Múlt decemberben, a Katar- és a Marokkógate korrupciós botrányok után, a strasbourgi EP képviselők hajthatatlanul zéró toleranciát hirdettek a korrupció ellen.
Két hónap eltelt és a nagy politikai frakciók meghátráltak és ráhagytak az Európai Parlamentre egy homályos tervet, amit Roberta Metsola, az EP elnöke javasolt.
Íme a 4 módja, ahogy az Európai Parlament feladta az ígéreteit és elbukott a korrupció elleni harcban.
1, A decemberi határozat kigyomlálása
Tavaly decemberben az Európai Parlament 15 intézkedést irányozott elő a korrupció megfékezésére, valamint hogy bevegyék az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot a mindennapi működésbe. Ahelyett, hogy minden hatalmában álló eszközzel biztosította volna, hogy ezen intézkedéseket gyorsan elfogadják, Roberta Metsola új tervet javasolt, kigyomlálva 11-et a 15 intézkedésből. Félretéve a legtöbb kötelezettséget a széles körben elfogadott december határozatból és azokat helyettesítve egy tervvel, amelyet zárt ajtók mögött tárgyaltak meg – ez nem a Parlament becsületének helyreállításának módja.
2, A felelősség hárítása, a civil szervezetek hibáztatása
A korrupciós botrány ráirányította a figyelmet az Európai Parlaentben tapasztalható elégtelen és laza szabályozásra, amely irányítja a személyzet és az EP képviselők működését. Ahelyett, hogy ezen szabályok fejlesztésére és megerősítésére fókuszálna, a jobboldal megragadja a lehetőséget, hogy a civil társadalom szervezeteit okolja. A civilek elleni vádaskodással az Európai Néppárt frakciója eltereli a figyelmet a demokrácia úgy nevezett európai házában szükséges etikai reformokról. Ezek között vannak például olyan intézkedések, mint egy vizsgálóbizottság felállítása és a kötelező vagyon- és vagyonosodási nyilatkozat minden EP képviselő számára a kezdetektől. Ez felfedné a tulzó álláshalmozást és fizetéseket, mint pl. Manfred Weber 20 ezer eurós járandóságát az Európai Néppárt elnöki pozíciójáért, amit az EP képviselői fizetése mellé kap.
3, Politikai célok helyett a helyes lépéseket kell megtenni
A politikai frakciók és a parlament elnöke nagyon is kifejezte a sokkot, amit érzett a és felháborodását a korrupciós botránnyal kapcsolatban. Az eltelt két hónapban csak azt hallottuk újra és újra, hogy az Európai Parlamentnek azon kell fáradoznia, hogy megtisztítsa a házat, hogy ezzel visszanyerhesse a polgárok bizalmát.
Mi nem úgy tekintünk a korrupció elleni harcra és a tisztességességre az Európai Parlament munkájában, mint a cél eléréséhez szükséges eszközre. Mi felszólítjuk az Európai Parlamentet, hogy vigye át a decemberi határozatban elfogadott intézkedéseket, mivel ez a helyes. Csak azzal érjük el, hogy a polgárok ne veszítsék el hitüket a politikában, ha helyesen és etikusan cselekszünk.
4, Nem törődni az elefánttal a porcelánboltban: a nagyvállalati lobbi
Míg a Marokkó- és Katargate korrupciós botrányok ráirányították a figyelmet arra, ahogy harmadik országok alakítják az EU politikáját, a valódi elefánt a porcelánboltban még mindig a nagyvállalati lobbi. Tavaly a The Economist cikke szerint – visszafogott becsléssel – 25 ezer lobbista több mint 3 milliárd eurós költségvetéssel próbálta befolyásolni az EU politikáját, amely mellett eltörpülnek a belga rendőrség által felderített Katargate ügy összegei. Kb. 7500 lobbista van akkreditálva az Európai Parlamentbe, ami azt jelenti, hogy rendszeresen találkozhatnak EP képviselőkkel, akiknek nem kötelessége regisztrálni ezen találkozókat az EU Átláthatósági Regiszterébe. A homályba burkolózó lobbizás szörnyű eseteit mutatják meg, hogyan célozzák meg a könyörtelen nagyvállalati lobbi képviselői az EU intézményeit, beleértve a techóriások, a fosszilis energia és a digitális platform cégek lobbistáit. Amíg ezt átfogóan nem kezeljük és szabályozzuk a reformokban, addig az elszámoltathatóság és a becsület sokáig csak délibáb marad.
EP Baloldal frakció