ecuadori fasizmus

Noboa engedélyezi az amerikai hadsereg jelenlétét Ecuadorban, és teljes büntetlenséget ígér

A döntés azután született, hogy az ecuadori elnök visszatért az Egyesült Államokból, ahol több amerikai tisztségviselővel találkozott a Pentagonban.

Június 18-án Daniel Noboa jobboldali elnök ismét belső fegyveres konfliktusos állapotot hirdetett az országban. A súlyos biztonsági válsággal szembesülve Noboa – állítása szerint – azért tette meg a hivatalos bejelentést, hogy hatékonyabban kezelhesse az elmúlt hat évben tomboló erőszakot, amely Ecuador történetének legsúlyosabb biztonsági válságát okozta.

Emellett Noboa, Washington hűséges szövetségese, engedélyezte külföldi katonai személyzet állomásoztatását az országban, akik – mint mondta – támogatnák a Biztonsági Blokkot különböző rendőri és katonai tevékenységekben. Az elnök szerint ez az előrelépés az Egyesült Államokban tett legutóbbi látogatása nyomán vált lehetővé, amely során állítólag amerikai tisztségviselőkkel találkozott a Pentagonban.

„Ma aláírtam egy rendeletet, amely megerősíti a kábítószer-terrorizmus elleni harcot Ecuadorban. Mostantól szövetséges országok katonai személyzete települhet a leginkább erőszak sújtotta tartományokba… Ez az intézkedés hónapok munkájának eredménye, különösen a Pentagonban tartott legutóbbi találkozónk során” – mondta Noboa egy videóban, amelyben több száz egyenruhástól körülvéve látható.

Az egyik legnagyobb figyelmet kiváltó döntés, hogy Noboa egy rendeletben kijelenti: kegyelmet ad azoknak a katonai személyeknek, rendőröknek és civileknek, akik részt vesznek az állam védelmét szolgáló műveletekben. Emellett felszólította a törvényhozást, hogy biztosítson amnesztiát mindenkinek, aki ebben a kontextusban cselekszik, és bűncselekményt követ el a soron következő műveletek során. Végül a 424-es rendelet kimondja, hogy az ezen akciókban együttműködő külföldi személyzet büntetlenséget élvez.

Ez a döntés azt követően született, hogy a hadsereg néhány nappal korábban nyilvánosan bocsánatot kért négy afro-ecuadori gyermek guayaquili haláláért a Biztonsági Blokk által végrehajtott műveletek során.

Több héttel ezelőtt ecuadori halászok arról számoltak be, hogy a nyílt tengeren amerikai katonai személyzet támadta meg őket, és hogy hajóik megsemmisítése után jogtalanul El Salvadorba szállították őket, ahonnan kiutasították őket. Válaszul Ecuador soha nem nyújtott be hivatalos panaszt az Egyesült Államok ellen.

Ebben a kontextusban sok elemző bírálja a döntést, azzal érvelve, hogy szabad kezet ad a katonai személyzetnek, rendőröknek és civileknek – legyenek azok állampolgárok vagy külföldiek –, akik bűncselekményt követhetnek el, lehetővé téve számukra, hogy bármilyen tevékenységet végrehajtsanak anélkül, hogy felelniük kellene tetteikért.

Ezzel kapcsolatban Fernando Cedeño ellenzéki képviselő azt mondta, a döntés része az Egyesült Államok növekvő befolyásának a régióban, és aggodalmát fejezte ki a külföldi fegyveres ügynökök ecuadori jelenlétének következményei miatt.

„A 424-es rendeletet Washingtonban fogalmazták meg és véglegesítették Daniel Noboa és Pete Hegseth találkozója során. Az, ami a guayaquili repülőtéren történt, csupán egy igazolása egy már meghozott döntésnek, amely súlyosan aláássa Ecuador szuverenitását” – mondta Cedeño a sajtónak.

Noboa kitartása

A jobboldali elnök már több alkalommal is megpróbálta, hogy amerikai rendőri és katonai személyzetet állomásoztasson Ecuadorban. Noboa ráadásul találkozott a Blackwater zsoldoscsoport vezetőjével is, hogy megvitassák annak esetleges részvételét biztonsági műveletekben. 2025-ben népszavazást kezdeményezett, amelyben többek között egy új alkotmányozó nemzetgyűlés összehívásáról és a külföldi katonai támaszpontok létesítésének lehetőségéről kérdezte a népet (amit a jelenlegi alkotmány tilt). Ebben az esetben az ecuadori nép egyértelműen elutasította a végrehajtó hatalom javaslatát, amelyet Noboa egyértelmű vereségeként értékeltek.

Noboa azonban nem adta fel. Elkezdett egyik biztonsági együttműködési megállapodást a másik után aláírni, amelyek fokozatosan egyre nagyobb hatalmat és befolyást kezdtek adni a külföldi hatóságoknak. A legutóbbi az FBI-iroda felállítása volt Ecuadorban. Nyilvánvaló volt, hogy az Amerika Pajzsa elkötelezettség értelmében, amelyet Trump és hűséges regionális szövetségesei írtak alá, az együttműködést magasabb szintre kell emelni.

Az elmúlt hónapokban az amerikai és ecuadori hatóságok azt állították, hogy légicsapást hajtottak végre egy állítólagos kábítószer-kereskedelmi bázis ellen, amelyet emberi jogi szervezetek vitattak, kijelentve, hogy az csupán egy szerény tejüzem volt, és a környék lakói beszámoltak arról, hogy ecuadori egyenruhások verték meg őket és áramütést alkalmaztak ellenük.

Noboa, aki Pete Hegsethhel találkozott, de Trumppal nem, az előző héten utazott az Egyesült Államokba, ahol részt vett az Ecuador-Elefántcsontpart futballmérkőzésen is (ez a lépés heves kritikákat váltott ki, mert nem szerepelt az elnök hivatalos programjában). Az elnök most azt állítja, hogy az Egyesült Államokba tett út – egy olyan országba, amelyet hivatali idejének első felében legalább 14 alkalommal meglátogatott – vezetett a Pentagonnal kötött megállapodáshoz.

Egy biztonsági stratégia, amely nem hozott eredményeket és aggodalmat kelt

Noboa hivatali ideje elején fegyveres konfliktusos állapotot hirdetett, miután egy állítólagos drogbáró csoport megtámadott egy televíziós állomást. A végrehajtó hatalom által hozott intézkedések azonban nem hozták meg az ígért eredményeket. 2025 volt Ecuador történetének legerőszakosabb éve, és a szakértők előrejelzései szerint 2026 lehet a második legerőszakosabb.

Egy korábbi népszavazáson Noboa már kérte az ecuadoriakat, hogy biztosítsanak nagyobb felhatalmazást a fegyveres erőknek a belső biztonsági műveletekben való részvételre, amelyet az ecuadoriak többsége jóváhagyott. Noboa Fenix-tervnek nevezett biztonsági terve (amelyet egyébként soha nem hoztak nyilvánosságra) azonban még minimális céljait sem teljesítette.

Ha ezt a valóságot figyelembe vesszük, és hozzátesszük, hogy több felmérés szerint a biztonság az ecuadoriak első számú aggodalma, ez valamelyest megmagyarázza Noboa folyamatosan csökkenő népszerűségét az egymást követő hónapokban. Májusban a CIEES szerint a kormány támogatottsága mindössze 26% volt.

Így ez lehet az az intézkedés, amelyről Noboa úgy véli, hogy segíteni fog neki megnyerni egy fegyveres konfliktust, amelyet eddig – ismételt ígéretei ellenére – nem sikerült megoldania. Sok ellenzéki politikus azonban attól tart, hogy az ígért kegyelmeket (a bűncselekménytől függetlenül), amnesztiákat és más intézkedéseket felhasználhatják olyan emberek üldözésére és elnyomására, akiknek semmi közük a kábítószer-kereskedelemhez, de ellenzik Noboa kormányát; Noboa egy állítólagos nemzetbiztonsági fenyegetéssel indokolhatna bármilyen túlzó intézkedést politikai ellenfeleivel szemben – mondták.

forrás: Breakthrough News

Petro közölte, hogy feljelentést tesz ecuadori kollégája, Daniel Noboa ellen

A döntés a két ország közötti egyik legjelentősebb diplomáciai és vámvitája idején születik.

Daniel Noboa ecuadori elnök tovább fokozta a feszültséget országa és északi szomszédja között. A jobboldali kolumbiai Semana magazinnak adott interjújában Noboa Petrót tette felelőssé a feszültségekért, kijelentette, hogy sokkal jobban együtt tudna működni a jobboldali elnökjelölttel, Paloma Valenciával, és arra utalt, hogy a hivatalban lévő kolumbiai elnök ecuadori látogatása során drogdílerekkel forgott egy környezetben.

Noboa állította: „[Petro] találkozott a Polgári Forradalom párt tagjaival, és ezen tagok némelyikének köze van Fitóhoz. Hogy személyesen találkozott-e Fitóval, azt ebben a pillanatban nem tudnám megmondani. De mondjuk úgy, hogy ugyanabban a csoportban és ugyanazon a környéken volt.”

A Polgári Forradalom párt az ország legfőbb ellenzéki ereje, Fito pedig az egyik leghatalmasabb ecuadori drogbanda, a Los Choneros hírhedt vezetője.

Petro válasza azonnali volt: „Úgy döntöttem, hogy bűnvádi feljelentést teszek Noboa elnök ellen rágalmazásért. Noboa adta ki a parancsot – ahogyan kellett is –, hogy az ecuadori hadsereg éjjel-nappal mindenkor járőrözzen Mantában, ahová a beiktatása napján mentem, amelyen részt vettem, és ahol lenézően bánt velem, pusztán azért, mert kértem Jorge Glas politikai fogoly, kolumbiai állampolgár, Ecuador Köztársaság volt alelnökének szabadon bocsátását. Jorge Glast súlyos alultápláltság körülményei között tartják fogva, és kértem Noboát, hogy adja át őt Kolumbiának.”

Továbbá a kolumbiai elnök tisztázta a Spanyolországban tartott progresszív elnökök csúcstalálkozóján: „Nemcsak az ecuadori hadsereg kísért el Mantába, hanem a kolumbiai biztonsági erők kísérete is, akik eskü alatt tanúskodhatnak, rajtuk kívül más tanúk is vannak azon a helyen, ahol a könyvem írása közben tartózkodtam. Nem tudom, hogy Ecuadorban bárhová menni kétes üzelmek gyanúját vonja-e maga után. Manta egy gyönyörű hely, amelyet érdemes meglátogatni. A kolumbiai sajtó kiment oda, ahol tartózkodtam, és nem talált sem luxust, sem extravaganciát, sem bizarr birtokokat – csak egy faházat, amely kellemes hely volt tengerre néző kilátással.”

Egy válság, amelynek vége nem látszik

A konfliktus Bogotá és Quito között nem új keletű. A múlt hónapban vámvita tört ki a két ország között. Noboa vámot vetett ki a kolumbiai termékekre, amelyet gyorsan 100%-ra emelt. Az ecuadori kormány azzal indokolta döntését, hogy a kolumbiai kormány nem tesz meg minden szükséges lépést a kokain Ecuadorba irányuló áramlásának megállítására.

Petro válasza kezdetben magában foglalta az ecuadori termékekre kivetett vámok emelését és annak állítását, hogy nem igaz, miszerint Kolumbia nem tesz lépéseket a drogdílerek ellen. Továbbá azzal vádolta Noboát, hogy „átadta a határt a maffiának”, ami tovább súlyosbított egy olyan helyzetet, amelyet többek között Kolumbia ismételt kérése vezérelt Jorge Glas (RC) volt ecuadori alelnök – akit korrupcióért ítéltek el, és akit Petro „politikai fogolynak” tart – szabadon bocsátása érdekében.

Noboa tagadta, hogy Glas politikai fogoly lenne, és azt közölte a sajtóval, hogy nagyon nehéz lenne megoldani a válságot – amely odáig fajult, hogy mindkét ország visszahívta nagykövetét – Petro kormányával, ezért megvárja egy új kormány hivatalba lépését a kapcsolatok normalizálásához.

Bogotá részéről arra utaltak, hogy a közelmúltbeli válság hátterében Álvaro Uribe volt kolumbiai elnök, egy szélsőjobboldali politikus áll, aki a kolumbiai Külügyminisztérium szerint éppen akkor járt Ecuadorban, amikor a kolumbiai termékekre kivetett 100%-os vámemelés életbe lépett: „Tavaly szerdán is ott volt, és másnap már ki is vetették a 100%-os vámokat. Úgy gondolom, ezek nagyon különös egybeesések, amelyekre fel akartam hívni a figyelmüket” – mondta María Antonia Velasco, Kolumbia ecuadori nagykövete.

Így a vita láthatóan tovább éleződik egy súlyos biztonsági válság közepette, amely Ecuadort sújtja, és amelynek északi határvidéke viseli a vámkonfliktus terheinek nagy részét, ami hatalmas veszteségeket okozott az ecuadori és kolumbiai kereskedőknek.

Petro részéről ezzel a válsággal egy elnökválasztási évben néz szembe, amelyben potenciális utódja, Iván Cepeda reméli folytatni a jelenlegi kormány reformista és progresszív útját. Az ellenzék azonban – különösen a Demokratikus Központhoz (Uribe vezette párt) közel állók – megpróbálta kihasználni az ecuadori válságot: elnökjelöltjük, Paloma Valencia kijelentette, hogy hivatalba lépése első napján felhívja Daniel Noboát a válság megoldása érdekében.

forrás: Peoples Dispatch

Az USA és Ecuador megbombázott egy tejgazdaságot

A The New York Times (NYT) nemrég megjelent riportja egy amerikai támogatású ecuadori katonai műveletet von kérdőre, amelynek során az Egyesült Államok az USS Nimitz repülőgép-hordozót állomásoztatta ecuadori vizeken. Noboa pedig egy vitatott kereskedelmi megállapodást írt alá Washingtonnal, ami látszólag számos üzleti vezető támogatásába került neki.

Néhány héttel ezelőtt Ecuador Védelmi Minisztériuma állítólagos illegális bányászati táborok elleni bombázásokról számolt be. A kormány több mint 100 műveletet vállalt magára a szervezett bűnözés elleni offenzívája részeként. Ehhez hozzájárul egy, az ország legveszélyesebb tartományaiban már napok óta érvényben lévő kijárási tilalom. Washington megerősítette, hogy együttműködik az ecuadori katonai műveletekben.

Egy közelmúltbeli New York Times-riport azonban megkérdőjelezte, hogy az USA és Ecuador által lebombázott egyik tábor valóban egy drogcsempész tábor volt-e, ahogyan azt állították. A videót az amerikai hatóságok még a miami találkozó előtt hozták nyilvánosságra, ahol az Amerika Pajzsa elnevezésű kezdeményezést aláírták. A riport szerint inkább úgy tűnik, hogy egy tejgazdaságról volt szó.

„A katonai rajtaütés – a gazdaság tulajdonosával, négy munkásával, emberi jogi ügyvédekkel, valamint San Martín – az észak-ecuadori távoli mezőgazdasági város, ahol a rajtaütés történt – lakosaival és vezetőivel készült interjúk szerint – úgy tűnik, hogy egy szarvasmarha- és tejgazdaságot semmisített meg, nem pedig egy drogkereskedő helyszínt” – áll a jelentésben.

Továbbá a riport megerősíti, hogy a megkérdezettek közül többen azt állították: az ecuadori hadsereg kínozta őket. „A farm munkásai elmondták a Timesnak, hogy az ecuadori katonák március 3-án helikopterrel érkeztek, több menedékhelyet és istállókat leöntöttek benzinnel, és felgyújtották őket, miután kihallgatták a munkásokat, és négyüket puskatusokkal megvertek. A munkások közül hárman, akik a kormány megtorlásától tartva névtelenséget kértek, elmondták, hogy a katonák ezután fojtogatták és áramot vezettek beléjük, mielőtt elengedték volna őket.”

A New York Times cikkére válaszul, amely széles körű kritikát váltott ki Daniel Noboa ecuadori jobboldali elnök kormányzatával szemben, a Védelmi Minisztérium és az ecuadori fegyveres erők tagadták az amerikai újság állításait. „A Nemzetvédelmi Minisztérium elutasít minden olyan állítást, amely elferdíti a tényeket. A fegyveres erők továbbra is határozottan fognak fellépni a transznacionális szervezett bűnözéssel szemben…” – közölte a kormány egy hivatalos közleményben.

Ez a riport újabb kérdéseket vet fel Noboa kormányának biztonságpolitikájával kapcsolatban, amely azt állítja, hogy intézkedései valóban működnek és csökkentik a bűnözést az országban. Számos kormánykritikus szerint azonban a közelmúbeli akcióknak nincs meg a kívánt hatásuk, és ehelyett a katonai és rendőri visszaélések számának növekedéséhez vezetnek a polgári lakosság azon szegmensével szemben, akiknek semmi közük a bűnözői csoportokhoz.

De az igazság az, hogy Noboának sürgősen szüksége van népszerűség- és támogatottság-növelésre. Miután 2025 novemberében választási vereséget szenvedett – amikor minden, az ecuadori néppel közös ügyben alulmaradt –, és tekintettel a közvélemény-kutatások által is bizonyított népszerűségének meredek csökkenésére, a kormány reméli, hogy a közelmúltbeli biztonsági intézkedések növelni fogják a végrehajtó hatalom presztízsét.

Ecuadori munkások küzdenek a 10 órás munkanap ellen

Ennek érdekében Noboa úgy döntött, hogy ismét a súlyos biztonsági válságra játszik rá, hogy legitimitást szerezzen az általa javasolt bel- és külpolitikai megállapodásokhoz.

Ecuador közeledése az USA-hoz az Amerika Pajzsa kezdeményezés keretében

Március 25-én Noboa elnök a legmagasabb nemzeti kitüntetést adományozta Kristi Noemnek, az amerikai kormány Amerika Pajzsa kezdeményezésének különmegbízottjának. Ez egy új, Donald Trump által szorgalmazott és Latin-Amerika jobboldali elnökei által támogatott féltekényi katonai megállapodás; a kontinentális egyezség célja az amerikai katonai fölény biztosítása a féltekén, valamint a latin-amerikai országok fegyveres erőinek összehangolása Washington geopolitikai érdekeivel.

Mielőtt ezt a posztot betöltötte volna, Noem az Egyesült Államok belbiztonsági minisztereként szolgált. Ebben a minőségében a bevándorlásellenesség egyik legmarkánsabb hangja lett, támogatva a vitatott, az Egyesült Államokban nemrég végrehajtott kitoloncolásokat. Ez erős reakciót váltott ki az ecuadori ellenzékből, amely azzal vádolja Noboa elnököt, hogy az ország legmagasabb kitüntetését annak adományozta, aki állítólag felelős volt több tízezer ecuadori kemény és vitatott módon történő felkutatásáért, elfogásáért, fogva tartásáért és deportálásáért.

Noboát azonban nem tántorítják el az ellenzék kritikái és azok a vádak, melyek szerint kormányzatának az USA-val szemben hazafiatlan és szolgalelkű magatartása lenne. Noem és Noboa szoros kapcsolatot mutatott a volt biztonsági miniszter egy korábbi látogatása során, amelynek során biztonsági projektekben állapodtak meg – olyan projektekben, amelyek – mint most sejthető – összefüggésben állhattak Ecuador Amerika Pajzsa kezdeményezésbe való bekapcsolódásával.

Noem azonban nem érkezett egyedül. Március 24-én bejelentették, hogy az erős nukleáris meghajtású repülőgép-hordozó, az USS Nimitz ecuadori vizekre érkezett, hogy katonai gyakorlatokat tartson a Washington vezette új féltekényi biztonsági stratégia részeként.

Ehhez járul az FBI nemrég megnyitott ecuadori irodája, valamint a két ország közötti biztonsági, katonai hírszerzési és diplomáciai együttműködés elmélyítése, miközben számos ellenzéki vezető Noboa kormányának az amerikai érdekeknek való teljes alávetettségéről beszél.

A Noboa-kormányzat részéről azt állítják, hogy az Egyesült Államokkal kötött megállapodások célja a kábítószer-kereskedelemhez és az illegális bányászathoz köthető bűnözői csoportok legyőzése. A „Fénix-terv” (egy biztonsági kezdeményezés, amelyet Noboa választási kampányai során hirdetett meg) ellenére Ecuador végrehajtó hatalma nem tudta megoldani a bűnözést, amelynek felszámolását megígérte.

Valójában 2025 volt Ecuador történetének legerőszakosabb éve, az ország a világ egyik legmagasabb emberölési arányát regisztrálta (közel 50 haláleset 100 000 lakosra vetítve).

Az USA nyitottnak mutatkozott az ecuadori hatóságokkal való együttműködésre a bűnözés elleni állítólagos küzdelemben, de ez a segítség nem tűnik „ingyenesnek”.

„Egyenlőtlen kereskedelmi megállapodás Ecuador számára”

Az utóbbi napokban kereskedelmi megállapodást írt alá az Egyesült Államok és Ecuador, amelyet Quito kormánya nagy ünnepléssel üdvözölt. Az ország különböző gazdasági és politikai szektorai – amelyek közül sokan korábban Noboa szövetségesei voltak – azonban élesen bírálták a megállapodást, mivel az ország gazdaságpolitikáját Washington geopolitikai céljainak rendeli alá.

A 2026-ban hatályba lépő megállapodás értelmében, ha az USA úgy dönt, hogy szankciókat vet ki egy harmadik országra, Ecuadornak is ugyanezt kell tennie (ami hatalmas kereskedelmi problémákat okozhat Ecuador szerény gazdaságának, amely nem tudna ellenállni egy kereskedelmi háborúnak jelenlegi kereskedelmi partnereivel). Hasonlóképpen, a dél-amerikai ország az Egyesült Államok által támogatott termékeket kapna, ami tisztességtelen versenyt jelentene, ahol egyes jobboldali közgazdászok szerint az amerikai termékek csődöket okozhatnak Ecuadorban.

Valójában ez nem egy szabadkereskedelmi megállapodás, hanem egy olyan egyezség, amelyben Noboa azt állítja, hogy rövid távú előnyei vannak Ecuador számára (egyes vámok megszüntetése), de hosszú távon – az ecuadori üzleti közösség jelentős része szerint – tönkreteheti a fiatal helyi ipart és mezőgazdasági vállalkozásokat.

Ecuador: Trumpizmus egy banánköztársaságban

Ezt így magyarázza Alberto Acosta Burneo jobboldali közgazdász, aki korábban nyíltan védte Noboa kormányzatát: „Ez egy nagyon aszimmetrikus megállapodás… Az amerikai piac zártabb lesz, mint 2025 áprilisa előtt volt. Eközben az ecuadori piac megnyílik, beleértve más kötelezettségvállalások elfogadását is, összhangban az amerikai célkitűzésekkel.”

Ennek következtében Noboa most nyílt kritikával néz szembe a jobboldal azon szegmensének részéről, amely korábban támogatta őt, emellett a Correísmo-mozgalom (amelynek legfelsőbb vezetői ellen folyamatos vizsgálatok vagy perek folynak, amelyek közül sok a jelenlegi kormányzat alatt zajlott) és a baloldali csoportok ellenállásával is szembe kell néznie, amelyek jelenleg egy Noboa elleni visszahívási népszavazást szorgalmaznak.

Ráadásul közelednek a helyi választások. Ezeken a választásokon országszerte tanácstagokat, polgármestereket és prefektusokat választanak. Noboa veresége végleg megmutathatná, hogy politikai projektje már nem vonzó az ecuadoriak számára. Ez gyorsan kételyeket ébreszthet belföldi és külföldi szövetségesei körében. Noboának annyira szüksége van egy győzelemre, mint egy sivatagban eltévedt embernek a vízre, és ennek eléréséhez úgy tűnik, bárki mellé beáll, ha kell – bár kérdéses, hogy ez a kockáztatás kifizetődik-e számára.

forrás: Peoples Dispatch

Fokozódik a feszültség Kolumbia és Ecuador között

A kolumbiai elnök arról számolt be, hogy ecuadori területről bombázták őket. Az ecuadori hatóságok tagadják, hogy tüzet nyitottak volna Kolumbia felé. A konfliktus a két ország kapcsolatában alakult ki, amely bár általában baráti, a maga részéről már látott kritikus epizódokal.

Március 17-én a médiának tett nyilatkozatában Gustavo Petro kolumbiai elnök felszólalt, hogy a kolumbiai-ecuadori határon bombázások történtek Ecuador felől: „Egy repülőgépről ledobott bombát találtak Ecuador határán, ami megerősíti a gyanúmat – bár további vizsgálatra van szükség –, hogy Ecuador felől bombáznak minket, és nem irreguláris fegyveres csoportok munkája.”

Emellett Petro elmondta, hogy több robbanás is történt, és van egy hangfelvétel, amelyet nyilvánosságra kell hozni. „Beszéltem Trump úrral és Ecuador elnökével… mert nem akarunk háborút… Nincs okunk arra, hogy bombázzanak minket. A nemzeti szuverenitást tiszteletben kell tartani. A vizsgálat folyamatban van. Meg kell hoznunk a szükséges döntéseket.”

Ecuador reakciója azonnali volt. Daniel Noboa elnök az X-en írta: „Ma, a nemzetközi közösség támogatásával folytatjuk ezt a küzdelmet, bombázzuk az ezek által a csoportok által használt rejtekhelyeket – amelyek többsége kolumbiai, és amelyeket a saját kormányotok engedett be az országba a határok laza ellenőrzése miatt. Petro elnök, az ön állításai hamisak; a saját területünkön cselekszünk, nem az önökén.”

Továbbá Noboa kijelentette: „Nem fogunk visszavonulni. Eközben Kolumbiában teret adnak Fito [egy bűnözői csoport vezetője] családjának, akik egy országos kijárási tilalom közepette lépték át a határt, egybeesően Luisa González volt elnökjelölttel. Folytatjuk Ecuador megtisztítását és felemelését.”

A kereskedelmi és biztonsági konfliktus

Jelenleg kereskedelmi vita folyik Ecuador és Kolumbia, a két szomszédos ország között. Több hete Ecuador szélsőobboldali kormánya bejelentette, hogy 50%-kal megemeli a kolumbiai termékekre kivetett vámokat. Egy hete Kolumbia hasonlóan reagált, 50%-kal megemelve az ecuadori termékekre kivetett vámokat.

A patthelyzet komoly problémákat okoz a határ menti közösségeknek, amelyek a két ország közötti kereskedelemtől függnek. Noboa szerint a döntés válasz volt arra, hogy Kolumbia nem biztosította aktívan a határait, amelyeken keresztül hatalmas mennyiségű kokain lép be az országba, amelyet aztán Ecuadon keresztül szállítanak tovább, és az ország kikötőin keresztül jut el az Egyesült Államokba és Európába – a világ vezető kokainfogyasztóihoz.

Emellett Noboa azt állítja, hogy kereskedelmi egyensúlyhiány van, amely történelmileg Kolumbiát kedvezményezte az ecuadori vállalkozásokkal szemben. Már több kérés is érkezett az intézkedés visszavonására mindkét ország kereskedőitől. A kolumbiai oldalon a fuvarozók, kereskedők és munkavállalók már több napja blokkolják a Rumichaca hidat – Ecuador és Kolumbia fő határátkelőhelyét.

Vitás felelősségi kérdés

Több elemző szerint a kolumbiai kormány és a Fegyveres Erők Forradalmi Fegyveres Erői (FARC) között 2016-ban aláírt békeegyezményt követően Kolumbia déli részének nagy részét a kokainkereskedő csoportok kezdték használni, hogy szűretlen terméküket Ecuadoron keresztül szállítsák, és annak kikötőit használják az illegális anyag kivitelére. Úgy vélik, ez volt az egyik oka az ecuadori bűnbandák közötti – a nemzetközi kartellekkel szövetkező – viták fokozódásának a kereskedelmi útvonalak ellenőrzéséért, ami kiváltotta Ecuador történetének legsúlyosabb biztonsági válságát.

Petro ezzel szemben azt mondta, hogy a kokainexport-üzletág Ecuadorba való áthelyeződésének oka – annak ellenére, hogy Kolumbia a világ vezető kokaintermelője – az, hogy a kolumbiai erők jobban megerősítették és biztonságosabbá tették kikötőiket, míg Ecuadornak ez nem sikerült. Noboa a maga részéről azt követeli Kolumbiától, hogy fokozza jelenlétét a déli határ mentén, hogy megakadályozza a kokain bejutását ezen az útvonalon, és visszaszorítsa a másik nagy illegális kereskedelmet: az illegális bányászatot.

Több hete Quito bejelentette, hogy – az Egyesült Államok katonai és rendőri erőinek támogatásával – fegyveres műveleteket indít a kábítószer-kereskedelem és az illegális bányászati bandák felszámolására. Ennek érdekében kijárási tilalmat rendelt el az ország több olyan tartományában, ahol a kábítószer-kereskedő csoportok a legerősebbek.

Ezzel egy időben az ecuadori hadsereg légicsapások sorozatát indította az ország különböző pontjain, beleértve az Ecuadorral határos északi tartományokat is, a kábítószer-kereskedelem és az illegális bányászat csoportjai ellen, amelyek az ecuadori kormány szerint szabadon mozognak a két ország között bűnözői tevékenységük végzése céljából. Az ország déli részén a kormány szerint legalább 129 illegális bányatábort semmisítettek meg a Zamora Chinchipe tartományban található Podocarpus Nemzeti Parkban, amely a világ második legnagyobb kokaintermelőjével, Peruvval határos.

Eltérő intenzitású történelmi konfliktus

Ecuador és Kolumbia egykor ugyanannak az országnak, a Nagy-Kolumbiának (Gran Colombia) volt a része, amely magában foglalta a mai Venezuelát és Panamát is. A Nagy-Kolumbia, amely Simón Bolívar vezetésével alakult meg a 19. század eleji spanyol függetlenségi háború idején, az elitek közötti nézeteltérések miatt három országra szakadt.

Ezt követően a határviták nem mindig rendeződtek békésen. Bár Ecuador és Kolumbia nem folytatott elhúzódó fegyveres konfliktust, mint Ecuador Peruvval, háborúk azért történtek. Az elsőre 1832-ben, néhány évvel Ecuador Nagy-Kolumbiától való elszakadása után került sor Pasto, Popayán és Buenaventura területeinek ellenőrzéséért. A konfliktust 1859-ben, a Bogotái Szerződés aláírását követően rendezték, amely kijelölte a határokat.

Volt egy háború 1862 és 1863 között is, a kolumbiai konzervatívok és liberálisok közötti polgárháború idején, amelyben Ecuador akkori elnöke, a konzervatív Gabriel García Moreno szembeszállt a kolumbiai csapatokkal az ország északi részén. Több csata után a kolumbiai liberális hadsereg legyőzte az ecuadori erőket. Néhány héttel később békeszerződést írtak alá.

A 20. század során a két ország viszonylagos békében élt, bár politikai nézeteltérések akadtak. Sok ecuadori és kolumbiai politikus keresett menedéket a szomszédos országban, amikor saját kormánya üldözte, ami időnként diplomáciai vitákhoz vezetett.

A 20. század végén és a 21. század elején azonban kialakult az úgynevezett Kolumbia-terv (Plan Colombia). A Washington által szponzorált projekt célja a kolumbiai gerillaerők megsemmisítése és Kolumbia területe feletti ellenőrzés biztosítása volt. Több kísérlet után sok jobboldali kolumbiai politikus nem tudta meggyőzni az egymást követő ecuadori kormányokat, hogy vegyenek részt a fegyveres konfliktusban.

A konfliktus azonban elérte Ecuadort, amikor 2008. március 1-jén a szélsőjobboldali Álvaro Uribe kolumbiai kormánya az ecuadori hatóságok engedélye nélkül ecuadori területet bombázott. A támadás 20 kolumbiai – köztük több FARC-vezető – és négy mexikói egyetemista halálát okozta, akik egy engedély nélküli táborban töltötték az éjszakát.

A bombázás a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok megszakadásához és az ecuadori kormány – amelyet akkor a progresszív Rafael Correa vezetett – határozott tiltakozásához vezetett. A diplomáciai kapcsolatok megszakítása 2010-ig tartott.

Ehhez a barátság és az éles, mélyreható nézeteltérések történetéhez most hozzá kell adnunk a jelenlegi Kolumbia és Ecuador közötti vitát. Gustavo Petro aggályokat fogalmazott meg a feltételezett bombázásokkal kapcsolatban (anélkül, hogy közvetlenül az ecuadori hadseregnek tulajdonította volna azokat), míg Daniel Noboa kategorikusan tagadta, hogy tüzet nyitottak volna a szomszédos területre.

Összességében azonban Kolumbia és Ecuador történelmük nagy részében békés és baráti kapcsolatokat ápolt, így egy ilyen jellegű konfliktus nem valószínű, hogy fegyveres összecsapásig fajulna, bár a 21. századi világban kevés a geopolitikai bizonyosság.

forrás: Peoples Dispatch

Ecuador: Trumpizmus egy banánköztársaságban

Az ecuadori helyzet Daniel Noboa kormánya alatt: az autoritarizmus előretörése, amely egyszerre több fronton halad előre a neoliberalizmus megszilárdítása és az USA nemzetközi agenda-jának való teljes behódolás érdekében. Ezek nem elszigetelt intézkedések, hanem egy összehangolt stratégia részei, amely ötvözi a munkahelyi bizonytalanságot, a jóléti állam lebontását, a korlátlan bányászati hozzáférést, az olajkitermelés folytatását környezetvédelmi szempontok figyelembevétele nélkül, a hatalom központosítását a helyi önkormányzatok pénzügyi megfojtásán keresztül, valamint az ellenzék és a népi szerveződés minden formájának szisztematikus kriminalizálását.

Biztonsági válság és az állami szféra elhagyása

Noboa elvesztette mind a négy kérdést a 2025 novemberi népszavazáson: nem lesz Alkotmányozó Nemzetgyűlés, nem telepítenek külföldi katonai támaszpontokat (legalábbis hivatalosan, bár a gyakorlatban számos titkos megállapodás az Egyesült Államokkal lehetővé teszi amerikai biztonsági személyzet jelenlétét ecuadori földön), a politikai pártok továbbra is kapnak közpénzeket, és a parlamenti képviselők száma sem csökken. A demokratikus látszat szertefoszlásával a kormány más eszközökkel próbálja érvényesíteni a szavazáson elvesztett agendáját: közkiadások csökkentése, jogi reformok, rendeletek és miniszteri megállapodások, de a militarizáció is.

Noboa 2023-as hatalomra kerülése óta folyamatosan csökkenti az állami kiadásokat. Két példa a jelenlegi hatásokra: betegek halnak meg az állami kórházakban, mert nem tudnak dialízist kapni, mivel ezek a kórházak a szükséges orvosi eszközöknek csak 30%-ával rendelkeznek, és az egyetemek költségvetését 128 millió dollárral, azaz 12,7%-kal csökkentették. Az állami egészségügyet és oktatást, amelyek egy minimálisan demokratikus társadalom alapvető elemei, szisztematikusan lebontják.

2025 volt a legerőszakosabb év a statisztikák vezetése óta: 51 gyilkosság 100 000 lakosonként, hat tengerparti város a világ 10 legveszélyesebbje között, és 183 ember meggyilkolva a börtönökben, összesen 500 fő 2021 óta. Ecuador, amely 2017-ig a térség egyik legbiztonságosabb országa volt, ma már nemcsak Latin-Amerikában, hanem a világon is az egyik legveszélyesebb. A járvány óta húzódó gazdasági válság, a közkiadások csökkentése és a kábítószer-kereskedelemmel való összejátszás magyarázza ezeket a számokat.

Munkahelyi bizonytalanság

2026. február 19-én a Munkaügyi Minisztérium miniszteri rendeletet adott ki, amely 12 órás munkanapokat vezet be. Ez az intézkedés történelmi visszalépést jelent a munkavállalói jogok terén, és folytatja az IMF-fel kötött megállapodásokban meghatározott, a munkahelyi bizonytalanság növelésére irányuló intézkedéssorozatot, előnyben részesítve a tőke érdekeit a munkavállalók jólétével szemben.

A helyi önkormányzatok finanszírozásának megvonása

A decentralizált autonóm kormányzatokat (GAD), amelyek egyes esetekben a népesség, nem pedig a tőke érdekeit szolgáló közpolitikák utolsó bástyái, sújtani fogja egy nemrég elfogadott törvény, amely előírja számukra, hogy költségvetésük minimum 70%-át infrastruktúrára fordítsák. Jól hangzik, de csapda: arra kényszeríti őket, hogy hagyjanak fel az oktatásba, kultúrába és más szociális programokba való befektetéssel, és bocsássák el a személyzetet. A törvényjavaslat a központi kormányzat ellenőrzését kényszeríti a GAD-okra, aláásva autonómiájukat és ellentmondva a decentralizáció elvének. Aki nem tesz eleget, büntetésként a központi transzferek az alkotmányos minimumra csökkennek, ami megbénítaná működésüket. Ezen a területen kirívó cinizmus is tapasztalható: az ecuadori Önkormányzatok Szövetsége jelentette, hogy a központi kormányzat maga 543 millió dollárral tartozik a GAD-oknak, ezzel is megfojtva pénzügyeiket.

Extrakcionizmus környezetvédelmi kontroll nélkül

Noboának sikerült sürgősségi gazdasági intézkedésként elfogadtatnia a stratégiai bányászati és energiaágazatok megerősítéséről szóló törvényt. Legveszélyesebb rendelkezései között: a környezetvédelmi engedélyt egy egyszerű „környezetvédelmi jóváhagyás” váltja fel, legalizálják a magán katonai védelem alkalmazását bányaprojektekben, megszüntetik az őslakos népekkel való előzetes konzultációt, és lehetővé teszik a bányászati koncessziók feldarabolását, valamint bányászatot a Galápagos-szigeteken, amely egy állítólagosan védett természetvédelmi terület. A 2025 decemberi 273. számú végrehajtási rendelettel kiegészítve ez a törvény megnyitja az utat a Bányászati Nyilvántartás újranyitása és a koncessziók tömeges kiterjesztése előtt, környezetvédelmi szabályozás vagy az érintett lakosság jogainak tiszteletben tartása nélkül. Noboának és családjának kapcsolatai vannak olyan bányavállalatokkal, amelyek már kaptak engedélyt, vagy éppen az engedélyezési folyamatban vannak.

A politika és a népi szerveződés kriminalizálása

Az igazságszolgáltatási eszközökkel való üldözés a rezsim szisztematikus eszköze. A 2023-as népszavazáson a polgárok a yasuni ITT olajkitermelésének leállítására szavaztak, de a kormány semmit sem tett e mandátum teljesítéséért; a környezetvédők követeléseire adott válasz az elnyomás és a jogi hadviselés (lawfare) volt. A 2018-ban kezdődött támadások a Polgári Forradalom (Correísmo) ellen változatlan erővel folytatódnak. 2026. február 4-én a mozgalom négy vezetőjének otthonában házkutatást tartottak egy állítólagos korrupciós ügy miatt. Megpróbálták visszahívni Quito polgármesterét, Pabel Muñozt, akivel szemben egy hamis korrupciós ügyet gyártottak, és börtönbe juttatták Guayaquil polgármesterét, Aquiles Hervast, szintén a Polgári Forradalom tagját, egy másik koholt ügy alapján.

Az elnyomás az őslakos mozgalmat is érinti. Leonidas Izát, az ecuadori Őslakos Nemzetiségek Konföderációja (CONAIE) volt elnökét, a jelenlegi Ecuarunari (a hegyvidéki őslakos népek szervezete) elnökét több nyomozás és a rendőrségi megfigyelésről szóló jelentések is sújtják. Nayra Chalán, az Ecuarunari volt alelnöke és a Kitu Kara nép is bejelentették bankszámláik zárolását. A 2025-ös országos sztrájk idején 21 társadalmi szervezet számláját fagyasztották be bírósági végzés nélkül. Alaptalan eljárásokat indítottak ellenük terrorizmus finanszírozása és jogtalan vagyonszerzés miatt, a kábítószer-terrorizmus narratíváját használva, ami hasonló Trumpéhoz, aki minden bizonyíték nélkül, bírósági eljárás nélkül végeztetett ki több mint 80 embert hajókon a Karib-térségben.

Korrupció az elnöki környezetben

Miközben kriminalizálják az ellenzéket, Noboa környezetét botrányok övezik. Hat ember ellen folyik eljárás, miután 2,6 tonna kokaint találtak egy Blasti S.A.-hoz, az elnöki körhöz köthető céghez tartozó konténerben. Ez az eset, amely több közül az egyik, rávilágít egy olyan kormány stratégiájára, amely szociális vezetőket és politikai ellenfeleket üldöz, miközben belső körében együtt él a kábítószer-kereskedelmi hálózatokkal és számos más korrupciós üggyel.

Behódolás az amerikai imperializmusnak

A cikk írásának pillanatában Noboa kormánya éppen kiutasította a kubai nagykövetet és az összes kubai diplomatát Ecuadorból, nemkívánatos személyekké nyilvánítva és 48 órát adva nekik az ország elhagyására. Az ok? Nem más, mint engedelmesség a Trump-adminisztráció utasításainak és az ellene folytatott illegális hibrid háborúnak. Ugyanakkor az amerikai Déli Parancsnokság (SOUTHCOM) az X-en közölte, hogy ecuadori és amerikai katonai erők „hadműveleteket indítottak a terrorszervezeteknek minősített csoportok ellen„, példát mutatva a térség számára a kábítószer-terrorizmus elleni küzdelemben. Ez a koncepció ugyanaz a címke, amelyet Noboa minden politikáját ellenző társadalmi mozgalomra használ.

Az analógia trumpizmussal nem pusztán retorikai: amerikai kollégájához hasonlóan Noboa is a tőke számára kormányoz, igyekszik lerombolni a közszférát és az államot minimálisra csökkenteni, eszközként használva a militarizációt és a politikai erőszakot, és teljes mértékben alávetve magát az USA diktátumainak. A különbség a kontextus: Ecuadorban ezt a modellt egy olyan társadalomra alkalmazzák, amelyet már amúgy is sújt az erőszak, a szegénység, a kiszolgáltatottság és az alapvető szolgáltatások hiánya, ami megsokszorozza annak károkozó képességét. E támadások megállítása elengedhetetlen feltétele Ecuador demokráciaként való fennmaradásának.

Írta: Pilar Troya Fernández ecuadori antropológus, mesterfokozattal rendelkezik gender-tudományokból, és a Tricontinentális Társadalomkutató Intézet kutatója. Korábban a Nemzeti Tervezési Titkárság tanácsadója, a Felsőoktatási, Tudományos, Technológiai és Innovációs Nemzeti Titkárság tanácsadója, valamint Ecuador felsőoktatási főtitkár-helyettese volt. Jelenleg Brazíliában él.

forrás: Peoples Dispatch