A közös és a nem-tulajdon horizontja már látható.
„Megerősítjük, hogy folytatjuk ezt a harcot, de a közösségi jót szem előtt tartva, ahol nem akarunk magántulajdont, mert az osztott meg minket” – jelentette ki a Zapatista Nemzeti Felszabadító Hadsereg (EZLN) szóvivője, Subcomandante Insurgente Moisés a hajnali órákban, az 1994-es őslakos felkelés 32. évfordulója alkalmából rendezett néptánc előtt.
A köd sűrűsödött, a hőmérséklet csökkent; száz zöldsapkás milicista – férfiak és nők – csizmája kígyóoszlopokként ereszkedett le a hegyről a kosárlabdapálya felé. Botjaik ritmikus dübörgése visszhangzott a közösséget övező hegyekben. Ez a Tsotsil-maja nép e lázadó terének mély misztikája, ahol megőrzésre váró küzdelmük, kultúrájuk, emlékezetük és nyelvük iránti kitartó elszántságuk lakozik.
Az EZLN Hatodik Bizottsága éppen az előző év december 26. és 30. között a San Cristóbal de Las Casas-i CIDECI-ben megrendezett „Piramisok, történetek, szerelmek és természetesen szívfájdalmak csemetekertje” című találkozóról érkezett. Itt, a sűrű ködben Subcomandante Moisés készül üzenni seregének és támogató bázisainak: „1994-ben a rossz kormányok, a gonoszok és a kapitalista rendszer gazdagjai bezárták előttünk az ajtókat, az ablakokat és minden rést. Erőszakhoz kellett folyamodnunk.”
A történelmi emlékezetet idézik meg, hogy szót ejtsenek a Ciudad Juárez-i nőgyilkosságok körüli igazságtalanságról és büntetlenségről, és hogy érintsék az Ayotzinapában eltűnt 43 diák sebeit. A különös hangsúly azonban az új zapatista harci stratégián van, amely kétségkívül a közösség, a közös fogalmára épül. És most nemcsak a komon a´tel b’a kalajtik (közös munkánk a mi milpánkban*) életért folytatott koncepciójával, hanem azzal is, hogy megerősítsék a föld közös használatát, megkísérelve leválasztani a magántulajdon eszméjét a zapatista őslakosok kollektív tudatáról. Az individualizmus mint politikai gyakorlat és harci horizont felszámolásáról van szó.
Milicisták, támogató bázisok, valamint a civil társadalom tagjai és aktivisták előtt Subcomandante Moisés megerősítette Claudia Sheinbaum elnök kormányával szembeni kritikáját: „Nem igaz az, amit azok a rossz kormányok művezetői csinálnak, akiknek a főnökei a bankárok és a transznacionális üzletemberek. Ők kormányoznak; mindenki más művezető, intéző, felügyelő, aki engedelmeskedik. Tehát nem igaz, hogy itt Mexikóban negyedik átalakulás lenne. Itt egy negyedik átalakulása van annak, hogy hogyan fogják tökéletesíteni az uralmunkat, eltiprásunkat, kifosztásunkat, kizsákmányolásunkat, hogy visszatérjen a rabszolgaság – ez a negyedik átalakulás.”
A mexikói kormányzat erős bírálata a 2019 óta a lakosság különböző szociális csoportjainak pénzt juttató szociális programokból ered. Ezek a programok, mint például a Sembrando Vida, a közösségi és ejidó földek megosztásához is vezettek – bár nem a lázadók által 1994-ben visszaszerzett területek esetében –, ami a családokat és közösségeket destabilizáló beavatkozást jelent.
A zapatista perspektíva szerint a kormányzati erőforrások elosztása alamizsna és morzsa. Moisés kijelentette, hogy ez „kétélű fegyver”, mert egyfelől készpénzt adnak, másfelől arra használják, hogy hatalmon tartsák magukat egy olyan Államban, amely újratermeli a tőkefelhalmozás és a földnélkülivé tétel logikáját a mezőgazdasági munkások és őslakosok körében. „(A kormány) az, amely közvetlenül az embereknek ad, ezzel (ők) megerősítik, hogy az önkormányzati és állami kormányok lopták (a pénzt), és hogy hatalmon akarnak maradni” – magyarázta Moisés.
Míg a női és férfi milicisták és a nemzetközi látogatók figyelmesen hallgatták egy olyan mozgalom szóvivőjét, amely talán a legradikálisabb pozíciót képviseli a mexikói őslakos mozgalmon belül, megkísérelte megfogalmazni a stratégiát „a közös horizontjával, ahol nem akarunk magántulajdont, mert az tett minket ilyenné, megosztottá. A kapitalista rendszer individualizmust oltott belénk.” Ez nem más, mint a tőke terjeszkedése a neoliberális modellen keresztül, amelynek gazdaságpolitikája érintetlen maradt az utolsó két „progresszív” kormány alatt is.
A zapatista stratégia, amely még a magántulajdon fogalmának meghaladását is felveti, hogy új békés együttélési keretet teremtsen a nem zapatisták számára is, ezt a mexikói liberális állam jogrendjében rögzült paradigmát kívánja átalakítani.
Hajnalodott, tűzijátékok robbantak és világították be az eget és a hegyeket ebben a tsotsil közösségben, de nem előbb, mint hogy felhívást intéztek volna a zapatista közösségekhez és támogató bázisaikhoz egy sor zenei, művészeti és politikai összejövetelre, amelyeket 2026 során rendeznek meg. A kapitalista villámok és viharok közepette, amelyek az őslakos népeket sújtják és összeomlást jeleznek, a zapatista közös és nem-tulajdon fogalmai bontakoznak ki horizontként, amelyeket a következő 10, 30, 50, sőt 120 évben kell elérni.
*Himno Zapatista | Zapatista himnusz
Már látszik a horizont
Zapatista harcos
Az ösvényt kijelöli
Azoknak, kik jönnek még
Rajta, rajta, rajta, rajta, előre
Hogy győztesen kerüljünk ki a harcból
Mert Hazánk kiált és szüksége van
A zapatisták minden erejére
Férfiak, nők, gyermekek
Mindig erőfeszítést teszünk
Parasztok, munkások
Mind együtt a néppel…
Írta: Juan Trujillo Limones
Eredetileg megjelent spanyol nyelven a La Jornadában
* A milpa egy mexikói vegyes termesztési rendszer, ahol több növényt ültetnek együtt: kukoricát, babot és tököt. A kukorica támaszt az a babnak, hogy felfusson, a bab nitrogént köt a talajban, ami táplálja a növényt, a tök nagy levelei árnyékolják a talajt, csökkentik a gyomosodást és a vízveszteséget.