A kolumbiai elnök arról számolt be, hogy ecuadori területről bombázták őket. Az ecuadori hatóságok tagadják, hogy tüzet nyitottak volna Kolumbia felé. A konfliktus a két ország kapcsolatában alakult ki, amely bár általában baráti, a maga részéről már látott kritikus epizódokal.
Március 17-én a médiának tett nyilatkozatában Gustavo Petro kolumbiai elnök felszólalt, hogy a kolumbiai-ecuadori határon bombázások történtek Ecuador felől: „Egy repülőgépről ledobott bombát találtak Ecuador határán, ami megerősíti a gyanúmat – bár további vizsgálatra van szükség –, hogy Ecuador felől bombáznak minket, és nem irreguláris fegyveres csoportok munkája.”
Emellett Petro elmondta, hogy több robbanás is történt, és van egy hangfelvétel, amelyet nyilvánosságra kell hozni. „Beszéltem Trump úrral és Ecuador elnökével… mert nem akarunk háborút… Nincs okunk arra, hogy bombázzanak minket. A nemzeti szuverenitást tiszteletben kell tartani. A vizsgálat folyamatban van. Meg kell hoznunk a szükséges döntéseket.”
Ecuador reakciója azonnali volt. Daniel Noboa elnök az X-en írta: „Ma, a nemzetközi közösség támogatásával folytatjuk ezt a küzdelmet, bombázzuk az ezek által a csoportok által használt rejtekhelyeket – amelyek többsége kolumbiai, és amelyeket a saját kormányotok engedett be az országba a határok laza ellenőrzése miatt. Petro elnök, az ön állításai hamisak; a saját területünkön cselekszünk, nem az önökén.”
Továbbá Noboa kijelentette: „Nem fogunk visszavonulni. Eközben Kolumbiában teret adnak Fito [egy bűnözői csoport vezetője] családjának, akik egy országos kijárási tilalom közepette lépték át a határt, egybeesően Luisa González volt elnökjelölttel. Folytatjuk Ecuador megtisztítását és felemelését.”
A kereskedelmi és biztonsági konfliktus
Jelenleg kereskedelmi vita folyik Ecuador és Kolumbia, a két szomszédos ország között. Több hete Ecuador szélsőobboldali kormánya bejelentette, hogy 50%-kal megemeli a kolumbiai termékekre kivetett vámokat. Egy hete Kolumbia hasonlóan reagált, 50%-kal megemelve az ecuadori termékekre kivetett vámokat.
A patthelyzet komoly problémákat okoz a határ menti közösségeknek, amelyek a két ország közötti kereskedelemtől függnek. Noboa szerint a döntés válasz volt arra, hogy Kolumbia nem biztosította aktívan a határait, amelyeken keresztül hatalmas mennyiségű kokain lép be az országba, amelyet aztán Ecuadon keresztül szállítanak tovább, és az ország kikötőin keresztül jut el az Egyesült Államokba és Európába – a világ vezető kokainfogyasztóihoz.
Emellett Noboa azt állítja, hogy kereskedelmi egyensúlyhiány van, amely történelmileg Kolumbiát kedvezményezte az ecuadori vállalkozásokkal szemben. Már több kérés is érkezett az intézkedés visszavonására mindkét ország kereskedőitől. A kolumbiai oldalon a fuvarozók, kereskedők és munkavállalók már több napja blokkolják a Rumichaca hidat – Ecuador és Kolumbia fő határátkelőhelyét.
Vitás felelősségi kérdés
Több elemző szerint a kolumbiai kormány és a Fegyveres Erők Forradalmi Fegyveres Erői (FARC) között 2016-ban aláírt békeegyezményt követően Kolumbia déli részének nagy részét a kokainkereskedő csoportok kezdték használni, hogy szűretlen terméküket Ecuadoron keresztül szállítsák, és annak kikötőit használják az illegális anyag kivitelére. Úgy vélik, ez volt az egyik oka az ecuadori bűnbandák közötti – a nemzetközi kartellekkel szövetkező – viták fokozódásának a kereskedelmi útvonalak ellenőrzéséért, ami kiváltotta Ecuador történetének legsúlyosabb biztonsági válságát.
Petro ezzel szemben azt mondta, hogy a kokainexport-üzletág Ecuadorba való áthelyeződésének oka – annak ellenére, hogy Kolumbia a világ vezető kokaintermelője – az, hogy a kolumbiai erők jobban megerősítették és biztonságosabbá tették kikötőiket, míg Ecuadornak ez nem sikerült. Noboa a maga részéről azt követeli Kolumbiától, hogy fokozza jelenlétét a déli határ mentén, hogy megakadályozza a kokain bejutását ezen az útvonalon, és visszaszorítsa a másik nagy illegális kereskedelmet: az illegális bányászatot.
Több hete Quito bejelentette, hogy – az Egyesült Államok katonai és rendőri erőinek támogatásával – fegyveres műveleteket indít a kábítószer-kereskedelem és az illegális bányászati bandák felszámolására. Ennek érdekében kijárási tilalmat rendelt el az ország több olyan tartományában, ahol a kábítószer-kereskedő csoportok a legerősebbek.
Ezzel egy időben az ecuadori hadsereg légicsapások sorozatát indította az ország különböző pontjain, beleértve az Ecuadorral határos északi tartományokat is, a kábítószer-kereskedelem és az illegális bányászat csoportjai ellen, amelyek az ecuadori kormány szerint szabadon mozognak a két ország között bűnözői tevékenységük végzése céljából. Az ország déli részén a kormány szerint legalább 129 illegális bányatábort semmisítettek meg a Zamora Chinchipe tartományban található Podocarpus Nemzeti Parkban, amely a világ második legnagyobb kokaintermelőjével, Peruvval határos.
Eltérő intenzitású történelmi konfliktus
Ecuador és Kolumbia egykor ugyanannak az országnak, a Nagy-Kolumbiának (Gran Colombia) volt a része, amely magában foglalta a mai Venezuelát és Panamát is. A Nagy-Kolumbia, amely Simón Bolívar vezetésével alakult meg a 19. század eleji spanyol függetlenségi háború idején, az elitek közötti nézeteltérések miatt három országra szakadt.
Ezt követően a határviták nem mindig rendeződtek békésen. Bár Ecuador és Kolumbia nem folytatott elhúzódó fegyveres konfliktust, mint Ecuador Peruvval, háborúk azért történtek. Az elsőre 1832-ben, néhány évvel Ecuador Nagy-Kolumbiától való elszakadása után került sor Pasto, Popayán és Buenaventura területeinek ellenőrzéséért. A konfliktust 1859-ben, a Bogotái Szerződés aláírását követően rendezték, amely kijelölte a határokat.
Volt egy háború 1862 és 1863 között is, a kolumbiai konzervatívok és liberálisok közötti polgárháború idején, amelyben Ecuador akkori elnöke, a konzervatív Gabriel García Moreno szembeszállt a kolumbiai csapatokkal az ország északi részén. Több csata után a kolumbiai liberális hadsereg legyőzte az ecuadori erőket. Néhány héttel később békeszerződést írtak alá.
A 20. század során a két ország viszonylagos békében élt, bár politikai nézeteltérések akadtak. Sok ecuadori és kolumbiai politikus keresett menedéket a szomszédos országban, amikor saját kormánya üldözte, ami időnként diplomáciai vitákhoz vezetett.
A 20. század végén és a 21. század elején azonban kialakult az úgynevezett Kolumbia-terv (Plan Colombia). A Washington által szponzorált projekt célja a kolumbiai gerillaerők megsemmisítése és Kolumbia területe feletti ellenőrzés biztosítása volt. Több kísérlet után sok jobboldali kolumbiai politikus nem tudta meggyőzni az egymást követő ecuadori kormányokat, hogy vegyenek részt a fegyveres konfliktusban.
A konfliktus azonban elérte Ecuadort, amikor 2008. március 1-jén a szélsőjobboldali Álvaro Uribe kolumbiai kormánya az ecuadori hatóságok engedélye nélkül ecuadori területet bombázott. A támadás 20 kolumbiai – köztük több FARC-vezető – és négy mexikói egyetemista halálát okozta, akik egy engedély nélküli táborban töltötték az éjszakát.
A bombázás a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok megszakadásához és az ecuadori kormány – amelyet akkor a progresszív Rafael Correa vezetett – határozott tiltakozásához vezetett. A diplomáciai kapcsolatok megszakítása 2010-ig tartott.
Ehhez a barátság és az éles, mélyreható nézeteltérések történetéhez most hozzá kell adnunk a jelenlegi Kolumbia és Ecuador közötti vitát. Gustavo Petro aggályokat fogalmazott meg a feltételezett bombázásokkal kapcsolatban (anélkül, hogy közvetlenül az ecuadori hadseregnek tulajdonította volna azokat), míg Daniel Noboa kategorikusan tagadta, hogy tüzet nyitottak volna a szomszédos területre.
Összességében azonban Kolumbia és Ecuador történelmük nagy részében békés és baráti kapcsolatokat ápolt, így egy ilyen jellegű konfliktus nem valószínű, hogy fegyveres összecsapásig fajulna, bár a 21. századi világban kevés a geopolitikai bizonyosság.
forrás: Peoples Dispatch