Legalább 19 embert ölt meg és 20 másikat sebesített meg egy 26 éves japán fiatalember.
A helyi média szerint ez a legsúlyosabb mészárlás Japánban a második világháború óta.
A tragédia a Tokiótól 50 km-re nyugatra fekvő Sagamihara városának egyik intézetében történt, ahol fogyatékkal élő embereket gondoznak.
A sajtótájékoztatón elhangzottak szerint a férfi egy üvegablakot betörve hatolt be az épületbe, ahol 150 mentálisan sérült embert kezelnek, akikre a tettes késsel támadt.
A mészárlás után Satoshi Uematsu maga jelentkezett a rendőrségen, és csak annyit közölt: „én tettem”.
A férfi februárig ebben az intézetben dolgozott, és a sajtó szerint dühös volt, mert elbocsájtották.
A rendőrségre a bűncselekményhez használt kését is magával vitte, ám azt az autójában hagyta, mikor feladta magát.
Japánnak az egyik legjobb a bűnözési rátája a világon, ám mégis előfordulnak hasonló tömeggyilkosságok. 2008-ban egy férfi hajtott egy tömegbe, megölve két embert, majd autójából kiszállva további négyet halálra késelt. 2001-ben egy iskolai gondnok szúrt le nyolc gyermeket. Hírhedtté vált az 1995-ös vallási terrortámadás is a tokiói metróban, amely során Sarin gázzal 12 embert öltek meg.
A neonáci média máris terrortámadásról beszél, és közben számos részletet elhallgat, hogy olvasóik az üres részek helyére az „iszlám terror” rémképét illesszék ide is. Sőt, volt olyan, amelyik még egy japán metróállomás képével illusztrálta egy esetet, ezzel is erősítve a terrorcselekmény képzetét.
A férfi azt nyilatkozta a rendőrségnek, hogy „Jobb lenne, ha a fogyatékos emberek eltűnnének.”
Ha az indíttatást a fogyatékos emberek iránti gyűlölettel magyarázzuk, akkor viszont szélsőjobboldali cselekményről lehet szó, hiszen ez az „eszme”, amely alsóbbrendűnek tekinti a testileg, mentálisan, vagy lelkileg sérült embereket (annak ellenére, hogy bizonyos fokon a nácik maguk is azok).
Ne feledjük el azt a tényt, hogy a fogyatékos emberek ellen ezelőtt a nácik követtek el tömeggyilkosságokat. Sőt, a koncentrációs táborokban használt elgázosítás módszerét is szellemileg sérült intézeti lakókon próbálták ki. Sőt, Hitler apai nagymamájának nővérének dédunokája, akit csak Aloisia V-ként sikerült azonosítani, egy ilyen kísérlet során lett elgázosítva 1940. december 6-án az ausztriai Hartheim-kastélyban.
A világon évente 500.000 gyilkosság történik, és a média jelenleg fokozottan tudósít minden hasonló cselekményről, amelyre a neonáci propagandisták egyből rásütik a „migráns terrorista” jelzőt. Eklatáns példa erre a müncheni eset, ahol az elkövető se nem volt „muszlim”, se nem volt „migráns”, és az eset nem terrorcselekmény, hanem ámokfutás volt. Még Szijjártó Péter is képes volt terrorcselekménynek minősíteni az esetet, csakhogy a rezsim politikai pecsenyéjét sütögethesse. Németországban évente több mint 700 embert ölnek meg, azaz naponta kettőt! Magyarországon kb. 150-et évente. Gusztustalan, hogy ezeket a tragédiákat a neonácik saját politikai tőkéjük kovácsolhatására használják fel. Amikor pedig nem történnek bűncselekmények, akkor nagyon egyszerű a dolgok: hamisítanak meg nem történteket, amelyek mélyen az emberi érzelmekre hatnak.