1933. május 2-én Adolf Hitler rohamosztagosai Németország szerte elfoglalták a szakszervezetek központjait, letartóztatták a szakszervezeti vezetőket, akiket börtönbe vagy koncentrációs táborokba zártak.
Sokukat megverték és megkínozták. Minden szakszervezeti pénzalapot – azaz a munkások pénzét – lefoglalták. A korábbi szakszervezeti tisztviselőket feketelistára tették, hogy megakadályozzák, hogy munkát találjanak.
Nácik vonulnak a Német Kommunista Párt épülete elé
Ez volt Hitler és a nácik egyik első cselekedete, miután néhány hónappal előtte, 1933. januárban hatalomra jutottak Németországban. A német munkásmozgalom az egyik legnagyobb és legerősebb volt a világon, akkor kb. 7 millió tagja volt. A nácik, számos más szélsőjobboldalihoz hasonlóan akkor és most, látták, hogy a szakszervezetek jelentős hatalmat szereztek a munkások érdekeinek képviseletében és hogy demokratikus, humanitárius szemléletük volt a munkások között. A szakszervezetek jelentették a gátat a náci törekvések előtt, hogy az élet minden területét uralják és megteremtsék a korporációs-fasiszta államot. Ezért a nácik számára elsőrendű volt a németországi szakszervezetek elpusztítása.
Ennek helyébe Hitler a „Német Munkafrontot” állította, amely mind munkáltatókat, mind munkásokat magába foglalt. Annak álcája alatt, hogy hasznot és szolgálatatásokat nyújtanak a munkásoknak, rasszista és vállalatpárti náci tervet támogattak és náci propagandát terjesztettek a munkások között. A zsidók számára tiltott volt a tagság. A kollektív szerződéseket és a sztrájkjogot törvényen kívül helyezték. A béreket és munkakörülményeket Hitler tisztviselői döntötték el. Ennek eredményekért a fizetéseket befagyasztották, és az átlagos munkahét csupán néhány éven belül 20%-kal meghosszabbodott.
Hitler szakszervezeti pusztítását támogatták fontos német üzleti vezetők és konzervatív politikusok, akik osztoztak a nácik félelmében a szocialista forradalomtól a zűrzavaros 1920-as években és a 30-as évek elején. Közülük sokan a szakszervezetek megszorítását vagy teljes megsemmisítését akarták, mivel „túl erősnek” érezték. Ez volt az egyik ok, amiért annyi konzervatív segítette a nácik hatalomra jutását és csatlakozott vagy támogatta Hitler kormányát.
1933 és 1945 között német szakszervezeti tagok ezreit tartóztatták le és vetették börtönbe, valamint sokukat megkínozták, kivégezték vagy küldték koncentrációs táborba.
Ezért Hitler legyőzése és Németország nácizmus alóli felszabadulása hatalmas győzelmet jelentett a németországi munkásosztály és a világ minden munkása számára. De a küzdelem a munkásjogokért folytatódik, ahogy azt nap mint nap látjuk.
forrás: People’s World