Míközben ismét előkerült a Rendkívüli Energia Tanács felállítása, az EU energiaügyi miniszterei megállapodtak számos intézkedésben, hogy kezeljék az energiaválságot és enyhítsék a drága számlákat.
Bár ha úgy megy minden, mint az elmúlt évben akkor felesleges nagyobb áttörésekre számítani.
Az európai energiaválság megélhetésre gyakorolt katasztrofális hatása ellenére az Európai Tanács és Bizottság továbbra sem törődik az emberekkel. Már több mint egy év eltelt, és az EU intézményei még mindig homályos tervekkel és eszközökkel jelennek meg a szalagcímeken, bonyolult, mégis megfoghatatlan árszabályozási mechanizmusokkal és átláthatatlan beszerzési tervekkel.
Íme, öt probléma, amellyel az EU nem foglalkozik az energiaválság során, ezek pedig jól illusztrálják, hogy a javasolt intézkedések egyszerűen fenntarthatatlanok, és miért kell folytatni a küzdelmet ezek ellen.
Az EU energiaplatformja: bízzuk a kecskére a káposztát
Az energiaválság térdre kényszerítette a családokat és a kisvállalkozásokat, miközben a nagy energiavállalatok több milliós profitokat halmoznak fel. Abban az esetben, ha csodálkoznának azon, hogyan jutottunk ide, a választ egyszerű: a nagy szennyezők, mint az Eni, a Shell, a BP és az Engie ülnek a vezetőülésben, amikor az EU energiapolitikáját kell megtervezni. Az Európai Bizottság most megalapította az EU energiaplatformját, a leghatalmasabb – és legszennyezőbb – energiavállalatok csoportját, amelynek dolga tanácsokat adni a Bizottságnak, hogyan kezeljük a legjobban az energiaválságot. Az eredmények világosak: rekordon lévő profitok az energiavállalatok számára, miközben a munkások arra kényszerülnek, hogy válasszanak az evés és a fűtés közül. Ha többet szeretne erről tudni, a Vállalati Európa Megfigyelők teljes jelentése rendelkezésre áll az EU energiaplatformjának homályos egyezségeiről, és hogy ez mit jelent Európa népének.
A gázárplafon, ami sosem létezett és nem is fog
A Baloldal frakció immár egy éve követeli az állami árkontrollt, sok más dologgal egyetemben, köztük a gázárak plafonját. Ez egyszerűen józan ész kérdése, és néhány hónappal később számos európai vezető – mindenféle politikai meggyőződésű – felkérte a Bizottságot, hogy üljön le dolgozni és álljon elő a gázárplafonnal. A Bizottság által bemutatott javaslat legjobb szóval is nevetséges, legrosszabbal pedig súlyosan aggasztó: a feltételek az árplafon aktiválásához olyan szigorúak, hogy még a rekordmértékű, 314 euró/MWh ár sem elég ehhez. Végül is a Bizottság kijelentette, hogy az árplafon célja nem a „magas árak”, hanem csak a „szélsőségesen magas árak” kezelése. Más szóval: a családok és a munkások – akiket nem is említenek a törvényjavaslatban – nem kapnak semmilyen támogatást, hogy az EU gondosan elkerülhesse a „piac torzulását.”
Fogyasztáscsökkentés – vagyis minden rajtad áll!
Az igaz, hogy a világ a klímaösszeomlás szélére került, ezért hatékonyabban kell fogyasztanunk, de legfontosabb, hogy kevesebbet kell fogyasztanunk. A Bizottság által bemutatott energiatakarékossági tippek – hogy pl. váltsunk duplaüveges ablakokra vagy teljes tölteten használjuk a mosógépet – több millió európai arculcsapása, akik energia-szegénységben élnek és nem engedhetik meg maguknak a megfelelő fűtést vagy az otthonuk kivilágítását. Ha az Európai Bizottság és a Tanács komolyan venné az energia-fogyasztás csökkentését, akkor radikálisan felgyorsítanák a renoválási hullámot, amely lehetővé tenné az emberek számára az energiahatékony lakhatást, az óriási befektetéseket a tömegközlekedésbe és a bérek emelésébe. A probléma szíve itt az energia-szegénység, így – mint a fogyasztás-csökkentést – nem személyi kérdésként kellene kezelni, hanem politikai hibaként, amelynek végre biztosítania kellene az energiához való jogot az európai emberek számára.
A piac megbukott, de nem szabad torzítani
Annak ellenére, hogy a Bizottság 2023-as munkaprogramja elismerte, hogy az energiapiac „tovább már nem felel meg a céljainak”, és hogy energiapiaci reformra van szükség, minden egyes szabályozás és kommunikációs javaslat eddig figyelmeztetett a piac torzulásának „veszélyeire.” Nem szeretnénk, de fel kell világosítanunk a Bizottságot és a Tanácst, hogy már nagyon kevés maradt, amit torzítani lehetne: a piac nem működik. Rövid távú intézkedések történnek rövid távú intézkedések után, de az EU vezetői elmulasztották, hogy szembesüljenek a valósággal és radikálisan megreformálják az EU energiamodelljét.
A privatizáció működik, az államosítás nem: szolidaritás az EU Bizottság szerint
A „szolidaritás alapelve” az EU Bizottság mantrája, akármikor is tolnak előtérbe intézkedéseket, amik a növekvő energiaárakat kezelnék. Ha kicsit közelebbről megvizsgáljuk, azokban sokmindent találni, csak szolidaritást nem. Idén szeptemberig a Shell, a TotalEnergies, az Eni és a Repsol egyedül 78 milliárdos profitot zsebelt be, miközben a klímakáoszt erősítik. Az emberek Európa szerte utcára vonulnak, hogy béremelést követeljenek és felszólítsák a kormányokat, hogy rendesen adóztassák meg azokat, akik profitálnak a válságon. Mivel jött elő a Bizottság? Egy „szolidaritási hozzájárulással”: ideiglenes, 33%-os adóval az olaj- és gázvállalatok extraprofitjára. Jobb mint a semmi, gondolhatnánk. Hát, nem igazán. Ezen adók potenciálisan visszakerülnek ugyanazon energiavállalatok zsebébe, mivel a szabályozás lehetővé teszi ezek számára, hogy megtartsák a többletprofit 10%-át. Az európai embereknek nem homályos intézkedések kellenek, amiket „szolidaritásnak” öltöztetnek be, az embereknek igazságos és fenntartható energiaátállás kell, amelyet megfelelő profitadóval kell finanszírozni.
Az energiapiac kudarca és több millió európai drámai helyzete már mindenki számára látható. A Baloldal már kiadta a 10 pontos követeléseit, hogy olyan energiamodellt építsünk ki, amely az emberekért és a bolygóért dolgozik és senkit sem hagy maga mögött. Ha az európai vezetők komolyan veszik az energiaválság kezelését, akkor túl kell látniuk a piaci alapú megoldásokon és a piacba vetett vakhitükön.
EP Baloldal frakció