Mind Catherine Connolly és Michael D Higgins egyaránt őszintén baloldaliak, akiket elkötelezett érdekeltség fűz az emberek méltóságos életéért folytatott küzdelemhez Írországban, és akiket komoly globális kihívások – különösen az amerikai imperializmus által felvetettek – foglalkoztatnak.
Catherine Connolly (született 1957) csak 1999-ben kezdett aktívan politizálni. Michael D. Higgins, Írország leköszönő elnöke (2011-2025) buzdította Connolly-t, hogy csatlakozzon a Munkáspárthoz és induljon a választásokon. Mind Connolly, mind Higgins (akiket Írországban Michael D-ként ismernek) Galway-ből származnak, egy nyugati parti városból. Connolly itt született, tizennégy gyermekközüé kilencedikként – hét lány és hét fiú – egy munkásosztálybeli családban. Anyja meghalt, amikor Catherine még csak kilencéves volt, apja, aki lakásépítőként dolgozott, az idősebb gyermekeire támaszkodott, hogy gondoskodjanak a kisebbekről. Ebben a háztartásban fejlődött ki Catherine Connolly-ban a szolgálatkészség és a fegyelem éles érzéke, ami magában foglalta a részvételt a helyi katolikus jótékonysági szervezetekben, mint a Mária Légiója és a Máltai Lovagrend. Ez volt, ahogy ő maga leírja, Connolly útja a „szocializmusához”.
Jogászként Galway-ben, fiatal családjával (két fiú) Connolly indult és megnyert egy helyet a Galway Városi Tanácsban 1999-ben, később pedig 2004-től 2005-ig Galway polgármestere lett. Michael D 1990-től 1991-ig volt polgármester. Ahogy követte őt a Városházára, úgy most Connolly követte Michael D-t Írország elnöki posztjára.
Írország egy brit kolonializmus által megosztott ország: a lakosság nagy része az Ír Köztársaságban él (5,2 millió fő), míg a sziget lakosságának egy része az északi megyékben, amelyeket még mindig az Egyesült Királyság irányít (1,5 millió fő). Világszerte, főként az amerikai kontinensen, 50 és 80 millió közötti ember vallja magát ír származásúnak (a leghíresebb személy, aki most egy ír bélyegen is szerepel, Che Guevara volt). Az északi hat megye lakosságának fele ír állampolgár (míg közel három millió diaszpóra-ír rendelkezik állampolgársággal), ami lehetővé teszi számukra, hogy szavazzanak az elnökválasztáson.
Bár az elnök szigorúan véve a Köztársaságot képviseli – és még akkor is, nagyrészt ünnepélyes szerepben –, a pozíciót korábbi kilenc birtokosa úgy alakította, hogy szónoki emelvény legyen belőle, ahonnan egész Írország nevében beszélhet. Michael D, aki költő is és politikus is, átalakította a pozíciót, erkölcsi szószékké formálva azt, ahonnan nagyobb értékekre alapozva érvelhet Írország világbeli szerepéért. Ez egy olyan pozíció, amit Catherine Connolly kétségkívül élvezni fog.
Mind Catherine Connolly, mind Michael D egyaránt őszintén baloldaliak, akiket elkötelezett érdekeltség fűz az emberiek méltóságos életéért folytatott küzdelemhez Írországban, és akiket komoly globális kihívások – különösen az amerikai imperializmus által felvetettek – foglalkoztatnak. Connolly azt mondta, hogy huszonhat évvel ezelőtt a lakáskrízis miatt lépett be a politikába, amely „korunk meghatározó társadalmi válsága”. Ez marad a legfontosabb probléma az ír fiatalok számára, akik közül sokan képtelenek tisztességes szállást bérelni munkahelyük közelében.
Az 1990-es években Írország gazdasága a pénzügyek liberalizációján keresztül virágzott, ami miatt a „Kelta Tigris” becenevet kapta (ezt a kifejezést először egy Morgan Stanley elemző használta). Az alacsony társasági adókulcs és az Európai Unióban való tagság lehetővé tette az ország számára, hogy technológiai pénzt és ingatlanbefektetéseket vonzzon. Ez felnyomta a lakásárakat, amelyek nem estek össze a Kelta Tigris bukása után sem a 2008-as hitelválság idején (Írország hasonló sorsra jutott, mint Izland, de saját banki elitje kevesebb börtönbüntetést kapott). Becslések szerint az országban negyedmillió lakás hiányzik, hogy egy új tanárnak Dublinban az egész fizetését fel kellene használnia egy szerény lakás bérleti díjának kifizetésére, és hogy míg a bérek 2012 és 2022 között 27%-kal nőttek, az ingatlanárak 75%-kal emelkedtek. Connolly kampányának nagy részét az ír nép által közvetlenül tapasztalt problémákra összpontosította, bár az elnöki tisztség csak arra képes, hogy a kérdéseket a nyilvános viták elé emelje és tanácsokkal lássa el a megválasztott kormányt.
Amikor 2014-ben meglátogattam Michael D-t az elnöki rezidencián, az emberi erőforrások háborúra és háborúskodásra való pazarlása foglalkoztatta, a humán élet problémáinak megoldásának kizárásával. Az érdekelte, hogy miért költ ennyit a társadalmi jólét a hadviselésre, amikor világos, hogy a háborúskodás (mint például az amerikai terror elleni háború) több problémát teremt, mint amennyit megold. Megvitattuk az ír semlegesség kérdését és azt, hogyan csúszott el Írország ebből az alapelvből azzal, hogy engedélyezte az Egyesült Államoknak, hogy hadi- és CIA-gépek landolhassanak a shannoni repülőtéren, Galway legközelebbi repülőterén. Connolly ezzel az aggodalommal fogja követni Michael D-t az elnöki hivatalba. Fontos nyilatkozatokat tett nem csak az amerikai háborúskodás ellen, hanem Izrael palesztinok elleni népirtása ellen is. Júniusban Connolly „terrorista államnak” nevezte Izraelt. Valószínű, hogy az ilyen jellegű kijelentések továbbra is hallatszani fognak Dublinból.
Mióta Éamon de Valera 1932-ben megnyerte a miniszterelnökséget a Fianna Fáil (a Republikánus Párt) vezetőjeként, az országot felváltva vezette a Fianna Fáil és a Fine Gael. Mindkettő ma jobboldali párt (szoros kapcsolatokkal az Egyesült Államok politikai elitjéhez), és 2020 óta nagyszövetségben vannak a miniszterelnöki poszton. Connolly Heather Humphreys (Fine Gael) ellen indult, aki nagyon gyenge szereplést nyújtott.
Bár „függetlenként” indult, Connolly-t a széles baloldal támogatta: a 100% Redress, az Ír Kommunista Párt, a Zöld Párt, a Munkáspárt, az Emberek a Profit Előtt, a Sinn Féin, a Szociáldemokrata Párt és a Munkáspárt, valamint számos szervezet és mozgalom. A Sinn Féin támogatása, a parlament második legnagyobb pártjáé, döntő fontosságú volt; a párt a republikánus hagyomány súlyát hordozza, amely Írország egyesülésére összpontosít, valamint a párt városi munkásosztálybeli gyökereinek súlyát, ahol a lakáskérdés égető.
Bár Connolly azt mondta, hogy az egész országot képviselni fogja, nagyrészt a munkásosztály és az elnyomottak hangja lesz – nem az ír főbérlőké és bankároké. Nem is lesz elnéző az amerikai imperializmussal és szövetségeseivel szemben.
Írta: Vijay Prashad
forrás: Peoples Dispatch