváhagyás” váltja fel, legalizálják a magán katonai védelem alkalmazását bányaprojektekben, megszüntetik az őslakos népekkel való előzetes konzultációt, és lehetővé teszik a bányászati koncessziók feldarabolását, valamint bányászatot a Galápagos-szigeteken, amely egy állítólagosan védett természetvédelmi terület. A 2025 decemberi 273. számú végrehajtási rendelettel kiegészítve ez a törvény megnyitja az utat a Bányászati Nyilvántartás újranyitása és a koncessziók tömeges kiterjesztése előtt, környezetvédelmi szabályozás vagy az érintett lakosság jogainak tiszteletben tartása nélkül. Noboának és családjának kapcsolatai vannak olyan bányavállalatokkal, amelyek már kaptak engedélyt, vagy éppen az engedélyezési folyamatban vannak.

A politika és a népi szerveződés kriminalizálása

Az igazságszolgáltatási eszközökkel való üldözés a rezsim szisztematikus eszköze. A 2023-as népszavazáson a polgárok a yasuni ITT olajkitermelésének leállítására szavaztak, de a kormány semmit sem tett e mandátum teljesítéséért; a környezetvédők követeléseire adott válasz az elnyomás és a jogi hadviselés (lawfare) volt. A 2018-ban kezdődött támadások a Polgári Forradalom (Correísmo) ellen változatlan erővel folytatódnak. 2026. február 4-én a mozgalom négy vezetőjének otthonában házkutatást tartottak egy állítólagos korrupciós ügy miatt. Megpróbálták visszahívni Quito polgármesterét, Pabel Muñozt, akivel szemben egy hamis korrupciós ügyet gyártottak, és börtönbe juttatták Guayaquil polgármesterét, Aquiles Hervast, szintén a Polgári Forradalom tagját, egy másik koholt ügy alapján.

Az elnyomás az őslakos mozgalmat is érinti. Leonidas Izát, az ecuadori Őslakos Nemzetiségek Konföderációja (CONAIE) volt elnökét, a jelenlegi Ecuarunari (a hegyvidéki őslakos népek szervezete) elnökét több nyomozás és a rendőrségi megfigyelésről szóló jelentések is sújtják. Nayra Chalán, az Ecuarunari volt alelnöke és a Kitu Kara nép is bejelentették bankszámláik zárolását. A 2025-ös országos sztrájk idején 21 társadalmi szervezet számláját fagyasztották be bírósági végzés nélkül. Alaptalan eljárásokat indítottak ellenük terrorizmus finanszírozása és jogtalan vagyonszerzés miatt, a kábítószer-terrorizmus narratíváját használva, ami hasonló Trumpéhoz, aki minden bizonyíték nélkül, bírósági eljárás nélkül végeztetett ki több mint 80 embert hajókon a Karib-térségben.

Korrupció az elnöki környezetben

Miközben kriminalizálják az ellenzéket, Noboa környezetét botrányok övezik. Hat ember ellen folyik eljárás, miután 2,6 tonna kokaint találtak egy Blasti S.A.-hoz, az elnöki körhöz köthető céghez tartozó konténerben. Ez az eset, amely több közül az egyik, rávilágít egy olyan kormány stratégiájára, amely szociális vezetőket és politikai ellenfeleket üldöz, miközben belső körében együtt él a kábítószer-kereskedelmi hálózatokkal és számos más korrupciós üggyel.

Behódolás az amerikai imperializmusnak

A cikk írásának pillanatában Noboa kormánya éppen kiutasította a kubai nagykövetet és az összes kubai diplomatát Ecuadorból, nemkívánatos személyekké nyilvánítva és 48 órát adva nekik az ország elhagyására. Az ok? Nem más, mint engedelmesség a Trump-adminisztráció utasításainak és az ellene folytatott illegális hibrid háborúnak. Ugyanakkor az amerikai Déli Parancsnokság (SOUTHCOM) az X-en közölte, hogy ecuadori és amerikai katonai erők „hadműveleteket indítottak a terrorszervezeteknek minősített csoportok ellen„, példát mutatva a térség számára a kábítószer-terrorizmus elleni küzdelemben. Ez a koncepció ugyanaz a címke, amelyet Noboa minden politikáját ellenző társadalmi mozgalomra használ.

Az analógia trumpizmussal nem pusztán retorikai: amerikai kollégájához hasonlóan Noboa is a tőke számára kormányoz, igyekszik lerombolni a közszférát és az államot minimálisra csökkenteni, eszközként használva a militarizációt és a politikai erőszakot, és teljes mértékben alávetve magát az USA diktátumainak. A különbség a kontextus: Ecuadorban ezt a modellt egy olyan társadalomra alkalmazzák, amelyet már amúgy is sújt az erőszak, a szegénység, a kiszolgáltatottság és az alapvető szolgáltatások hiánya, ami megsokszorozza annak károkozó képességét. E támadások megállítása elengedhetetlen feltétele Ecuador demokráciaként való fennmaradásának.

Írta: Pilar Troya Fernández ecuadori antropológus, mesterfokozattal rendelkezik gender-tudományokból, és a Tricontinentális Társadalomkutató Intézet kutatója. Korábban a Nemzeti Tervezési Titkárság tanácsadója, a Felsőoktatási, Tudományos, Technológiai és Innovációs Nemzeti Titkárság tanácsadója, valamint Ecuador felsőoktatási főtitkár-helyettese volt. Jelenleg Brazíliában él.

forrás: Peoples Dispatch

Tekintélyuralom, megszorítás, elnyomás és hamis narratívák: az ecuadori válság

Daniel Noboa ecuadori kormányzata az IMF által diktált neoliberális megszorító intézkedések, a társadalmi tüntetések erőszakos elnyomása, valamint az állami autoritarizmus fokozására és az ország az USA külpolitikájához való igazítására irányuló jogi reformok sorát jellemzi. Mindez egy példa nélküli biztonsági válság közepén zajlik.

Az Európai Baloldali Párt álláspontja az ecuadori szükségállapotról

Az Európai Baloldali Párt szerint az ecuadori szükségállapot bevezetése az erőszak és az antidemokratikus attitűd újabb formája, egy döntés az ecuadori nép ellen, amely válasz az országos sztrájk sikerére, valamint az IMF munkapiaci reformja elleni erős népi mozgósításra.